;

agrárium;

- Új kiegyezés

A vidék, a mezőgazdaság a rendszerváltás egyértelmű vesztese. Az elmúlt tíz évben leszakadásuk látványosan felgyorsult. Vidéken, a falvakban több száz háziorvos hiányzik, folyamatosan szűnnek meg a helyi ellátást biztosító boltok, üzletek. Nem javulnak a foglalkoztatási körülmények, a közmunkások zöme a falvakban él, és az elérhető jövedelem fele-harmada a városinak. Magas arányú a digitális analfabetizmus.  

Nem jobb a helyzet a mezőgazdaságban sem. Az állatállomány folyamatosan csökken, különösen a sertésállomány. Termésátlagaink nem, vagy alig haladják meg átlagosan a rendszerválás előtti színvonalat (igaz, rendkívül nagy szórással). Csökken a foglalkoztatás és az ágazat eltartó képessége, gyakorlatilag eltűntek a ’80-as évekre jellemző, mezőgazdaságon kívüli foglalkoztatási lehetőségek. A velünk együtt csatlakozott V4 államok utolérték, sőt lehagyták a magyar mezőgazdaság teljesítményét.

A rendszerváltás utáni kormányok – néhány megszakítással – nem a vidék, a mezőgazdaság felzárkózását segítették, hanem folyamatos szembeállításokkal próbálták „elfedni” a valóságot. Szembeállították a vidéket a mezőgazdasággal, a kistermelőt a nagyobbal, a családi gazdaságot a jogi személyiségű társasággal, a mezőgazdaságot az élelmiszeriparral, a zöld törekvéseket az agráriummal, a földtulajdonost a földhasználóval, a különböző, földet vásárolni kívánó csoportokat egymással. Mindez 2010 után eszkalálódott!

Annak ellenére, hogy jelentős források álltak rendelkezésre az Unió részéről, a végeredmény siralmas. A mezőgazdaságból élők száma látványosan csökkent, a beruházások, fejlesztések elmaradtak. A ’60-as évektől jellemzően a nemzetgazdaságon belül a mezőgazdasági beruházások részaránya folyamatosan meghaladta az ágazat GDP részesedését, 2014-től ez az arány megfordult.

Mindezen folyamatok egy olyan időszakban eszkalálódtak, amikor mind a vidék, mind pedig az agrárgazdaság rendkívül komoly kihívások előtt áll. A vidék felzárkózásához a XXI. század eszközeinek elterjedésére lenne szükség (internet, e-kereskedelem, közlekedés, szolgáltatások) és kiemelten új, korszerű munkahelyek teremtésére. A klímapolitika, ill. az EU új közös agrárpolitikája komoly alkalmazkodási kényszert jelent, miközben mind minőségben, mind mennyiségben garantálni kell az élelmiszerbiztonságot.

Ahhoz, hogy a joggal elvárható felzárkózás és kiegyenlítés megtörténhessen, elengedhetetlen a mesterséges szembeállítások megszüntetése, egy konszenzuson alapuló vidék- és agrárpolitika meghirdetése. Minden gazdálkodási formának, minden szereplőnek helye van a vidék társadalmában. A fentiek alapján új kiegyezés meghirdetésére van szükség. Egyértelművé kell tenni az alábbiakat:

1. Mind a kisebb, mind pedig a nagyobb termelőket támogatja az agrárpolitika. Egyidejűleg mind anyagilag, mind pedig tanácsadással segíteni kell a kis gazdaságok vállalkozóvá válását. Ugyanakkor – függetlenül attól, hogy egyéni vagy társas formában működnek – elsősorban fejlesztési támogatásokkal kell segíteni a mezőgazdasági kkv-k modernizációját.

2. Véget kell vetni a földtulajdon és földhasználat kapcsán kialakult, felülről vezérelt háborús viszonyoknak. Formától és gazdálkodási módtól függetlenül a hosszútávú földhasználatot szükséges biztosítani, hiszen ez a termelés alapja. Ennek érdekében szükséges, hogy a jogi személyiségű társaságok tagjai és alkalmazottai is korlátozások nélkül adhassák bérbe társaságuknak földtulajdonukat.

3. Olyan kompromisszumos feltételrendszer megteremtésére van szükség, amely - miközben elismeri és támogatja a zöld törekvéseket - nem veszélyezteti az élelmiszer-termelés biztonságát.

4. A falusi önkormányzatokat olyan helyzetbe kell hozni, hogy biztosítani tudják az elvárható közszolgáltatásokat, különösen az egészségügy, az oktatás, valamint a hivatali ügyintézés tekintetében.

5. A falusi foglalkoztatást jelentős mértékben javítani szükséges. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt csak a helyi tőkére és piaci ismeretekre lehet alapozni, ezért adó- és támogatáspolitikai eszközökkel, valamint a jogbiztonság és a kiszámíthatóság erősítésével ösztönözni kell a helyi – elsősorban mezőgazdasági – vállalkozásokat új, nem csak mezőgazdasági munkahelyek teremtésében.

6. Az agrár- és vidékfejlesztési pályázatokat mindenki számára egyszerűen elérhetővé kell tenni, a szabályokat az ágazati szereplők érdekeit szem előtt tartóan megállapítva, a felzárkózást egy egyszerűen elérhető, államilag garantált szaktanácsadói rendszerrel segítve.

A magyar falu, a mezőgazdaság felzárkóztatásához új kiegyezésre van szükség! Nem szembeállításokra, hanem együttműködésre van szükség a falvak lakossága, az önkormányzatok, az agrártermelésben résztvevő minden csoport, a vidéken még megmaradt vállalkozók között. Teremtsünk a XXI. századnak megfelelő, az új kihívásokra válaszolni tudó falvakat, vidéket!