Akkor most csönd. Kihullott fogak, egy vicsorítás, halott a ló.
Nevére vett, nevére vett egy szőrtelen angyal. Pilinszky kezéből
átvett lapok, oldalak, egymásra rakott szőnyegek. Süppedek
a hóban, valódiságomtól megszabadulok. Többszörös áttét, rosszindulat,
átutazóban az országon. Drón vagyok. Téged is látlak, ahogyan
a folyosón ledobod a ruhád, péntek van, Szerelmem. Egymásba
rugóznak az eltört gondolatok, tervek, a hűtőből kinéz Kurt Cobain.
Szárnyas macskák viszik hírül, házról házra, hogy elmarad
a kirándulás Betlehembe. Mondd meg, te miben hiszel?
Az erkélyen utolsó estike, hervad a villanyoszlop, egy varjú
tölti a csőrét. Miféle megigazulás hozott el házamba, lélegző
vályogfalaim közé, hogy bűnösként megölelj? Veled telik be a Hold,
világosodik meg az idegen hajnal, amiben egyenesen járok, mint
egy szál kaktusz! A karácsonyi pizsamám csak úgy feszül rajtam,
peckes fűszálként egyedül találsz egy sivatag közepén. Az isten
a legtömörebb, benne az egész világ. Hordozza, de nem viszi
sehova. Napok óta meghatott állapotban vagyok. Guruló étkezőkocsi
egy szállodában. Csókok felettem, lekvár és kávé. Micsoda
sebességgel élem át a földgolyót?! Úgy szeretlek téged, mint
egy amulettet. A nyakamban lógsz, egy óvatlan pillanat, és
megfulladok, ha kötélnek állsz. Ne legyél hozzám kegyes,
de kegyetlen sem, csak olyan, amilyenek a betöretlenek!
Én pedig hadd legyek a lelked börtöntölteléke! Semmi sem
bizonyít jobban, mint hogy nem adtam fel magamat.
Kerestem a triviálisban az ideálist, meg is találtam, de
önhazugság volt. Valamiféle trampli szemle, engem
valójában az ünnepek érdekeltek mindig. Kell a készülődés,
nem szabad többé felébredni rutinból.
