Ha sem a vendégcsapatok rendezést érintő súlyos kritikáival, sem a megnyitó ízlésficamos show-jával nem foglalkozunk, azt is mondhatjuk: tökéletes körülmények közepette kezdhette meg szereplését a részben hazai rendezésű Eb-n a magyar kézilabda-válogatott.
A csapat ugyan egyetlen alkalommal sem tréningezett a 100 milliárdos, az eseményre felhúzott, a minap MVM Dómra keresztelt csarnokban, de elképesztő hangulat fogadta a pályára kifutó játékosokat. Sem a játéktér mellett, sem a televíziósok stúdiójában nemigen lehetett hallani az épp nyilatkozókat, olyan hangosan szurkoltak a lelátón helyet foglalók már a bemelegítés során. Mintegy 20 ezren. Ilyen hangulatban Magyarországon magyar játékosok még soha nem léphettek pályára. Külföldön se nagyon. A megalomán elképzelések megvalósultak, és vitathatatlanul pazar élményt okoztak Mikler Rolandéknak. Mindemellett a rivális kiléte sem vethette vissza a felfokozott várakozásokat, mivel a hollandok lábbal ugyan jól bánnak a labdával, ám kézzel kevésbé: ez egyáltalán a második Európa-bajnokság, amelyen kézilabdázóik részt vehetnek.
Ennek dacára a rivális kezdett jobban, Kay Smits az első perc végén megszerezte a vezetést, amire Máthé Dominik gyorsan válaszolt, ám a felszabadultan játszó vetélytárs a 7. perc végén már 5-2-re vezetett. Meglehet, a túlzott várakozás túl nagy terhet rakott Gulyás István tanítványainak nyakába, minekutána a 12. percben máris időt kellett kérnie a szakmai stábnak. Ekkorra tudniillik 7-3-as hátrányban voltak Lékai Mátéék. Egyébként sanszos, volt, hogy a találkozó kezdeti percei inkább a hollandokról szólnak, szokni kell a szokatlan közeget, és mint kiderült, nemcsak a játékosoknak, hanem az eredményjelző kezelőinek is. A holland gólokat is a magyaroknak írták, mire fel ki kellett silabizálni, hogy végtére is 8-4 oda. És már eltelt a félidő fele.
A gödörből, amibe egyre inkább belehuppant a csapat, csak nem sikerült kikecmeregni, a hetesek se mentek be, és a védekezés sem volt tökéletes. Sőt! Az ötgólos Kay Smits vezérletével 10-5-öt mutatott a tábla – jogosan. A szünetre háromra csökkent a különbség (10-13), ami még mindig elég idegőrlő volt, de legalább felcsillant a remény, hogy végre valós tudásán kezd kézilabdázni az együttes. A fordulás után ez be is jött, legalábbis Lékai kiállítása miatt még emberhátrányban is sikerült csökkenteni a különbséget. 14-16-nál nemcsak az újra nőtt különbség ijesztett ránk, hanem Bánhidi Bence is, akinek aláfordult a bokája (szerencsére talán nincs nagy baj).
Később kettős emberelőnybe kerültek a hazaiak, kínkeservvel sikerült kettőre felzárkózni (18-20), de a feszültség továbbra is rengeteg hibát eredményezett. Lékai remeklése tartotta a magyarokban a lelket.
A folytatásban állandósult a 2-3 gólos különbség, mígnem Székely Márton bravúrjai és Bodó Richárd góljai által 27-28-ra módosult az eredmény. És volt még hátra öt perc. Az egész aréna talpra állt. És a csapat is felpattant: 28-28! 2-2 után volt újfent iksz az állás. Az utolsó percre 29-28-as holland vezetéssel fordultak a felek. És náluk volt a labda. Fél perccel a vége előtt újabb gól.
Meg még egy: 28-31.
Ez a vége.
Orbán Viktor miniszterelnök – a Nemzeti Sport tudósítása szerint – a helyszínen tekintette meg a találkozót. Egy fránya na, ugyét nem posztolt a meccs előtt, alatt és után.
Pedig az aréna nagy.
Túl nagy.
