Hány híres 10-essel volt egy pályán?
Hú! Elkjaer-Larsennel, Francescolival, Futréval, Gullittal, Maradonával, Matthäusszal, Platinival, Prosineckivel, Dragan Sztojkoviccsal, Zavarovval, játszhattam Hagi és Zico búcsúmeccsén, ott lehettem a San Siróban, a Pelé ötvenedik születésnapjára rendezett Brazília–Világválogatott gálamérkőzésen.
Az volt a legszebb?
Pelénél nincs feljebb.
A San Siróban akkor járt először?
Nem, néhány héttel korábban, az Internazionale–Bologna találkozón. Az Inter Zengával, Bergomival, Ferrivel, Brehmével, Matthäusszal, Klinsmann-nal állt fel, nálunk játszott a világbajnok olasz Cabrini, továbbá Bonini vagy a német Waas. 60 ezer néző előtt az utolsó percig 0-0 volt, ám közvetlenül a lefújást megelőzően Bianchi bevágta a kék-feketék győztes gólját.
Mérges lehetett, ha így emlékszik!
Minden meccsemre emlékszem.
Jó: 1987. augusztus 8.
Az első világválogatott-mérkőzésem, amelyet az angol liga fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendeztek a londoni Wembley-ben, érdekes módon egy esztendővel a jubileum előtt. Már Frankfurtban futballoztam, de a meghívó még Kispestre jött. Nem akármilyen pillanat volt.
Rendben, vizsga beszüntetve. Az első honvédos gólját nyilván amúgy sem felejti, amíg él...
A Ferencváros–Honvéd rangadón Nagy Miklós három játékosunkat is kiállította. Annyi piros lap volt, hogy a végén már balbekket játszottam. Viszont majdnem kihúztuk döntetlenre, és fejeltem egy gólt. Az utolsó pillanatokban Nyilasi Tibi volt Bianchi, góljával a zöld-fehérek 3-2-re nyertek, de akkor én nem igazán törődtem a vereséggel, még a bíró nevét se tudtam, örültem, hogy játszottam.
Az első gól a válogatottban?
Rotterdamban lőttem, a hollandok elleni kettő-egyes vb-selejtezőn. Olyan csapatot győztünk le, amelyben Rijkaard, Gullit, Van Basten is játszott.
Az volt a legjobb meccse címeres mezben?
Nem. A '86-os magyar–brazilon játszottunk a legjobban. Még mai szemmel is kitűnő, világszínvonalú futball volt, bárki megnézheti. Ráadásul 3-0-ra nyertünk, mint '85-ben Bécsben, a vb-selejtezőn.
Aztán viszont a Mundialon...
Szívből kívánom minden mostani magyar játékosnak: legyen benne 0-6-ban egy világbajnokságon! Ettől még mérhetetlen volt a fájdalmam, ráadásul azóta sem tudjuk, mi történt velünk, a bemelegítésnél lépni is nehezünkre esett. Azt az állapotot leírni sem tudom. Nem hittem volna, hogy többé egyetlen vb-n sem játszom, azt meg végképp nem gondoltam: Magyarország legalább 35 évre kiiratkozik a világbajnokságokról. Az, hogy mindmáig az enyém az utolsó magyar vb-gól, inkább teher, mint büszkeség.
Az az irapuatói 0-6 volt a legnagyobb vereség, amelyet el kellett szenvednie?
Nem, egy zaragozai nyári tornán 8-1-re kikaptunk az MTK-tól. Gyimesi Laci 8-0-nál szépített, majd ironikusan repülőzött, Komora Imre csaknem gutaütést kapott a kispadon. Nem sokkal később megnyugodott: a '84-es bajnoki nyitányon 8-0-ra vertük az MTK-t.
Mit szólt, amikor három bajnoki cím után keresni kezdték Frankfurtból?
Fel sem fogtam, milyen nagy szó volt az. Eleinte nem is éreztem jól magam, nem tudtam a nyelvet, gátlásokkal küzdöttem. Majd egy téli teremtornán szinte minden sikerült; az Eintracht drukkerei ugyanúgy énekelték, mint a győztes gólom után a nyugatnémet kupadöntőn, hogy Lájos Detári, sálálálálá...
Ki döntötte el, hogy Athénba megy Frankfurtból?
Az olyan, mint a mexikói talány: jó lenne tudni a választ. Noha előszerződésem volt a Juventusszal, kész tények elé állítottak. Az is igaz, 18 millió nyugatnémet márkáról volt szó, amelyből a magyar állam több mint hétmilliót kapott. Semmi túlzás nincs abban, hogy a vételár maradonai kategóriát képviselt.
Sajnálja, hogy így alakult?
Nem. Több mint 10 évig jártam a világot, s mindenütt, ahol játszottam, ki tudtam tűnni. Jól éreztem magam, négy nyelvet már-már tökéletesen elsajátítottam, franciául sem adnak el. Azok, akik azt mondják, hogy Itáliában csak a Bolognáig vagy a Genoáig jutottam el, gondoljanak arra: Zico Udinében, Francescoli Cagliariban futballozott. És még Svájcban sem akármi az év játékosának lenni! Ezzel együtt jobb csapatokban is játszhattam volna. Talán. Az viszont biztos: legalább egy vb még bennem maradt.
Legkedvesebb játékostársai?
Itthon Garaba Imre. Igazi példakép volt. Odakinn Charly Körbel, aki több mint 600 meccset nyomott le az Eintrachtban, aztán Antonio Cabrini és a 43-szoros csehszlovák válogatott Tomáš Skuhravý.
Ön 61-szeres, akárcsak Mészöly Kálmán.
Jó társbérlet, de 20-25 válogatottsággal többem lehetne.
Mészölynek is.
Az fájjon neki!
Mit csinál manapság?
Elvagyok.
Bővebben?
....
S elvan az elvagyokkal?
Hadd mondjam azt, a labdarúgás mind kisebb szerepet játszik az életemben. Csak néha nézek bele egy-egy mérkőzésbe. Amikor hazajöttem, és elkezdtem az edzőséget, nem volt pénz, pálya, szerelés, szélhámos annál több. Most sem érzem a futball hazai közegéről, hogy oda való lennék. Jó fiú volnék, ha szépeket mondanék. De dicsérni alig lehet, ha lehet valamit egyáltalán.
