A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy a három, választásra készülődő erős ember, Orbán, Bolsonaro és a Fülöp-szigetek Dutertéje gyengébb lehet, mint amilyennek látszik, és elképzelhető, hogy a szavazópolgárok döntése alapján az idén mindhárom illiberális demokrata távozni lesz kénytelen.
A Freedom House azt állapította meg, hogy a világban 15 éve szorul vissza a jogállam, de most nem kizárt, hogy több helyen is megtörik az irányzat. Így a levegőben lóg a magyar kormányfő jövője, mert ő ugyan az illiberális modell hangos hirdetője, egyben a trumpi jobboldal hőse Amerikában, ám mivel lebontja a demokráciát, összetűzésbe került az EU-val. És az előrejelzések azt mutatják, hogy kiszorulhat a hatalomból. Az is lehetséges persze, hogy a sajtó túlsúlya és az állami intézmények szigorú ellenőrzése a végén a javára billenti a mérleg nyelvét.
Ám felvetődik, hogy ha kikap, elfogadja-e az eredményt, vagy megpróbál szembeszállni vele, ahogyan azt Trump is csinálta, vagyis netán ő is csalást, valamint külföldi beavatkozást kiált. De legalább jó esély van arra, hogy hamar véget ér jó egy évtizedes uralma.
A Fülöp-szigeteken sokkal egyszerűbb a képlet, mert Duterte nem tudta keresztülvinni az alkotmány módosítását, így mandátuma lejártával távoznia kell. Ám az aggasztó, hogy kihívója a korábbi diktátor, Marcos fia, aki ráadásul párban indul a mostani államfő lányával. Mindenesetre a választás eshetőséget nyújt arra, hogy az ország megszabaduljon a jelenlegi rezsim legsúlyosabb túlkapásaitól.
A braziloknál Bolsonaro, a „trópusok Trumpja” szintén vesztésre áll, ott októberben hívják az urnákhoz a szavazópolgárokat. De már készíti elő a terepet, hogy megkérdőjelezze az erőpróba kimenetelét. Még az is belefér, hogy katonai puccsot robbantson ki, bár a demokratikus intézmények elég erősnek látszanak, hogy ellenálljanak.
Viszont itt van még a 4. erős ember, Erdogan, akinek ugyan csak jövőre kell megmérettetnie magát a választáson, ám a száguldó infláció, az elhibázott gazdaságpolitika folytán gyengébbnek tűnik, mint idáig. Így elképzelhető, hogy a következő másfél évben a világ 4 vezető autokratája veszíteni fog. Ez olyan a lehetőség, ami önmagában ellentmond a pesszimista belenyugvásnak, mármint hogy nincs mit tenni, a demokrácia szorul vissza az egész földön.
Az engedmények és a vágyálmok hosszú évei után az EU végre igyekszik megfékezni a kötekedő Orbán Viktort, ám előtte sokáig lehetővé tette számára, hogy létrehozza az illiberális modellt. Az európai vezetők immár úgy tekintenek rá, mint aki létveszélyt jelent a közösségre nézve, amely az emberi jogok és a demokrácia védelmezőjének tartja magát. A kormányfő az eltelt évtizedet azzal töltötte, hogy felépítse illiberális államát - az unió bőséges anyagi apanázsával. Ahogy haladt előre a terv megvalósításában, úgy keletkeztek újabb és újabb törésvonalak a szervezeten belül, ám a többiek inkább elfordították a fejüket, mert nem kívántak beleavatkozni a másik dolgaiba.
Ám mostanra Orbán már oly kihívó és hajthatatlan, hogy az akaratlanul is cselekvésre serkenti a gyakran nehézkes brüsszeli gépezetet a jogállami normák fenntartására. Az Európai Bíróság még ebben a hónapban kulcsfontosságú ítéletben mondja ki, hogy a közösség megvonhatja-e a támogatást, ha valamely kormány nem tiszteli az alapértékeket. Az EU a magyar politikus miatt jutott el odáig, hogy a jogsértésekért immár anyagi büntetést is kiszabjon. Ily módon a Bizottság jogot kap(na), hogy az eddiginél jobban beleszóljon a tagok belügyeibe.
Egy sor szemtanú magyarázta el, miként jutott el odáig az unió, hogy súlyos belső fenyegetést lásson Orbánban és az illiberális politikában, noha az elején senki sem szeretett volna összeakaszkodni vele. Sem a korrupció, sem a jogállam miatt. Luuk van Middelar, aki Van Rompuy korábbi ET-elnök tanácsadója volt, úgy emlékszik, hogy a tagországok vezetői egyszerűen nem kívántak foglalkozni a kérdéssel, mert kínosnak tartották, hogy lépjenek. Ám Magyarország identitás- és valláspolitikája már követendő példa a lengyeleknél, valamint az USÁ-ban is.
Egyes EP-képviselők hamar felismerték, hogy Orbán lábbal tipor a demokratikus normákon, de saját nemzeti vezetőik elhallgattatták őket, főként a Néppártból. Így elsősorban Merkel, mert a német cégeknek jelentős érdekeltségeik vannak a magyar gazdaságban, azon kívül szövetségesének tekintette magyar kollégáját Brüsszelben. Azzal a felkiáltással hárította el a panaszokat, hogy a kormányfőt bent kell tartani a pártcsaládban.
Iván Krasztev azt mondja, hogy hatalomra kerülése után Orbán éveken át óvakodott átlépni a vörös vonalakat az unióban, miközben folytatta a pávatáncot. Kezére játszott a PiS győzelme és a migránsválság, mert utóbbi során – ahogy Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója mondja: hirtelen azt látta, hogy mellé áll Németország, Ausztria, valamint egy sor állam a térségből és ez erőt kölcsönzött neki.
Olyannyira, hogy 2018 májusában megfenyegette Dault és Webert, az EPP két akkori vezetőjét, hogy kicsinálja őket, ha megpróbálják eltávolítani a pártcsaládból. De hát pont előtte nyert ismét a választáson és ettől fel volt villanyozva. Ám aztán maga lépett ki, amikor észlelte, hogy máskülönben kirakják a szűrét.
Jól jött neki, hogy az EU-nak nincsenek hatékony eszközei a demokratikus visszacsúszás feltartóztatására. De most a jogállami mechanizmus kellő fegyvert adhat a Bizottság kezébe. Viszont ha az EUB el is utasítja a magyar beadványt, amint az várható, nem világos, mi lesz akkor, ha a két ország nem tesz eleget a döntésnek. Az unió rákényszerül, hogy még inkább ismeretlen vizeken hajózzon.
A bukott amerikai elnök a brazil államfő után most a szélsőjobbos Orbán Viktort biztosította teljes támogatásáról a választások előtt. A magyar demokrácia ugyan egyfolytában hanyatlik a kormányfő alatt, aggodalmat váltottak ki az EU-ban a politikus húzásai hatalmas megerősítésére. Trump most mégis azt üzente, hogy teljes mértékben kiáll a miniszterelnök mellett, aki azzal büszkélkedik, hogy országát illiberális demokráciává alakította át. Erős vezetőnek nevezte, aki keményen és tiszteletre méltó módon megvédte Magyarországot. Leállította az illegális bevándorlást, munkaalkalmakat teremtett, így lehetővé kell tenni számára az urnáknál, hogy folytathassa ténykedését.
A Fidesz úgy szilárdította meg uralmát, hogy meggyengítette a független és demokratikus intézményeket, átírta a választási törvényt, megváltoztatta a tankönyveket, korlátozta a sajtószabadságot, módosította az Alkotmányt és befolyást gyakorolt a bíróságokra. Az EU nyugtalansággal követi a fejleményeket, konzervatív amerikai körök viszont üdvözlik az irányt. Orbán ünnepelt figura a szemükben, miután hosszú időn át agresszív propaganda kampányt folytatott az Egyesült Államokban.
MSNBC
Trump továbbra is kiáll az olyan autokraták mellett, akik leszalámizzák országukban a demokráciát, most éppen Orbán van soron. A volt elnök persze a belpolitikában folyamatosan küldi a jelzéseket, hogy merre tart a Republikánus Párt, ám feltűnő módon állást foglal nemzetközi ügyekben is. Még a távozása előtt áldását adta az újjáválasztás előtt álló lengyel elnökre, noha az korlátozta az igazságszolgáltatás, a sajtó és a civil társadalom függetlenségét.
Legutóbb a brazil elnöknek üzent, bár az a tekintélyuralmat forszírozza. Most pedig az írta közleményében, hogy Orbán Viktor őszintén szereti országát és biztonságot akar a népének. Erős vezető, akit mindenki tisztel. Ezért Trump teljes mértékben pártolja az újraválasztását.
Korábban Obama is hasonló üzenetet küldött Macronnak, illetve Trudeau-nak, csakhogy ők demokraták. Trump kiválasztottjai viszont teljesen más lapra tartoznak. Az amerikai jobboldal fokozatosan fedezte fel magának Orbánt. Tucker Carlson a Fox News-tól nem győzte dicsérni, amire válaszul a New York Times felidézte, hogy a bírálók szerint az orbáni Magyarország korrupt, elnyomó és autoriter, és a demokrácia nem sokkal több spanyolfalnál. Carlson számára viszont modell az USA számára.
Véleménye még a köztársaságpárti normák alapján is védhetetlen. Nem véletlen, hogy az MSNBC pár hónapja azt írta: Orbán nacionalista pedigréje jó ismert a jobboldalon. Élesen bírálta Merkel bevándorlás politikáját, falat épített a déli határon. Jelszava, ti. hogy Magyarország a magyaroké, antiszemita elméleteket tükröz, mármint hogy zsidó pénzemberek elpusztítják az országot. Ám nem csupán az ultranativizmus miatt vonzó a tengerentúli konzervatívok számára. A szociálpolitikában is a régi időkhöz nyúl vissza, amikor korlátozza a gender tanulmányokat és elutasítja transz neműek jogainak elismerését.
Ezen felül egy sor intézkedéssel aknázta alá a demokratikus intézményeket. Így politikai szövetségeseinek a kezébe adta a média túlnyomó részének az irányítását, manipulálja a választásokat és pl. a járványhelyzetet a végrehajtó hatalom kiterjesztésére használja.
Mindennek dacára Trump áradozik róla. Nem kell ahhoz a politológia doktorának lenni, hogy lássuk: mi vezérli az elnök külpolitikai állásfoglalásait: szereti az autokratákat, akik szép lassan lebontják a demokráciát. Ha a republikánusok állítanak ki róluk bizonyítványt, akkor hitelt kell adni a véleményüknek.
A német Hessen tartomány európai ügyekben illetékes miniszter asszonya szerint a kelet-európai államoknak igazuk van akkor, amikor nem szeretnék elveszíteni nemzeti identitásukat. A CDU-s Lucia Puttrich abból indul ki, hogy az EU értékközösség, csak éppen sok kormány másként és másként értelmezi a normákat, ezt tükrözi a Magyarországgal és Lengyelországgal zajló vita az igazságügy reformjáról, a médiáról és a civil társadalomról. Egyes intézkedéseik ugyan erősen ellentmondanak a nyugati felfogásnak, de minél több szó esik a közös értékekről, annál jobban láthatóvá válnak a különbségek.
Ez nem csupán Budapest és Varsó bizonyos intézkedései miatt van így. Mind világosabb, hogy az értékekhez nem kapcsolódik egységes definíció. Ám zsákutcába vezet, ha bárki politikai úton próbálja meg egységesíteni az elvekről alkotott felfogást. Hogy a magyarokat és a lengyeleket évek óta ostorozzák, az nem felel meg a tézisnek, hogy itt egyenjogú felek együttműködéséről van szó a kölcsönös tisztelet alapján. Mérgezi az összefogást a földrészen.
Az egyhangú döntéshozatal pont azért kulcsfontosságú, mert így nem lehet határozni a kis államok ellenében. Ez volt a legfőbb biztosíték a német és francia hegemónia ellen, egyben szavatolta az integráció elmélyítését. Ám amikor Scholz pár napja arra hivatkozva utasította el varsói látogatásán a lengyel háborús kártérítési igényeket, hogy a németek éppen eleget fizetnek be a közösbe az EU-belül, akkor ezzel nagyon is a populisták kezére játszik.
Ennélfogva Németországnak ismét közvetítenie kell a Kelet és Nyugat között. Úgy tűnik, Macron ezt már felismerte, ezért ment el meglátogatni Orbánt. No, meg azért, mert rájött, hogy egység nélkül kudarcra van ítélve a kibővített kooperáció. Az európai összefogás soha nem az identitások és értékek összeolvadását jelentette, hanem a szuverén államok együttműködését a kölcsönös előnyök jegyében. Erre emlékeztetnek az új tagok, hol hangosabban, hol halkabban.
Kínához hasonlóan Oroszország is retusálni igyekszik a történelmet, és amikor Putyin betiltatja a Memorialt, azaz el akarja hallgattatni a szovjet bűnök bírálóit, akkor támadást intéz mind a jövő, mind a múlt ellen. Merthogy a legrégebbi civil szervezet pontosan dokumentálta a gulagokat és azok áldozatait. De a 20 millió halott nem egyszerűen tabu a mai orosz rendszerben. A hatalom még hazudik is a történtekről. Az indexre tett NGO pont ezt leplezte le. Javarészt azt testesítette meg, ami még megmaradt arrafelé a civil lelkiismeretből.
Működése reményt adott, hogy az ország békében tud élni zaklatott múltjával, de a szomszédjaival is, hiszen Sztálin sok külföldit is kivégeztetett. Ám kár tovább bizakodni, annál is inkább, mert a Memorial egyben nyomon követte, hogy a putyini modell miként süllyedt bele a tekintélyelvűségbe. Nyilvántartja pl. hogy meghaladja a 400-at a politikai foglyok száma, ám az ügyészség szerint dezinformációkat terjesztett és lejáratta az igazságszolgáltatást.
Az igazi veszély azonban az, hogy uralmának igazolására Putyin egyre jobban összemossa a mai Oroszországot a Szovjetunió legragyogóbb időszakával, amikor az ország hősiesen harcolt, hogy megszabadítsa a világot a náci pestistől. Ebben igencsak gyenge pont, amit Sztálin művelt, de ha nem szabad a bűneiről beszélni, akkor az nagyot lendít az oroszok önbecsülésén és legitimálja a mai rezsimet is. A gondolatmenet faék egyszerűségű: a Gazda a Hitler ellen küzdött, vagyis aki bírálja, az fasiszta szimpatizáns. Pont ezt vetették a Memorial szemére is a tárgyaláson.
A ma élő németek nem felelősek az egykori zsarnokságért, de tisztában vannak a múlttal. Nem büszkén, hanem ellenérzéssel tekintenek arra. A tömeges szovjet túlkapások tisztára mosása ugyanakkor riasztó jelzés minden olyan nemzetnek, amely szenvedett azoktól. Hiszen Putyin azt üzeni: nem bántuk meg, amit tettünk és megtehetjük újra.
A Kreml azt a mítoszt kelti, hogy Oroszország ostromlott erőd. Ezért hallgattatja el a bírálókat, illetve állítja, hogy Ukrajna fenyegeti. De Putyinnal szembe lehet szállni. Pl. úgy, hogy a Nyugat befogadja a Memorial munkatársait és archívumát. Továbbá támogatja a szomszédos államokat, amelyek nem kérnek a történelem sztálini változatából. Csakhogy a kilátások nem jók. Az elnöknek alighanem igencsak kedvére való, hogy a Kínai Kommunista Párt hatalmas fejezeteket iktatott ki a közbeszédből az ország véres múltjából.
A lengyel ellenzék vezetője a rendszerváltás óta a demokrácia legsúlyosabb válságának nevezte a lehallgatási botrányt, és ragaszkodik a történtek kivizsgálásához, Morawiecki viszont kitart amellett, hogy semmiféle törvénytelenség nem történt, itt csupán álhírről van szó. Szerinte külföldi titkosszolgálatok mesterkedése húzódik meg a háttérben. A lengyel elhárítás az ilyen ügyekben mindenkor az érvényes jogszabályoknak megfelelően jár el.
Ehhez képest annak a kanadai laboratóriumnak a képviselője, amely kimutatta a Pegasus nyomait három ellenzéki politikus, illetve jogász telefonján, azt mondja, hogy a hatalom vonakodása újabb kérdéseket vet fel. Meglepőnek nevezi, hogy ilyen lehallgatás előfordulhat egy uniós országban, bár a jelentés hozzáteszi, hogy hasonló vádak merültek fel Magyarországon is, így az ügy veszélyeztetheti Orbán újjáválasztási esélyeit.
