Mind több az elmélkedés arról, már az MLSZ elnöke is megpedzette, hogy esetleg felemelik a labdarúgó NB I létszámát. A gondolatot nyilván nem a színvonal féltése szülte, mert ha a nívó volna a fókuszban, akkor redukálni kellene a mezőnyt. Minimum a felére, mondanám, de még a hat brancs is sok lenne, mert valójában egyetlen, a magyar futball dicsőséges hagyományaihoz méltó együttes sincs. Az FTC kilóg ugyan felfelé, ám klasszisoktól mentes – nem úgy, mint hosszú évtizedekig –, a többi résztvevő meg szót sem érdemel.
Az ötlet feltehetően abból fakad, hogy a heves stadionláznak nem felel meg a 2614-es nézőátlagocska, amely sajnos beállt, mert az előző évad középértéke 2615 volt. A látogatottság valóban röhejes, ellentétben az olasz középhátvéd Bonuccinál is jobban helyezkedő Novák Katalin jövedelmével. Ezzel együtt vigyázat: nem biztos, hogy az igaz magyar családok támaszának OV '22-es fülbevalója a kormányfőre, s nem a közelgő országgyűlési választásokra utal. Amúgy sem szabad összetéveszteni a szektort a Viktorral, mert hiába kapcsolnák be Győrt, Szegedet vagy Szombathelyt, ezeken a településeken is ásít a luxus lelátó az NB II-ben.
Noha a futballban kiváltképp illúzió, hogy Magyarország előre megy, a NER udvari szállítói változatlanul ezerrel tolják a maszlagot, csak az eredményeket nem tudják szállítani. Egy jobboldali újság cikkében például az állt: „A brazil legenda Diósgyőrbe távozott.” Gondoltam, utánanézek, mert szörnyű lett volna lemaradnom, mondjuk, Marquinhos magyarországi szerződéséről, de kiderült, egy Lucas Marcolini nevű brazilról van szó, aki eddig Kisvárdán domborított. Na most, képzeljék el azt a brazilt, akinek Várda jutott széles e világon... Ugyanebben az írásban olvastam egy másik „legendáról”, a zalai Babatiról, valamint arról is: a (hol máshol?) Marbellán edzőtáborozó felcsútiakhoz „Mezgrani és Skribek érkezett”. A Hippolyt, a lakáj és a híresen humánus Horthy-rendszer törvényei elől Amerikába szökő, a nagymagyarok országában sem magyarnak, sem embernek nem tekintett zseniális honfitársunk, Kabos Gyula jutott az eszembe: „Mit csinálnak a micsodával?”
A létszámemelés további hátulütője, hogy ha az NB I-es meccsek nézhetősége a legkülönb tűrőképességgel is maximum hét perc, akkor az NB II-es mérkőzéseké legföljebb negyvenkét másodperc. Utána pánikszerű az átkapcsolás bármire, kivéve a köztévé további adóit. Annak ugyanis, ami a mai magyar másodosztályban zajlik, végképp semmi köze a labdarúgáshoz. S ebből a körből akarják feltölteni az úgynevezett első ligát, amely már most is megyei I.
De még a kettős rangadók felújítása is felvetődött. Erről bevillant, hogy effélével már megpróbálkoztak harminc esztendeje, öt évvel az utolsó dupla derbi után. A Nemzeti Sporttól azóta kíméletlenül kiebrudalt Sinkovics Gábor így írt a kidobóst játékot is preferáló lapban: „Tétmérkőzésen ilyen kevés szurkoló még nem ült a stadion lelátóin. Az embernek az volt az érzése, mintha zárt kapuk mögött rendezték volna a találkozót.”
Tisztára mai kép.
Bruckner Gábor sem lelkendezett a BVSC–Veszprém előmeccsről az akkor még létező, ám immár hatvanhárom hosszú hónapja brutálisan beszántott Népszabadságban: „Ha cseppnyi illendőség lett volna a fiúkban, akkor a lefújás után azonnal fölkeresik Molnár Zoltánt, a Népstadion igazgatóját, s elnézést kérnek tőle, amiért megszégyenítették a sokkal, de sokkal szebb napokat is megélt létesítményt.”
Az első meccs kezdetéig 540-en váltottak jegyet, a másodikon, az FTC–Vasas találkozón (1-1) 7849 fizető nézőt jegyeztek. Bruckner kollégát továbbra sem andalították el a látottak: „A 90. percben Simon elcsúszott a pálya közepén, Szilveszter magányosan vágtázhatott a ferencvárosi térfélen. A csereként beállt játékosnak egy feladata volt csupán: kicselezni Baloghot, majd a kapuba gurítani. Képtelen volt rá. Ezen a Szilveszteren kevesen mulattak, a Vasas-drukkerek hosszú másodpercekig dermedt tekintettel ácsorogtak, s próbáltak beletörődni a hihetetlenbe: nincs kihagyhatatlan helyzet, csak magyar futballista kell hozzá.”
Létszámbővítés esetén visszasírjuk mi még Szilvesztert.
Sőt attól tartok, a nélkül is.
