Gyermekkorát az állandó költözés, az alkalmazkodás, az elválás és az újdonságokkal való megismerkedés jellemezte. Biztos és állandó pont számára akkoriban az unokatestvérei és a nagyszülei voltak. Legszebb emlékeit a nagymamáinál töltött időszakból idézi fel, a gyermekkor ízeit és azoknak a nyári napoknak az emlékét a mai napig őrzi. Az Így lettem szerdai vendége Pokorny Lia színművész. Az UNICEF Magyarország podcast és videósorozatában Mészáros Antónia ezúttal Pokorny Lia érdekes gyerekkori történeteire volt kíváncsi. A színésznő mesél első emlékeiről és családtagjai nevének érdekes játékáról is. A beszélgetésből kiderül, hogy milyen nehézségeken ment keresztül gyerekkorában, milyen kapcsolata volt szüleivel és hogyan élte meg az egyetlen biztos dolgot az életében, a változást. A sok költözésben, az ezzel járó kihívásokkal való megküzdésben és az új iskolák megszokásában igazi cinkostársa volt három évvel fiatalabb öccse.
Az egyik legnagyobb álma egy saját otthon volt, amelyet még felnőtt korában sem kínált tálcán az élet. Már egészen korán elkezdte feltérképezni ennek a lelki hátterét, komoly önismereti munkába kezdett, melynek legfontosabb része a kapott mintákkal való megbékélés volt.
„Érdekes, hogy vannak azok a minták, amelyeket le akarsz rakni, de nem megy, mert azok a mintáid, és nincs más helyettük. Nincs más választásod, kőkeményen szembe kell nézned velük. Én ezért hiszek a terápiában, mert annyi mindent segít megérteni, hogy mi, miért történt. Ez az én munícióm, ami nem csak a hiányról szól, hanem arról is, hogy nem véletlenül váltam azzá, aki vagyok, arról, hogy a szüleim érzelmi örökségéből és ezekből a helyzetekből én mit hozok, mit raktam össze. Azt, hogy az lettem, ami, azt mind ennek köszönhetem.”
