Bár a világ olívaolaj-keresletének 95 százalékát máig az olajfa őshazája, a Földközi-tenger térsége látja el, a jelenlegi termőterületeket komolyan veszélyezteti az egyre szárazabb és forróbb éghajlat. Afrikából teljesen eltűnhet, Európában viszont akár Magyarországon, illetve az Atlanti-partvidéken is megjelenhet a növény - írja Lehoczky Annamária éghajlatkutató, a Másfélfok.hu környezetvédelmi oldalon megjelent elemzésében.
Az örökzöld olajfát csaknem hétezer éve nemesítették a Földközi-tenger keleti medencéjében cserje méretű, kistermésű rokonából. Az olíva számos dél-európai és észak-afrikai ország mezőgazdasági húzóága. A termés 90 százalékából olajat sajtolnak, tizede pedig bogyóként kerül a polcokra. A világtermelés 38 százalékát Spanyolország adja. Ez több, mint Görögországé, Olaszországé, Törökországé és Marokkóé együtt véve.
Az olajfa viszonylag jól bírja a szárazságot és a meleget, ellenálló és alkalmazkodott az övezet éghajlatához. A legidősebb példányok több ezer évesek. A Földközi-tenger térsége ugyanakkor mára a világ egyik "forró pontjává" vált: a levegő hőmérséklete immár mintegy másfél fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, ami magasabb a Föld átlagánál. Mindez egyre több szélsőségesen forró időszakkal és hőstresszel jár. Az éghajlati előrejelzések további melegedés mellett egyre kevesebb csapadékot jósolnak, ami már fenyegeti az olajfa életciklusát.
30 Celsius-fok felett a növény termőképessége, 40 fok felett pedig fotoszintézise is romlik. A melegebb idő hatására megnyúlhat a tenyészidőszak, ami eltolhatja a virágzást. Ez a teljes érés előtti betakarítást sürget. Ha a növekedési és a pihenési időszak között a hőmérő higanyszála nem süllyed 14,4 fok alá, bizonyos fajták szabálytalan virágbimbókat és bogyókat hoznak, ami rontja a termésátlagot. A trópusi éghajlaton ültetett olajfák téli hideg híján rendszerint nem teremnek.
Az éghajlatváltozás miatt az észak-afrikai termővidékek, valamint az olasz és görög kisgazdaságok jelentős anyagi károkra számíthatnak. Ez a Mediterráneum termelőitől a hozam fenntartása érdekében gyors alkalmazkodást kíván. A gazdákat a változó körülményekhez idomuló fajták ültetésére és az eljárások vegyes alkalmazására biztatják. Hosszabb távon ugyanakkor az ültetvények "áthelyezése" válhat szükségessé. Afrika mediterrán térségéből így teljesen eltűnhet a faj.
Más helyeken ugyanakkor nőhet a termelékenység. Az olívatermesztésnek észak felől a téli fagyok szabnak határt. Az európai éghajlat melegedésével ez feljebb tolódhat, a mediterrán hegyekben pedig magasabbra kúszhat a termőterület. Az Atlanti-partvidék szintén alkalmassá válhat olajfák ültetésére. Nagy-Britanniában már létre is hozták az első ligetet. Magyarországon szintén ismertek kezdeményezések. Az örökzöld olajfa a béke, az élet, az ünnep és a dicsőség szimbóluma. Jövője most mégis azon múlik, sikerül-e megfékezni a felmelegedést, illetve a gazdaságok milyen mértékben készülnek fel a változásokra - fogalmaz Lehoczky Annamária.
