Az Egyesült Államok személyre szabott szankciókat alkalmazhat Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben, ha megtámadja Ukrajnát. Legalábbis erre utalt Joe Biden elnök, amikor újságírók a lehetőségről kérdezték. „Megváltoztatná a világot” – fogalmazott Joe Biden az esetleges orosz támadásról, hozzátéve, hogy ez lenne a legnagyobb invázió a II. világháború óta. Ez utóbbiban számszerűleg tévedett, mert a 2003 márciusában Irakot megtámadó nemzetközi koalíció jóval több katonát számlált, mint ahányat Oroszország most Ukrajna köré telepített. Az előbbiben azonban alighanem igaza van, hiszen akkor szó sem volt a határok erőszakos megváltoztatásáról vagy Irak szuverenitásának végleges és teljes kétségbe vonásáról, a világrend megváltoztatásáról.
Ami a személyes szankciókat illeti, ezek aligha ijesztik meg Putyint, akinek magánvagyonáról kevés konkrétumot tudni, de amit mégis, az az, hogy nem feltétlenül van a saját nevén és az sem valószínű, hogy az Egyesült Államokban vagy általában Nyugaton tartaná.
Más kérdés, hogy ha a szankciók a környezetére is kiterjednek, akkor az nyomás alá helyezi a Kremlt, ahol állítólag sok mindenkinek van külföldi bankszámlája és ingatlana. Igaz, Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő szerint az egész tévedés, mert az orosz törvények régóta tiltják az ilyesmit. Az amerikai szenátusban mindenesetre beterjesztettek egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében nem csak Putyint, de az orosz katonai vezetőket, köztük Szergej Sojgu védelmi minisztert is szankciókkal sújtanák, ha megtámadnák Ukrajnát.
Párizsban szerdán 2019 óta először ültek tárgyalóasztalhoz a normandiai csoport keretében az orosz, ukrán, német és francia szakértők. Ezt Moszkvában valószínűleg önmagában is eredménynek tartják, mert nincs ott az Egyesült Államok vagy a NATO, a német és a francia diplomácia pedig egészen a közelmúltig megértőbbnek tűnt az orosz igények iránt.
Nyugati elemzők szerint ezeket a nyilatkozatokat az ukrán gazdaság érdekei diktálják: Kijev, amíg csak lehet, megpróbálja fenntartani a normális ügymenetet, hogy fogadni tudja a külföldi gazdasági és katonai segítséget.
A határokon felvonult orosz csapatok azonban nagyon is reális veszélyt jelentenek. Mint térképünkön is látható, délen a Krím-félszigetről és Rosztov felől kiindulva az Azovi-tenger partján fekvő Mariupol kikötőváros lehet a célpont. Így Ukrajna kizárásával orosz beltenger válna az Azovi-tengerből, másrészt szárazföldi összeköttetést létesítenének Oroszország és a Krím között, amely most csak egy hídon érhető el.
Középen egyrészt Luhanszk és Donyeck megye még ukrán kézen lévő nyugati felét foglalhatják el, másrészt a határtól alig 50 kilométerre lévő, 1,4 millió lakosú Harkov lehet a célkeresztben. A nehézipari központ az ukrán fegyvergyártás fellegvára, szebb időkben Oroszországgal együttműködésben készítettek harckocsikat és az Antonov repülőgépgyárnak is van itt üzeme. Ugyancsak a középső támadási irányban fekszik a milliós Dnyipro (a korábbi Dnyepropetrovszk) és a 700 ezres Zaporozsje – mindkettő komoly ipari város, utóbbiban például repülőgép-motorokat is gyártanak. Katonai szakértők ugyanakkor nem tartják valószínűnek, hogy Oroszország nagyvárosokat akarna megszállni. Ez túlságosan is kockázatos és véres vállalkozás lenne, Reznyikov szerint ehhez eddig nem is vonultattak fel elég katonát.
Mindez fokozottan igaz az északi irányra. Oroszország egy hadgyakorlatra hivatkozva jelentős erőket küldött Belaruszba, ahonnan elvben fenyegetheti a határtól 400 kilométerre lévő, hárommilliós Kijevet. Ezt azonban sem az ukrán, sem a nyugati szakértők nem tartják valószínűnek. Ennél nagyobb veszély is van Az Egyesült Államok és a NATO kizárta, hogy csapatokat küldene Ukrajna megsegítésére, azonban így is több száz, talán ennél is több nyugati tanácsadó és kiképző van az országban. Abba végképp rossz belegondolni, mi lenne, ha ők is a csatatéren találnák magukat.
