Az ipari lobbik átmeneti győzelmeként értékeli Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse az Európai Bizottság javaslatát, miszerint a jövőben az atom- és gázalapú termelést is „fenntarthatóként” tartanák nyilván. Ennek fényében az Európai Unió különböző környezetvédelmi vállalásai inkább csak a tényleges helyzet „zöldre festésének” tűnnek.
Az indokot, hogy az EU-tagországok aggódnak az energiaellátás biztonságáért, Perger András csak egy ürügynek tartja. A valóság ezzel szemben, hogy a hagyományos energiatermelők egyszerűen tartanak megszokott rendszereik felbomlásától. Az új brüsszeli érvet, miszerint a földgáz a jóval környezetszennyezőbb szén kiváltását szolgálná, klíma- és energiakampány-felelős szerint már a Mátrai Erőmű példája is gyengíti, az ott létesítendő gázerőmű légszennyezése ugyanis könnyen elérheti a mostani, csökkentett termelésű szénblokkok kibocsátását.
A bírálatok élét azzal igyekezhettek elvenni, hogy az úgymond átmenetileg létesítendő gázerűműveknek fokozatosan át kellene állniuk „zöld” fűtőanyagra. Ilyen mennyiségű biogáz előállítása ugyanakkor elképzelhetetlen. Ráadásul – és itt elég emlékeztetni a szarvasmarhákra - a biogáz-termelés is járhat jelentős környezetszennyezéssel. (Ugyanez a gond egyébként a megújulóként kezelt, „biomasszának” nevezett fával, aminek a jövőbeni, hasznosítható mennyisége egyelőre szintén nem éri el a tervekben szereplő számokat.) A földgáz helyettesítésére egyre gyakrabban felmerült a tárolható hidrogén is. Még tisztázatlan, mekkora beruházást igényel, hogy a jelenlegi földgázrendszerek is képessé váljanak e gázfajta szállítására és hasznosítására.
Ráadásul az árammal megtermelhető hidrogén iránti igény növelheti az atomerőművek kihasználtságát, amit a Greenpeace szintén ellenez. A környezetvédő szervezet munkatársa szerint a döntéshozók még mindig nem számolnak érdemben azzal, hogy az EU 2050-re elméletileg teljesen megszüntetné a nettó szén-dioxid-kibocsátást. Ráadásul másról sem szólnak a hírek, mint az EU gázhiányáról, az a megoldási lehetőség sincs a javaslatok fókuszában, hogy
Ami az atomerőműveket illeti, azoknak a szerepében az alapvető elvi kifogásain túl a Greenpeace egyszerű logikai hibákat is lát.
Arról nem is beszélve, hogy a világban sorra szűnnek meg az atomerőmű-kivitelezők, vagyis a meglévők képtelenek lennének az új terveknek megfelelő mennyiségű nukleáris blokk építésére. A módosítások szerinte leginkább a leendő atomerőművek áramának állami ártámogatását könnyítenék.
A múlt hét végén hasonló érvekkel a Levegő Munkacsoport nyílt levelet is írt Palkovics László innovációs és technológiai miniszternek, határozottan ellenezve az új uniós elképzelés támogatását. A magyar kormány köreiben ugyanakkor ennek meghallgatására csekély az esély.
Olyannyira, hogy a kormányfő már múlt év végi sajtótájékoztatóján is megelőlegezte az Európai Bizottság - sokak számára mégis váratlan - bejelentését az atom- és gázerőművek lehetséges „zöld” elismeréséről. A Klímapolitikai Intézet ugyanakkor, felsorolva a nukleáris áramtermelés melletti, hagyományos érveket, kiállt az elképzelés mellett. (Perger András csúsztatásnak tartja, hogy az új atomerőművek létjogosultságát a jelenlegi, már rég megtérült egységek fajlagosan valóban alacsony áramteremlési árával indokolják. Az új blokkok ugyanis eleve rendkívül drágák. Ráadásul a költségek az építések során általában megtöbbszöröződnek.)
Más szakértők szerint a nukleáris és földgázalapú áramtermelés esetleges uniós átminősítése nem csak az ilyen típusú beruházások állami vagy uniós támogatását könnyítené meg, de oldhat a tőkebefektetések és a hitelkihelyezések jelenlegi, a környezetvédelmi szigorításokra visszavezethető jogszabályi tilalmain is.
