Szerdán, a minden korábbinál felfokozottabb izgalommal várt miniszterelnöki interpellációk előtt és után is teljes bizonytalanság uralkodott Westminsterben arról, mikor kerül nyilvánosságra Sue Graynek, a miniszterelnöki kabinetiroda magas rangú tisztségviselőjének jelentése a Downing Street 10.-ben karantén idején tartott állítólagos partikról, amelyeken a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozásokat megszegték. A vizsgálatot a brit sajtóban kiszivárogtatott információk nyomán indították el. A miniszterelnöki hivatalba egyelőre még nem érkezett meg a jelentés.
A Boris Johnson politikai jövőjét befolyásoló dokumentum közzététele előtt teljes a káosz, a partygate-dosszié folyamatosan bővül újabb és újabb pikáns részletekkel, a Metropolitan Police pedig már nyomozás t indított az ügyben, egyelőre azonban nem világos, hogy magát Boris Johnsont beidézik-e tanúnak. Bár a rendőrség korábban nem akart beavatkozni arra hivatkozva, hogy nem foglalkozik „történelmi↑ megszegési ügyekkel, de Cressida Dick londoni rendőrfőkapitány végül belátta, hogy a vizsgálat elmaradása „jelentősen aláásta” volna az igazságszolgáltatás tekintélyét. Nem valószínű, hogy a partik részvevői utólag minden egyes alkalom után pénzbüntetést kapnának, de figyelmeztetésben részesülhetnek. Egyébként vita tárgya, hogy a Sue Gray-jelentést teljes terjedelmében vagy esetleges nemzetbiztonsági aggályok miatt rövidített változatban hozzák-e nyilvánosságra. Végül a házelnök és az alsóház konzervatív vezetője, Jacob Rees-Mogg között került sor hangos szóváltásra a parlamentben. A parlamentnek járó tiszteletadást megkövetelő Sir Lindsay Hoyle ragaszkodott hozzá, hogy a képviselők időben, órákkal azelőtt kapják meg a dokumentumot és elég idejük maradjon a felkészülésre Boris Johnson állásfoglalása és a vita előtt.
A szerda déli parlamenti kérdezz-feleleken egy harcra kész miniszterelnök jelent meg, akin az ellenzék vezére nehezen talált fogást. Sir Keir Starmer nem kapott határozott választ arra, vajon teljes terjedelmében közzéteszik-e a Sue Gray-jelentést. A munkáspárti vezető megkérdezte Boris Johnsont, lemond-e, ha bizonyságot nyer, hogy nem mondott igazat a parlamentben. Természetesen igen – hangzott a válasz, de a kormányfő ezen túl minden, a karanténszabályok megsértésére és a következményekre vonatkozó megjegyzést a gazdaság gyors növekedésével, a gyors oltási programmal, a pandémia legutóbbi hullámának szigorú korlátozások nélkül megfékezésével, vagyis dicsekvéssel hárított. Sir Keir Starmer Boris Johnson szemére vetette, hogy „csak megvetést tanúsít” a közvéleménnyel szemben az ügyben, munkáspárti képviselők mellett, akik a parlamentben elfogadhatatlannak számító hazugság szót is használták, határozottan követelte a miniszterelnök távozását a Skót Nemzeti Párt frontembere is. Ian Blackford példátlannak nevezte, hogy rendőri vizsgálat folyik az országot lejárató tory politikus ellen saját törvényei megszegése miatt.
Az ingerült hangú vitában egy munkáspárti képviselő, Richard Burgon elmesélte egy ápoló történetét, akit tízezer fontra büntettek, amiért tiltakozást szervezett a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások ellen, miközben a Downing Street 10. kormányzati partiközponttá avanzsált. – Az embereknek hányingerük van attól, hogy egy törvény vonatkozik a konzervatívokra és másik mindenki másra. (...) Az Isten szerelmére, mondjon le – kérte Richard Burgon Boris Johnsont, aki azzal rázta le a felvetést, nem hiszi, hogy a Munkáspártnak van mondanivalója, ő pedig nyilván nem mond le.
Egyébként a miniszterelnöki rezidencián és a kertjében rendezett, alkoholgőzbe fulladó bulik tényét minden valószínűség szerint Dominic Cummings, Boris Johnson korábbi bizalmasa, Brexit-kampányfőnöke, majd kormányzati stratégiai főtanácsadója dobta be a köztudatba . A befolyásos orákulumot sérelme vezérli, amiért 2020 végén elvesztette az állását - éppen a járványügyi szabályok megsértése miatt.
A közvélemény nagy része, de politikai elemzők is már a november 30-a óta tartó dráma végkifejlete előtt meghozták ítéletüket. Will Jennings politológus professzor Twitter-üzenetben fejtette ki, hogyan Boris Johnson úton van ahhoz, hogy a szavazók szemében „mérgező anyaggá" süllyedjen, a partygate azért is rontja a kormányfő megítélését, mert könnyű megérteni, és a korlátozások betartásával hozott áldozatok miatt mindenkinek van személyes kötődése is a történethez, Boris Johnson imázsa visszavonhatatlanul kárt szenvedett. A The Timesban megjelent publicisztikájában Alice Thomson úgy fogalmazott, hogy "a társadalom hülyének érzi magát, amiért követte a kormány által hozott szabályokat a karantén idején, de a jövőben nyilván csak saját magára fog hallgatni.
És ha mindez nem lett volna még elég, a parlament külügyi bizottsága szerda délután megerősítette: Boris Johnson személyesen hagyta jóvá, hogy a Nowzad jótékonysági szervezet az augusztus 15-én kezdődött a buli evakuálás idején kimenthesse az általa gondozott állatokat. Az esemény idején még "pártatlanságra hivatkozva tagadta, hogy Pen Farthing volt tengerészgyalogos jótékonysági szervezetének az akciója elsőbbséget élvezett az evakuálásra jogosult brit állampolgárokkal és a tálib hatalomátvétel miatt veszélybe került afgán civilekkel szemben.
