Az elmúlt év talán legszenzációsabb régészeti lelete a Pompeiben, a hamu alól szinte sértetlenül előásott thermopolium, bizonyítékul, hogy több, mint két évezreddel ezelőtt is jó üzlet volt egy ,,snack bar" működtetése. Amúgy legalább száz ilyen létesítmény működött a városban, köztük az egyik legjobb reputációjú egy Asellina nevű nőé volt, aki arra is adott, hogy az idegenek jól érezzék magukat nála. A krónikák szerint a nyelvi nehézségeket kiküszöbölendő, egy Mária nevű zsidó nő, a török Smyrina, és a görög Egle szolgálta fel az étkeket, és italokat, köztük a ház specialitását, az akkori Red Bullt, a poscat, ami víz, tojás, és ecet titkos elegye volt. A tavaly nyár közepén előkerült thermopolium, ha úgy tetszik antik utcai „fast food” étterem tulajdonképpen alig különbözhetett a maiaktól, vendégei a középosztályból kerültek ki. Egy elegáns épület földszintjén működött, a stílusosan díszített vendéglátó két utcára nyílt, és egy szökőkút volt az előtte lévő téren. Az L-alakú pult bal oldalán egy nereida látható tengeri lovon, a másik oldalon egy bestiárium, amely két fejjel lefelé lógó kacsából, egy élő kakasból és egy ülő kutyából áll. Szárnyasokat, disznósültet, szardellát, zöldbabot és más finomságokat kínáltak, és persze italokat, sorrentói és Rhodosból importált borokat.
A hamu alól előkerült ugyancsak Pompeiben egy fantasztikus állapotú díszes ókori szekér, valamint egy szoba, három ágy és egy szekrény, benne fémtárgyakkal, szerszámokkal.
Az év végén pedig egy újabb lelettel lepték meg a tudósok a világot, Herculaneumban megtalálták az „utolsó menekült”, maradványait. A 40-45 éves férfi i.e 79-ben talán fürdeni készült, vagy a láva elől menekült a tengerpartra, amikor kitört a Vezúv. Koponyája, csontjai megfeketedtek, számos hőség okozta törést találtak az egyben maradt csontvázon, és egy textiltáskát, benne egy fadobozt, amelyben ruhadarabok, fém- és aranytárgyak vészelték át az évezredeket.
Pompeiben egyébként a legmodernebb technikákkal próbálják megvédeni az időjárás viszontagságaitól a lávával borított város maradványait. Műholdakat, szenzorokat, infravörös sugarakat kibocsátó eszközöket is telepítenek a 44 hektáron folyó ásatások helyszínére a Salerno-i egyetem tudósai. Amúgy nem csak az időjárás, de az illegális kincsvadászok is munkát adnak a leletek védelmezőinek. Nyáron 24 lelőhelyen értek tetten fosztogatókat, 68 embert vontak felelősségre, és 17 ezer tárgyat sikerült vissza szerezni a tolvalyoktól a hatóságoknak.
A sivatagi homok alatt is bőven volt kutatnivalójuk az archeológusoknak. Az igazi szenzációt a Luxor közelében 2021 tavaszán megtalált „Aranyváros” jelentette. Egyiptom legnagyobb antik városát, Atont Tutankhamon nagyapja III. Amenhotep alapította. Az i.e. 1391-től 1353-ig uralkodó fáraó, más néven Nebmaatré, az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia egyik legjelentősebb alakja volt, békét, bőséget teremtett, virágzott a kereskedelem és a kultúra. Monumentális épületek, köztük a luxori, valamint a karnaki templomegyüttes, szobrok sokasága, pazar díszítésű magánsírok hirdetik ma is kiválóságát. Az egyiptomi tudósok által feltárt területen három palota, a kézművesek negyede, csodásan díszített falak, festett edények és egy szinte érintetlenül fennmaradt mészárszék is napvilágra került. Ugyancsak III. Amenhotep érdeme a luxori és karnaki templomokat összekötő út, amelyet ezer szfinx szobor szegélyez. A tudósok 1949-ben fedezték fel a homok alatt, utána többször félbeszakadt a feltárás, és a nyilvános avatásra csak 2021 végén került sor.
Az iraki sivatag is rejett meglepetést, orosz és helyi kutatók júniusban egy 4000 éves város nyomaira bukkantak 30 kilométerre Ur városától, amely az eddig nyilvánosságra hozott elméletek szerint Babylon bukását követően születhetett. Törökországban egy 11 400 éves város nyomaira bukkantak a szír határ közelében. A kutatók szerint a világ egyik legrégebbi településéről van szó, amely bizonyítja, hogy a vadászok-gyűjtögetők állandó településeket építettek már jóval a mezőgazdaság 10 ezer évvel ezelőtti megjelenése előtt.
Keleten maradva, a régészek feltérképezték a Mongol Birodalom ősi fővárosát is, Karakorumot, ahol Dzsingisz Kán először letelepedett. Az Ulan Batortól 300 kilométerre fekvő település nyomait már 1889-ben megtalálták, ám az i.e 1220-ban létrejött város részletes felkutatással adós maradt a tudomány. Most részletes térkép készült a 465 hektárról, a föld alatti mágneses mezők bemérésére alkalmas, a kvantumfizikában kifejlesztett szupravezető eszköz bevetésével.
3 ezer éves leletekre, köztük egy aranymaszk maradványaira bukkantak a kínai Szecsuan tartományban. A szakemberek szerint a nagyjából 280 grammos álarc 84 százalékban aranyból állhat, és szertartásokon használhatták. A mintegy 500 tárgy hat áldozati veremből került elő. Az ásatás Csengtutól (Chengdu), a tartományi fővárostól nem messze, Szanhszintuinál zajlott. A régészek úgy gondolják, hogy a lelőhely sokat elárul az ókori Su államról, amely időszámítás előtt 316-ig uralta Szecsuan nyugati részét. A maszk mellett egyéb értékes tárgyakat is azonosítottak, köztük bronz leleteket, aranylemezeket, illetve elefántcsontból, jádéból és csontból készített tárgyakat. Ezen kívül egy egyelőre fel nem nyitott fadobozt, valamint egy bronzból készült edényt is feltártak. Szanhszintuinál, ahol eddig több mint 50 ezer lelet került elő, az 1920-as évek óta tartanak az ásatások.
A víz alól is felszínre került több páratlan lelet is. A spanyolországi Cadix közelében az évszázadok óta keresett Herkules Gatidanus (Gades a mai Cadiz antik neve) templomaként nyilvántartott szent hely konturjai körvonalazódtak december közepén a tudósok szeme előtt. Az i.e. IX. században létesített pun szenthely a föníciai Melqart (Melicarthus) kultuszát szolgálta, és számtalan legenda kapcsolódik hozzá. Így Hannibal és Julius Cézár is megfordult itt, az előbbi itt mondott köszönetet katonai sikereiért, míg Julius Caesar állítólag sírva fakadt Nagy Sándor iránti hódolatában. A mostani felfedezés főhőse Ricardo Belizón, a dél-spanyolországi sevillai egyetem hallgatója, aki - sajtóértesülések szerint - a lézer mellett a digitális terepmodellezést egy ingyenes szoftvertámogatással végezte, és ezek segítségével azonosította a Cádizi-öbölben, egy sekély csatornában a monumentális épület nyomait.
Írországban a mocsárból emeltek ki egy három méter magas, tölgyfából faragott, több, mint 1600 éves bálványt jó állapotban. A vaskori szobrot egy tölgy hasított törzséből alakították ki. A bálvány teteje egy kis emberi fejet formál, testét több vízszintes bevágás díszíti. Eddig egy tucat hasonló tárgyat találtak Írországban, de a több mint 2,5 méter magas gortnacrannagh-i bálvány a legnagyobb. A leletet az Archaeological Management Solution csapata tárta fel egy útépítést megelőző ásatás során. Dr. Eve Campbell, a szervezet igazgatója szerint a szobrot csupán száz évvel azelőtt faragták, hogy Szent Patrik megérkezett Írországba. A bálvány valószínűleg egy pogány istent ábrázol.
A felsorolásba kivánkozik a trójai háború egyik leghíresebb csatáját ábrázoló római kori mozaik, melyre egy földműves földjén az északkelet-angliai Rutland grófságban bukkantak. A Brit-szigeteken páratlan alkotásra egy III-IV. századi római kori villaegyüttes feltárásakor találtak rá – jelentette be a Historic England örökségvédelmi szervezet. Annyira ritka és fontos ez a lelet, hogy a feltárások helyszínét hivatalosan védetté nyilvánították. A mozaik Homérosz Iliászának egy a jelenetét, Akhilleusz és Hektór trójai királyfi harcát ábrázolja, az Európában talált ritka ilyen mozaikok egyike, amely feltehetően egy i.e III.-IV. századi római villa ebédlőjét díszítette.
A tavalyi év első régészeti szenzációja, az ausztrál tudósok vélhetően megtalálták egy indonéz barlangban a világ legrégebbi állatfestményét. A rücskös malac életnagyságú képe legalább 45 és félezer éves lehet. Az életnagyságú celebeszi disznót sötétvörös és okker festékkel készítették a barlang falára egy jelenet részeként. A barlangi állatábrázolás lehet a maga nemében a legöregebb ilyen festmény, de nem a legősibb festmény, mivel a dél-afrikai hashtagszerű ábrák, amelyek 73 ezer éve készültek, időben jóval megelőzik.
Az évben utolsóként bejelentett lelet, közvetlenül karácsony előtt Róma Appio Latino negyedében került elő. A központi vízvezetéket javító munkások egy antik kutyaszoborra és több régi sírra bukkantak. A leletek korát i.e. 100 környékére becslik a kutatók, akik szerint a helyszínen több villa, és egy temetkezési hely volt és valószínűleg tűz pusztította el a létesítményeket.
