Csak idén kétezermilliárdunkba fájhat a "rezsicsökkentés megvédése" - számították ki az Erste ágazati elemzői. Ennyit veszít a - fideszes "rezsiharc" jegyében immár többnyire állami - áram-, gáz-, távhő- és vízágazat a termékei jóval piaci ár alatti értékesítésén. Közben ráadásul az alapanyagárak is az egekbe ugrottak.
Az eredmény: tátongó hiány. Nincs mit tenni, amiként azt voltaképp már Orbán Viktor is elismerte, az ellátás fenntartása végett ezt az összeget előbb-utóbb a közkasszából kell kiutalni az érintett állami cégek számlájára. Csak idén a költségvetés 5-7 százalékáról beszélünk, ami az immár szokás szerint ötezermilliárdos hiány - vagyis túlköltekezés, vagyis államadósság-emelkedés - szemmel látható hányada.
A folyamat már a tőzsdei őrület tavalyi elszabadulásakor elindult. A lakossági energiaszolgáltatás jó részét átvevő, állami MVM-et egy év alatt szép halkan legalább 441 milliárdunkkal tömték ki. Sőt, egy trükkös határozattal a 2020-ban Mészáros Lőrincék busás támogatásával "közkinccsé" lett, brutálisan légszennyező, omladozó mátrai szénerőmű áramtermelésének úgymond elkerülhetetlen fenntartására szintén elcsapták 45 milliárdunkat. És 2024-ig legalább évi ugyanekkora kötelezettséget vállaltak.
Mivel az elemzők további drágulást várnak - a tőzsdék legalábbis a 2019-es szintek többszörösén "nyugodhatnak meg" -, a "rezsicsökkentés eredményeit" elfedő, trükkös közkiadások is csak nőhetnek.
A helyzet sandaságát jól jellemzi, hogy e "módszerrel", vagyis a magyar jövő felélésével Orbán szokás szerint kiéheztetheti és bekebelezheti az állami támogatásban nem részesülő önkormányzati, E.ON-os és más, még nem állami közműveket is. A folyamatnak rövid távon csak az EU vethetne gátat, amennyiben az Unió tiltja az állami cégek versenytorzító támogatását. Ám az Orbán-kurzus által oly hőn ostorozott brüsszeli bürokraták ez ügyben is hallgatnak.
A közműkérdésre két értelmezhető választ ismerek. Az egyik az EU, a tagállamok többsége és az ellenzéki összefogás által is képviselt, gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi fenntarthatóság. Igaz, ez bonyolult, követelhet lemondásokat, nehezen eladható, így demagógiával - fogékony közönség előtt - támadható. A másik szerint az egészségügy vagy az oktatás mintájára az állam bármit adhat ingyen, csak győzze pénzzel. Talán Orbán is erre tart, így nem mondja ki és persze pénze sincs rá. Inkább egy duma-, kamu-, manipuláció-, korrupció-, propaganda-, hiszti-, tűzoltás- és trükkalapú gazdaságpolitikát visz.
Mindazonáltal láthatólag rákapott a "rezsicsökkentés" ízére. Így most már "ő mondja meg" a benzin, a liszt, a farhát meg még mi minden árát is. A közműágazatban már látjuk az "eredményt". A többiekre is ez vár - ha hagyjuk.
Távol álljon tőlem thatcheri tollakkal ékeskedni, de a Fidesz-propaganda által sűrűn idézett, eredetileg a szocialistákra vonatkozó híres mondását kénytelen vagyok némiképp aktualizálni. Eszerint Orbánék úgy tesznek, mintha nem mások pénzéből fogynának ki rendszeresen.