Noha a 2021-es év a könnyűzene világában egy fokkal oldottabb volt mint a 2020-as, a zenészek élete továbbra is korlátozott. Örülni persze lehet, elvégre idén Budapesten rendezték meg a Music TV díjátadóját, Peter Jackson elkészítette a hatórás Beatles-sorozatát, a világ zenészei pedig a home office-ban számos személyes hangvételű dallal álltak elő. Zenei körképünkben három meghatározó művész beszél az idei kulturális életről, valamint a jövő évi távlatokról: Pásztor Anna, az Anna and the Barbies frontembere, Jamie Winchester, Írországban élő zenész és Varga Livius, a Quimby és A Kutya Vacsorája énekese.
Mi volt az elmúlt év kulturális meglepetése?
Pásztor Anna: Hogy idén Budapesten rendezték meg a Music TV díjátadóját (MTV EMA). Mondjuk kicsit fura volt, hogy alig reklámozták az eseményt. Pedig nagy szenzáció lehetett volna. Én például alig hallottam róla, miközben viszonylag benne vagyok a zenében és a kultúrában, el szoktak hívni eseményekre. Pedig erre a díjátadóra jöttek a világsztárok rendesen, amit a magyar pop- és rock zene képviselői ki is használhattak volna, ha ők is színpadra lépnek. Óriási ziccert hagytunk ki. Pláne, hogy a pandémia alatt mi, zenészek voltunk az elsők, akik elvesztették a munkájukat, és az utolsók, akik visszaszerezték. Erre novemberben itt volt egy díjátadó, amelyen a Nyugat, akár egy gyorsvonat – egy Orient Expressz! – ment rajtunk keresztül, és mi nem is tudtunk róla. Pedig nyitva volt a büfékocsi.
Jamie Winchester: A Beatles-ről szóló Get Back című dokusorozat, melyet A Gyűrűk Ura rendezője, Peter Jackson készített. A film az együttes Let It Be című utolsó stúdióalbumának születését mutatja be három, egyenként két órás epizódban, melyet ráadásul ötvenöt órányi eddig nem látott, archív felvételből válogattak ki. Bevallom, amikor az első részt elkezdtem, majdnem kikapcsoltam, mert a Beatles tagjain nagyon érződött, hogy elegük van a celeblétből, és már nincs kedvük együtt muzsikálni. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda: John és Paul egymásra nézett, és elkezdett mosolyogni. Na, akkor tudtam, hogy itt nemcsak nagy lemez készül, de létrejön a varázslat. Ezután nem volt kérdés, hogy végignézem a sorozatot.
Varga Livius: Hogy volt időm olvasni. Amennyit csak akartam. Mondjuk korábban is bújtam a könyveket, de idén a várólistámról sokkal többet kipipáltam. Elolvastam például Sri Aurobindo Integrál jógáját, Szvámi Ráma több könyvét, főleg jógafilozófiát. Sokan nem tudják rólam, de az elmúlt tíz évben a zenélés mellett jógával is foglalkozom. Ehhez pedig hozzátartozik a filozófia, így folyamatosan művelem magam. A pandémia első hulláma alatt mégsem volt időm olvasni, mert a feleségemnek és nekem megszűnt a munkahelyünk – mindketten rendezvényeken dolgoztunk –, a két gyerekünkkel pedig foglalkozni kellett. 2021-re viszont átálltunk az online munkára, a kicsik pedig újra iskolába és óvodába mehettek. Mostanra a család Covid-kompatibilis lett, így jut idő a könyvekre is.
Milyen pozitívumokat hozott a járványhelyzet a kulturális életben?
Pásztor Anna: A járvány csak áttételesen hozott pozitívumokat. Egyes művészekre viszont biztosan hatással volt, hiszen a karantén alatt átgondolták a lelkükben zajló folyamatokat. Ami egy alkotónak igenis fontos, hiszen csakis akkor tud létrehozni mély alkotásokat, ha megéli az érzéseit, szembenéz a félelmeivel. A karantén alatt az emberi psziché pedig elcsendesült, így a művész a tudatában a legmélyebbre nyúlhatott. Oda, ahol jó dolgozni.
Jamie Winchester: A fő pozitívum az volt, hogy hirtelen mindenkinek sok szabadideje lett. Ez pedig a művészeknek kifejezetten hasznos. Mondjuk, nem biztos, hogy ennek mindenki örült, mégis kaptunk lehetőséget átgondolni és átrendezni a zenéhez fűződő viszonyunkat. Új dalokat írtunk, és új terveket álmodtunk. És mivel volt időnk elmélyülni, ezért nemcsak írtunk, de másképpen írtunk. A dalok ezúttal nem grandiózusak lettek, hanem halk szavúak és személyesebbek.
Varga Livius: Az emberek otthonosan beköltöztek az online térbe. A péktől kezdve a vállalkozón át a filozófusig. Beleértve engem is. Így akik korábban ódzkodtak attól, hogy színházat, koncertet vagy könyvbemutatót nézzenek online, azok most éltek a lehetőséggel. Közben meg a technológia is felhasználóbarát lett, az új megoldásokat pedig a kultúra minden szegmense kitanulta. Nagyon örülök, hogy már egy telefonnal élő közvetítést lehet adni. Nem mintha idei fejlesztés lenne. De most már mindenki használja.
Mit vár legjobban a kultúra terén 2022-ben?
Pásztor Anna: A kultúra túlélését, és hogy a kultúra megtartó ereje visszatér. Az utóbbi két évben ugyanis a vírus, karantén és a gazdasági válság a művészeteket rendesen a sarokba és a pincébe kényszerítette. Ül, hallgat, nem mozog – mintha csak ezt mondták volna nekünk. Azt érzékeltették, hogy a kultúra csak egy huszadrangú dolog. Miközben úgy gondolom, a kultúra az egy olyan vitamin, immunerősítő és kedélyjavító, amit nem lehet gyógyszertárban kapni. Ha pedig ez hiányzik a világból, akkor nemcsak a globális felmelegedés miatt kell aggódnunk, de az emberi psziché olvadása miatt is. A zene, az irodalom, a filmek, a színház és a tánc olyan alábecsült gyógyszer, ami a lélek túléléséhez nélkülözhetetlen. A művészet a Földön a hatodik elem, aminek vissza kell találnia az emberekhez.
Jamie Winchester: Szerintem mindenki azt várja, hogy valamilyen szinten visszaálljon az élet, és lehessen menni eseményekre. És ne otthon kelljen nézni a híradót, hogy nyitva vannak-e a klubok. Én például egyáltalán nem vágyom arra, hogy a jövőben csak házi koncertek legyenek, amit a közönség a négy fal közt, kijelzőn, streamelve néz. Másrészt szeretném, ha a zenészek nemcsak a sikerért és a pénzért, hanem magáért a zenéért alkotnának. Ha olyat hoznának létre, amiben hisznek. Amiből nem feltétlenül lesz anyagi és médiasiker.
Varga Livius: Remélem, az emberek újra éhezni fogják a kultúrát, és nemcsak a laptop képernyőjéről fogják azt fogyasztani. Vagyis újra elmennek szórakozni, és újra találkoznak egymással. Azt is remélem, hogy az egészségügy és a szabályozások ezt megengedik. Azt látom ugyanis, hogy bár a karantén alatt mindenki bekényszerült az otthonába, a feloldások után sokan nem jöttek elő. Én viszont remélem, hogy jövőre ők is „kiemelik” a fejüket a laptopból.
