Az Arcanum kincsesbányában kutakodva akadtam bele a káprázatos nevű Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Részvénytársaság termékeibe, és már megint – nem először – indokolatlan, nevetséges és a magam számára is ellenszenves nosztalgiát kezdtem érezni a Monarchia világa iránt. Minden ízében irtózom a nosztalgiától, ennél jobban már csak „boldog békeidők” kifejezést utálom, azzal pedig egyenesen ki lehet kergetni a világból, ha valaki a második világháború előtt forgatott fekete-fehér mozifilmek miliője alapján igyekszik megkonstruálni az úgynevezett magyar polgári világot, az úri középosztályt, amiről már az élesebb szemű kortársaknak (lásd Ady Endre, Déry Tibor, Márai Sándor, Móricz Zsigmond) is lesújtó véleménye volt. S mégis…
Amikor a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. nevét megláttam, megborzongtam a gyönyörűségtől, s hirtelen vágyat (mondom, indokolatlan, nevetséges és a magam számára is ellenszenves vágyat) éreztem egy világ iránt, ahol a Kőbányai Polgári Serfőző polgári serét kortyolgatják a magyar polgárok, majd a kocsmából hazafelé egy trafik felé veszik az irányt, hogy a Szent István Tápszerművek által gyártott csokoládékból vegyenek egyet a polgári gyereknek, biztosan örülni fog az a gyerek, legalább annyira, ahogyan a polgári apuka örült a polgári serének a kocsmában.
Utánakeresgéltem hát ennek a káprázatos nevű cégnek, s a következőket találtam róla: a Kőbányai Polgári Serfőző 1892-ben alapította meg első sörgyárát a hozzá tartozó malátaüzemmel, míg a Szent István Tápszerművek – növényi és állati eredetű tápszerek gyártására – 1916-ban létesült. Ez utóbbi 1922-ben olvadt bele az előbbibe, így jött létre a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Részvénytársaság, amely nemcsak kőbányai sört főzött és gyermektápszert gyártott, hanem idővel létrehozott szódavízgyárat, kávégyárat, szappangyárat, olajgyárat, margaringyárat és csokoládégyárat is. Micsoda imponálóan virágzó kapitalista tempó!
S a cégcsoportnak még arra is volt gondja, hogy szórakoztassa tisztelt vásárlóit! A Szent István Csokoládégyár ugyanis 1935-ben kiadott egy 18 oldalas, s több mint száz fénykép tárolására alkalmas fotógyűjtő albumot, amelybe azokat a korabeli sztárfotókat lehetett beragasztani, amelyeket a Szent István csokoládék csomagolásában rejtettek el. A begyűjtendő sztárok az 1920-1930-as évek magyar és külföldi filmcsillagai voltak, köztük Ágay Irén, Hans Albers, Alpár Gitta, John Barrymore, Wallace Beery, Joan Crawford, Bebe Daniels, Marlene Dietrich, Kay Francis, Gustav Fröhlich, Gaál Franciska, Greta Garbo, Gombaszögi Ella, Gózon Gyula, Brigitte Helm, Ramon Novarro, Johnny Weissmuller… Tegye fel a kezét, aki közülük ötnél többet arcról is felismerne!
Az egykori vállalatbirodalom működésének tárgyi nyomai ma is fellelhetők: a neten találtam egy régi részvényt, amely a felirata szerint a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Részvénytársaság 200 pengős, magyar és német nyelvű részvénye 1940-ből, szárazpecséttel. Gyönyörű darab!
A második világháború idejére óriási vállalatbirodalom jött létre, amelynek a kommunista diktatúra államosítási dühe vetett véget. Erre vonatkozóan az interneten megtaláltam Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma című munkáját (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006), amiben azt olvasni: „A hatalmas vertikális vállalatot az államosításkor iparágak szerint szétszabdalták. Cukorka- és csokoládékészítő üzemét a Kőbányai Cukorkagyár Nemzeti Vállalat vette át, növényolaj-feldolgozó és szappangyártó üzemeit a Növényolaj- és Szappangyár Nemzeti Vállalat. Különvált a Palik és Társa gyógyszerüzem. A szikvízüzemet átvette a Margitszigeti Ásványvízüzem, később a Fővárosi Ásványvízüzem, a Pátria Bor- és Sörkereskedelmi Rt.-t a Borforgalmi Nemzeti Vállalat, a cukorkaárusító üzletet az Édességbolt Nemzeti Vállalat. A sörgyártó, a sörmaláta-készítő, a malátakávé- és pótkávékészítő, a tápszerkészítő, a műjéggyártó és a bérhűtőház üzemei pedig beolvadtak a Kőbányai Sörgyárak Nemzeti Vállalatba, amelynek törzsét a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. sörüzemei alkották. A Soproni és Kőszegi Polgári Serfőzdék Rt. üzemei a Soproni Állami Sörgyár Nemzeti Vállalat tulajdonába kerültek. A rendszerváltás után a Kőbányai Sörgyárat privatizálták, a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalatot a Cereol Növényolaj-ipari Rt. vásárolta meg.”
Amúgy az egyik internetes adok-veszek oldalon még egy eladó sörösüveget is találtam, amelyet a részvénytársaság annak idején Szent István Idénysör néven hozott forgalomba, gondolom, valamikor augusztusban. Én legalábbis egy Szent Istvánról elnevezett „idénysört” augusztus 20-a körül dobnék piacra, a rekkenő hőségben – s milyen szívesen elbeszélgetnék azzal a valahai sörivóval, aki ezt a bizonyos sört megitta, s utána jóízűen megtörölte a bajszát… Micsoda interjút lehetne vele csinálni!
