Bár az Orbán-kormány tagadja, egy felmérés tanúsága szerint igenis létező probléma a tanárhiány Magyarországon, amit a rendszer több „megoldással” próbál elfedni.
Nemzetközi összehasonlításban is magas a magyarországi pedagógusok munkaterhelése, a fizetésük is jóval a diplomás átlagbér alatt van, a szakma ezért sem vonzó, így a fiatal tanárok aránya is alacsony - derült ki a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ most bemutatott kutatásából, amelyet az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete megbízásából készítettek.
Jelentős hiány van matematikatanárokból: az iskolák 43 százaléka jelezte, hogy bár van ilyen státuszuk, az nincs feltöltve vagy nincs rá elég szakképzett tanár. Hasonló a helyzet a szakmai elméleti tantárgyakat oktatóknál is, itt 39 százalékos a betöltetlen státuszok aránya. Nagyok a területi egyenlőtlenségek is, például
De nagy hiány van a tanárok és diákok mentálhigiénéjét biztosító szakemberekből is: az iskolák 52 százaléka jelezte, hogy szüksége lenne iskolapszichológusra, de erre még csak státusz sincs meghirdetve. Nincs elég gyógypedagógiai asszisztens, szociálpedagógus, konduktor, ifjúság- és családvédelmi felelős sem. A kutatás szerint a tankerületek eseti módon és nem átláthatóan határozzák meg, melyik iskolában mennyi státuszt engedélyeznek.
A pedagógusok terhelésének vizsgálatakor a következő eredmények születtek: a 45 perces tanórákat 60 perces órákra átszámolva átlagosan 42,48 óra a nem vezető beosztású pedagógusok heti terhelése. Ebbe beletartoznak a tanórán kívüli munkavégzések is.
A tanórák tekintetében heti 27 óra jött ki átlagosan az önként vállalt és a munkáltató által kirótt többletórákkal, eseti helyettesítésekkel együtt (a kötelező tanórák száma egyébként törvény szerint 22-26 óra között mozog). A kutatás szerint ez a minőségi oktatás rovására megy.
A helyzet legfőbb oka a pedagógushiány, amit gyakran azért nem lehet komolyan érzékelni, mert a rendszer próbálja elfedni például gyakornokok alkalmazásával, a pályakezdők túlterhelésével, nyugdíjasok visszahívásával, intézmények közötti áttanítással, csoportösszevonásokkal, a helyettesítések felfuttatásával. De az is előfordul, hogy pedagógiai asszisztenseket küldenek be tanítani, vagy elmaradnak órák helyettesítés hiányában. A hátrányos helyzetű régiókban azonban az ilyen „korrekciók” is egyre nehezebben mennek, a kutatás szerint a hátrányos helyzetű iskolák háromnegyedében van betöltetlen álláshely, a tanórák 13 százaléka nem szakos ellátottságú (ugyanez az arány nem hátrányos iskoláknál 2 százalék).
A magyar pedagógusok bére nemzetközi összehasonlításban is alatta marad a diplomások bérének (66 százalék, míg az OECD-átlag 90 százalék), miközben
A pedagógusbérek a nemzetgazdasági átlagtól is elmaradnak több mint tíz százalékkal. A bérek és a túlterheltség is oka annak, hogy a szakma nem vonzó: a pedagógushallgatók között végzett kutatás szerint a tanárszakos egyetemisták 64,5 százaléka szeretne ezen a pályán dolgozni, de végül a diplomát szerzők mindössze 37 százaléka helyezkedett el a szakmában, ami évi mintegy 1600 főt jelent, miközben a nyugdíjba vonulók száma ennél jóval magasabb.
A kutatás készítői több javaslattal is előálltak, ezek közé tartozik az oktatásra fordított GDP-arányos költés növelése, segítő szakemberek bevonása, a pedagógus életpályamodell újragondolása, a diplomás bérekhez vetett arány növelése, kezdőbérek drasztikus emelése.
A felméréshez használt online adatfelvételt 2021. február 15. és március 21. között végezték, 1500 pedagógust és 180 intézményvezetőt kérdeztek meg régiók szerint az általános és középfokú képzés keretében, reprezentatív minta alapján. Emellett megkérdeztek 600 pedagógushallgatót is, és 30 interjút készítettek szakpolitikusokkal, intézményvezetőkkel és pedagógusokkal. Az eredményeket bemutató csütörtöki sajtótájékoztatón elhangzott: próbálták bevonni a tankerületi központokat, valamint a Klebelsberg Központot is, de ők mindenféle interjútól elzárkóztak.
