Kiégés, a megbecsülés hiánya miatti elkeseredés, kimerültség jellemzi a járási hivatalokban dolgozó kormánytisztviselőket – ez olvasható ki egyikük György István területi közigazgatásért felelős államtitkárnak címzett leveléből. A lapunk birtokában lévő, segélykiáltásnak is felfogható írásra még nem érkezett válasz, és a szakszervezetek tapasztalatai alapján erre nem is lehet számítani.
A „gondolatébresztőnek” szánt helyzetképből mindenesetre az derül ki, hogy a levél írója 34 év közszolgálati jogviszony után valamivel bruttó 400 ezer forint alatti fizetést kap, ami kevesebb, mint amennyit 2013-ban, a járási hivatalok ismételt létrehozásakor egy önkormányzati állásban hátrahagyott, mert hitt az ígéreteknek. A területet ismerők szerint kivételesen bátor, nevét és pontos munkahelyét is megadó levélíró így szólítja meg az államtitkárt: „Kérdezem, hogy 2013-ban a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem sérültek-e, hiszen velünk elhitették, hogy a hozott illetményünk marad…”
A panaszos beszámolójából az derül ki, hogy a kormánydöntésekhez igazodva évről-évre növekszik az elvégzendő munka mennyisége, csak a legutóbbiakat említve sorolja a védettségi igazolványokkal vagy a családvédelmi akciótervhez, az otthonfelújítási támogatáshoz kötődő feladatokat. Mivel pedig egy halmozottan hátrányos kistérségben működik a hivataluk, „a szociális és családtámogatási ügyek, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos kérelmek” intézése is rengeteg munkát jelent – teszi hozzá mintegy magyarázatként, hogy miért kellene sok más közszolgálati ágazat mellett a járási hivatalok dolgozóinak is béremelést adni.
Hogy a panasz jogos és nem egyedi, jól mutatja, hogy a kormánytisztviselők körében is jelenlévő szakszervezetek legutóbb december közepén hasonló kérdésekkel keresték meg a kancelláriaminisztert, pár hónappal korábban pedig Orbán Viktor miniszterelnöknek is leírták ezeket a panaszokat. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), valamint a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete (TBDSZ) elnökei arra hívták fel az állami vezetők figyelmét, hogy a járványhelyzet a kormányzati igazgatásban dolgozóknak is többletteherrel járt. „Több százezer járványügyi döntést kellett meghozniuk, szervezték a vakcinák szétosztását, segítettek az adminisztrációban az oltási heteken, miközben folyamatosan fogadták az ügyfeleket, állapították meg és folyósították az állami ellátásokat” – érvelt Boros Péterné és Taskovics István.
Az MKKSZ elnöke lapunknak hozzátette, hogy országjárása közben mindenhol hasonló panaszokat hall a kormányhivatalok alkalmazottaitól, akik a végletekig ki vannak zsigerelve. Napi 9 órát kell dolgozniuk, a munkaidőbe már nem számít bele az ebédszünet félórája, rendszeresen átrendelik őket a megszokott munkájuktól távol eső feladatokra, miközben a rendszer működési zavarai nehezítik a napi munkájukat, hiszen egy kiégett izzó cseréje is hónapokba kerül. Nyíltan mégis alig mernek panaszkodni, mert a bértömeggazdálkodás miatt az éves béremelések a munkahelyi vezető jóindulatán múlnak, így a legtöbben félnek a harciasabb kiállás következményeitől. A szakszervezeti vezetők most megerősítették lapunknak, hogy érdemi választ nem kaptak a december 20-án kelt levelükre, ahogy a hasonló korábbiakra sem.
Érthetetlen az adatok elhallgatása
A kormányzati igazgatásról szóló törvény hatályba lépésekor, 2019 márciusában 2500 köztisztviselő távozott a kormányhivatalokból, egész osztályok ürültek ki, főként az idősebb, tapasztalt munkatársak menekültek el, s az elvándorlás azóta is tart. A létszámhiány nagyságát jelzi, hogy jelenleg is közel száz kormányhivatali pályázat van fent a kozigallas.hu oldalon, de Taskovics István tapasztalata szerint ez csak a jéghegy csúcsa, az álláshelyek többségére ismeretségi körben próbálnak embert találni.
A TBDSZ elnöke úgy számol, hogy a kormányzati igazgatásban dolgozó nagyjából 73 ezer fős tömeg fele lehet a területi közigazgatásban, vagyis a megyei és járási kormányhivatalokban, a többiek a minisztériumokban, nagy központi hivatalokban végeznek munkát. Lázár János után Gulyás Gergely is évente kiadott utasításban határozta meg az egyes megyei kormányhivatalok, az alájuk tartozó járási hivatalok feladatait, valamint a munkák elvégzéséhez engedélyezett létszámot. Az adatok attól függően változtak, hogy milyen feladatokat sorolt ide a kormány, vagy éppen mit szervezett ki. Emlékezetes, hogy a szabálysértési ügyeket egy ideig részben a kormányhivatalokban kezelték, de 2020 márciusától ismét a rendőrség lett az általános szabálysértési hatóság. Részben ezzel magyarázható, hogy 2018-hoz képest abban az évben Borsodban 174 fővel csökkent a kormányhivatali létszám, a fővárosban 351, Hevesben és Szabolcsban 131 fővel.
Tavaly a munkahelyek száma nélkül jelent meg a jogszabály, amit a Miniszterelnökség a folyamatosan változó létszámmal indokolt. Ilyen alapon persze egyetlen ágazatban sem lehet megmondani az aktuális létszámot, vagyis a kormány sokadszor is csak azt ismerte el, hogy fogalma sincs a közvetlenül hozzá tartozó területeken uralkodó viszonyokról. Mivel központi létszámgazdálkodás van a kormányzati igazgatásban, valójában érthetetlen az adatok elhallgatása. Az egyetlen magyarázat, amit azonban mi is csak folyosói hírként hallottunk több forrásból, hogy a kormányhivatalokon keresztül nemcsak az állampolgárok ügyeit intéző tisztviselőket foglalkoztatnak, hanem politikai feladatokat ellátó embereket is ezen a rendszeren keresztül fizet ki a kormány.
Emlékezetes, hogy a kormánytisztviselőkről szóló törvényjavaslat benyújtásakor, 2018-ban 6810 főt küldtek el minisztériumokból és háttérintézményeikből. Ahol a vezetők érdekérvényesítő képessége erős volt, ott kevesebb embertől kellett megválni. Az tehát, hogy nem egyforma mércét alkalmaz a kormány a tisztviselőket érintő ügyekben, megszokottnak nevezhető. Nagy vihart kavart két éve az is, amikor a szellemi foglalkozásúak megyénként eltérő átlagfizetéseihez igazítva emelték meg a fővárosi és megyei kormányhivatalok, valamint a járási hivatalok tisztviselőinek bérét. A beígért 30 százalékos emelésből így lett például Szabolcsban 18 százalék, a fővárosban pedig néhány esetben jóval magasabb, hogy a munkaerőpiac ne szívja el az ott dolgozókat.
Ami biztos, hogy a kormányhivatalokra érvényes bértábla a legtöbb tisztviselőt az első két kategóriába sorolja. Az elsőnél a kezdők bére mindössze bruttó 200 ezer forint, a maximum pedig bruttó 350 ezer, egy osztályvezető bére 400 ezer forintnál indul. Még igazságtalanabbá teszi a rendszert, hogy a minisztériumi bértábla ennél jóval magasabb, ott az első fokozatban 250-500 ezer forintot lehet keresni, egy osztályvezetői megbízás azonban minimum 700 ezer bruttót jelent. Nem véletlen, hogy a kormányhivatalokkal egy körbe sorolt nagy állami hivatalok sorra próbálnak kilépni ebből a rendszerből, az érdekvédő ismeretei szerint a NAV vagy az Országgyűlés Hivatala ki is harcolta ezt. Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben a járási hivatalok alkalmazottai már csak a legkisebb települések polgármesteri hivatalaiban elérhető béreknél kapnak többet, egy nagyváros, pláne egy megyeszékhely ma már többet tud fizetni az embereinek, mint az állam – mondta lapunknak Taskovics István.
