Csodálatos esztendeje következik: 2022-ben fél évszázados vígszínházi tagságát ünnepli.
S ami nem annyira csodálatos: júliusban 75 éves leszek. A körúti színházba úgy léptem be, mintha templomba érkeztem volna. Talán azért is, mert háromszor nem vettek fel a főiskolára. Először az első, másodszorra a második, harmadszorra a harmadik rostán búcsúztak el tőlem. Nem adtam fel, közben is mindig színháznál voltam, sőt a Tháliában beírták a személyimbe: fellépti díjas segédszínész. Büszke voltam rá, alig vártam, hogy a rendőr igazoltasson.
Az első főszerep?
Hetvenháromban játszottam Max Frisch Don Juanjában. Olyan nagyságok vettek körül, mint Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária, Tábori Nóra.
A Népstadionban látott első meccsére is így emlékszik?
Talán még élénkebben. Abban az időben jóval többet forgattam a Képes Sportot, mint a Film, Színház, Muzsikát. Ötvenhétben Miskolcról jöttünk fel édesapámmal a magyar–norvég vb-selejtezőre. Már, amikor a vonat elment a Népstadion mellett, a torkomban dobogott a szívem. A lelátókon kilencvenezer néző tombolt, öt-nullra nyertünk, Sándor Csikar első gólját soha nem felejtem.
Melyik volt a kedvenc klubcsapata?
A Honvéd, megannyi aranycsapatossal. Faragó – Rákóczi, Lóránt, Palicskó – Bozsik, Bányai – Budai kettő, Kocsis, Machos vagy Tichy, Puskás, Czibor. Mit szól?
Levegőt sem kapok. Hány összeállítást tud fejből?
Többet, mint szerepet. Az apósom Vasas-drukker volt, már csak ezért is vágnom illett, hogy Kamarás – Kárpáti, Kontha, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Raduly, Csordás, Szilágyi egy, Teleki, Lelenka. S odavoltam a Real Madridért, bár eleinte fejtörést okozott nekem, hogy Puskás Öcsi miatt a királyi gárdának vagy Kocsis Sándorért és Czibor Zoltánért a Barcelonának szurkoljak-e. Döntött az egymás után ötszörös BEK-győzelem a főváros javára. Íme, egy tizenegy akkoriból: Alonso – Marquitos, Santamaria, Lesmes – Santisteban, Zarraga – Kopa, Marsal, Di Stefano, Puskás, Gento.
Most már értem, hogyan tudja harminc éve oly lebilincselően mondani a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc-vígjáték harmadik felvonásában, hogy „asszonyom, önt du Veyrier de la Grande Contumace Saint Emilion grófnéjává tettem, ráírattam nem-csak Pardubien Grand-Amanoir-i birtokomat, hanem még két kastélyomat is Challanges-Debicourt de la Romande-ban és Rivalieux Quan-damouzieres-sur-Ventera-aux-Alpes Maritimes-ban”.
Ez pályám négy legkedvesebb darabjának egyike. Az első három: a Caligula helytartója, amelyet hetvennyolcban először a Gyulai Várszínházban játszottunk, majd a Pesti Színház is a műsorára tűzte; aztán a Vak Béla király nyolcvankettőből, valamint A Mester és Margarita.
A kedvenc mérkőzése?
Az ötvenkilences Magyarország–NSZK a Népstadionban. Akkor is kilencvenezren tolongtunk, és győztünk négy-háromra. Az ötvennégyes, örökké szívbemarkoló vébé-döntőben duplázó Helmut Rahn is játszott. Pesten Albert Flóri szólógólja olyan volt, mint...
...a Kossuth-díj?
Annyiban igen, hogy mindkettő ajándék az élettől. Azzal együtt is, hogy nem éreztem: a Kossuth-díjat ajándékba kaptam volna.
Hány darabban játszik jelenleg?
Hatban. A Honderűben, a II. Richárdban, a Partiban, a Diktátorban, a már emlegetett Játék a kastélyban című örökzöldben, valamint a Rózsavölgyi Szalonban A két pápában. A hatból négy főszerep.
Ezt fizikailag bírni már-már versenysport!
Szacsvay Laci barátommal tenisszel készülünk, bár azt, amit mi játszunk, nem nevezném versenysportnak.
S hány futballmeccset néz a tévében a hét végén?
Amennyit csak tudok.
Magyart is?
Egy darabig, aztán átkapcsolok. Néha meglep a támadó szellemű Paks. De nehéz a helyzet. Sokad rangú külföldiek dominálnak, mert még mindig jobbak a magyaroknál. Az utánpótlás képzésünk láthatatlan. Hajdanán eszembe sem jutott, hogy lesz legalább harmincöt év, amelynek során a válogatott nem szerepel a világbajnokságon. Elvesztettük a futball kultúráját, és ez – minden túlzás nélkül – nemzeti csapás.
Mit érez, ha manapság felnéz a Vígszínház épületére?
Hogy nézőként jártam ott először, Ruttkai Éva volt Anna Karenina. Hogy a közelben lakott Sulyok Mária és Somlay Artúr. Hogy a jelenlegi társulat tagjai közül csak Halász Judit és Kern András tartozik nálam régebben a színházhoz. Ha kocsival megyek, prózaibb gondolatok foglalkoztatnak. Lehet, hogy sokakban keltek most csalódást, de az autóban azon tűnődöm: lesz-e vajon parkolóhelyem?
