Turgenyev Apák és fiúk című regényét Csehov Sirályában is emlegetik. Brian Friel a híres műből készült színpadi adaptációját Magyarországon először Székesfehérváron játszották 2017-ben Perczel Enikő fordításában. Most a szöveg eljutott a Katona József Színház színpadáig (dramaturg: Enyedi Éva). Brian Friel neve elsősorban a Pogánytánc szerzőjeként lehet ismerős nálunk. Az Apák és fiúk adaptációja egyfajta sűrítmény. A regényből dolgozik, árnyal, felerősít, drámaian fokoz. Ascher Tamás rendezése is él ezekkel az eszközökkel, az egész mégis töredezett marad. A jelenetek inkább elkülönülnek, minthogy egymásba fonódnának. Az adaptáció és az előadás nem a nemzedéki konfliktusra koncentrál, a részletek érdeklik. Például az út, ahogy egy nihilista, a szerelmet tagadó, lázadó fiatal miként válhat mégis szerelmessé. Miként kénytelen megtagadni saját magát, hogy aztán elmeneküljön az érzései elől és végül egy járvány egyszerű áldozataként végezze. Hogyan reagál rá a titkokkal, tabukkal küzdő környezete. Ascher Tamás olvasatában nincsenek jók és rosszak, mindenkiben van szerethető és gyűlölhető egyaránt.
Pálmai Anna szolgálólánya már óriási hőfokon indítja az előadást. Azt mondja, nagyon meleg van és tényleg teljesen vizes. Persze nem csak az időjárás ennek az oka, hanem az elfojtott érzések is. Turgenyevnél, akárcsak Csehovnál egy ideig lassan, de túlfűtötten csordogálnak az események, hogy aztán később robbanjon fel minden.
Jordán Adél földbirtokosnője sem meri vállalni önmagát, szerepet játszik és csak későn eszmél. Borbély Alexandra Fenyicskája sodródik, próbál boldog lenni és elfogadja azt, amit ráosztott a sors, hiszen járhatott volna sokkal rosszabbul is. Gyermeke születik, kényeztetik, de ő sem tudja igazán, mit és kit szeretne. Veszelovszki Janka Katyerinája talán a legszabadabb, nem játszmázik, mer szárnyalni. Csoma Judit Olga hercegnője bohókás, nem lehet komolyan venni, de a maga nemében mégis bölcs, legalábbis kimond sok mindent. Szirtes Ági anyája gyászában sokkolóan képes hallgatni. Amikor pedig megszólal, jajszavától nem tudunk szabadulni.
Kocsis Gergely apájának van egy monológja, miután meghalt a fia. Ez talán az előadás legmaradandóbb része. A tehetetlenség himnusza. Mit tegyen egy szülő, ha a gyermekét kell eltemetnie? Ez az, amire nincs értelmes válasz.
Vizi Dávid nihilista Bazarovja saját csapdájába esik. Saját szabályait szegi meg, és ezzel nem képes szembenézni. Jobb sorsra érdemes, de rövid, igencsak nem beteljesült életet kap.
Tasnádi Bence szintén nihilista Arkagyija megalkuvóbb barátjánál, többre is viszi. Fekete Ernő Pavelja elitista, az volt és az is marad. Ezen nem változtat, a cselekvés helyett filozofál és ábrándozik. A szerelemben is alulmarad, de mégis képes, sebzetten ugyan, de elegánsan kivonulni. Máté Gábor Nyikolaja tipikus túlélő. Ha hibát követ el, próbálja kijavítani és a fiát is maga mellé fordítja. A magánéletben legyőzi testvérét, nem csak hegedül, hanem gondoskodni is képes másról, persze a maga bizonytalanságaival és gyarlóságával együtt. Lengyel Benjámin szolgája él azokkal a lehetőségekkel, amit az élet felkínál számára. Nagyon jó volt látni két kisebb karakterszerepben Szacsvay Lászlót és Újlaki Dénest.
Az előadás végén megtörténhetne, hogy a szereplők másként élnek, mint korábban, de félő, hogy minden ugyanúgy folytatódik, mint eddig. Maradnak a titkok, a tabuk és a sodródás.
Infó:
Apák és fiúk
Turgenyev regénye nyomán írta: Brian Friel
Katona József Színház
Rendező: Ascher Tamás
