A bírói függetlenség olyan fontos, évszázados alapelv, hogy még az Alaptörvény is eminens módon tartalmazza. A bírák ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak, elmozdításukra csak törvényben meghatározott okokból és eljárás alapján kerülhet sor, de épp ezért nem folytathatnak politikai tevékenységet, nem lehetnek pártnak sem tagjai. Ha a bírói függetlenség sérül, sérül a liberális demokrácia egyik legfontosabb alapja, a hatalommegosztás elve.
Világos, hogy e függetlenség csak akkor valósulhat meg, ha a bíró nemcsak a bírói szervezeten kívüli, hanem a szervezeten belüli befolyástól mentesen hozhatja meg döntéseit. A 2010-es évek elején létrehozott, Handó Tünde nevével összeforrt magyar bírósági igazgatási rendszerrel szembeni legsúlyosabb kritika, hogy a bírói igazgatási csúcsvezető – az OBH elnöke –, és az általa kinevezett bírósági vezetők szervezeten belüli hatást gyakorolhatnak a bírákra: előmenetelükre, fizetésükre, stb. Ezért is írtuk le annyiszor, nem szerencsés, ha az OBH-elnök az egyik legfontosabb fideszes politikus felesége: nem elég ugyanis függetlennek lenni, annak is kell látszani.
Ugyanez igaz persze az OBH mai elnökhelyettesére, aki Varga Judit igazságügyi miniszter anyósa, vagy Tatár-Kis Péterre, a Fővárosi Törvényszék elnökére, aki történetesen Kovács Zoltán államtitkár sógora. TKP-t a Schadl-Völner-ügy nyilvánosságra került irata szerint egy bíró elmozdítására kérte a végrehajtói kar ma előzetesben ülő elnöke, mire ő azt mondta volna: kirúgni nem tudja, de visszavonhatja csoportvezetői megbízását, és el tudja érni, hogy ne érezze jól magát a munkahelyén. TKP a Schadllel való találkozást utóbb elismerte a belső bírósági rendszeren, de azt tagadta, hogy a bíró felmentéséről beszéltek volna.
Lehet, hogy így történt. De a látszat, ami persze sokszor csal, mást mutat.