Orbán Viktor az utóbbi években többször is nyilatkozott a „keleti nyitás” szükségszerűségéről és kalandos (ál)történelmi magyarázatok alapján bizonygatta, hogy "mindig is oda tartoztunk". Az "eurázsiai egység" első hallásra ártalmatlan földrajzi meghatározásnak tetszik, pedig sokkal többről és fenyegetőbbről van szó. Ezt a kazahsztáni események és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete segítségnyújtása keretében bevonuló csapatok egyértelműen bizonyítják.
Ha elolvassuk Timothy Snyder nagyszerű könyvét (A szabadság felszámolása, 21. Század Kiadó, 2019), rájövünk, hogy az eurázsiai egység nem más, mint a szlavofil gondolatkör és a birodalmi eszme egyfajta összekapcsolása és újraértelmezése. Az eurázsiai gondolatot Ivan Iljin emigráns orosz szerző zavaros megváltástanára alapozva dolgozta ki Lev Gumiljov, két költő, a Cseka által kivégzett Nyikolaj Gumiljov és Anna Ahmatova fia. A posztszovjet korszakban óriási népszerűségre tett szert ez a gondolat, hiszen egyfajta valláspótlékként szolgált, és kitöltötte a birodalom bukása után a közösség összetartozási tudatában létrejött űrt.
A szlavofil gondolatkör lényege a „szent Oroszország”, a „harmadik Róma” nevével legitimált spirituális kiválasztottság-tudat. Ezzel kompenzálták a Nyugat tudományos és technikai fejlettsége láttán érzett kisebbségi érzésüket. A tizenkilencedik század másik nagy irányzatához tartozók, az úgynevezett nyugatosok a demokratikus politikai rendszerben és a technológiai fejlődésben látták Oroszország útját.
A nyugati nemzeteket létrehozó sugárzás a régmúltban áradt ki, ezért ezek halottaknak tekinthetők, az orosz nemzetet létrehozó sugárzás azonban csak 1380. szeptember 13-án indult el az űrből, ezért ez a nemzet fiatal és életerős. A mai orosz államot a kijevi Ruszból vezeti le. Vlagyimir Putyint egyházi vezetők beszédeikben az orosz törzseket a kereszténység útjára terelő Vlagyimir nagyfejedelem reinkarnációjának tüntetik fel.
Ebből következik, hogy Ukrajnát – a hatályos államszerződések ellenére – nem tekintik önálló államnak. Ennek fényében nyer magyarázatot Vlagyimir Putyinnak a krími félsziget orosz katonai elfoglalása után mondott kijelentése: „Oroszországnak spirituális joga van a Krímre!”
Vlagyimir Putyin 2012-es cikkeiben szögezte le először nyíltan, hogy Oroszország soha nem lesz az EU tagja, mégpedig „a politikai világtérképen elfoglalt különös helye, valamint a történelemben és a civilizáció fejlődésében betöltött szerepe” miatt. Ezt a kijelentést tágan, a velük katonai-gazdasági szerződésekben álló országokra kiterjesztve értette.
Ez nyilvánult meg abban, ahogyan az oroszok reagáltak a kazahsztáni utcai tüntetésekre. Kaszim-Zsomart Tokajev meghívására 2022. január 6-án orosz csapatok vonultak be Kazahsztánba. Orosz békefenntartók segítettek a helyi biztonsági erőknek az almati repülőtér elfoglalásában. Tokajev szerint szerint az utcai tüntetéseket „a hatalom felsőbb szintjeire befurakodott árulók” és külföldről pénzelt, idegen nyelveken beszélő „terroristák” robbantották ki.
Ma egyáltalán nem világos, ki a felkelés vezetője. Az szinte biztos, hogy nem Mukhtar Abljazov, a Bank Turam Alem volt igazgatója, aki külföldön a felkelés vezetőjeként nyilatkozik a Reuters Hírügynökségnek, és sürgeti a nyugati államokat, hogy akadályozzák meg hazájának Oroszországhoz való csatlakozását.
Nurszultan Nazarbajev, az ország volt vezetője, akivel a magyar kormány az elmúlt tíz évben rendkívül szívélyes és baráti viszonyt alakított ki, családjával együtt már elhagyta az országot. Az ország kifosztásából származó hatalmas vagyonukból nyugodtan eléldegélhetnek a világ bármely pontján.
Ha van számunkra politikai tanulsága a kazahsztáni eseményeknek – biztos vagyok benne, hogy van – , akkor az: legyünk óvatosak szövetségeseink megválasztásában. Az orosz nemzetet létrehozó kozmikus erő ránk biztosan nem sugárzott, és tele csomagokkal sem tudnánk távozni, mint Nurszultan Nazarbajev, a „magyar kipcsak törzsek mindenkori elnöke”.