munkanélküliség;szakszervezetek;minimálbér;Czirfusz Márton;

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nagygyűlése Budapesten a Hősök terén 2021. július 31-én.

- Nagyon nem a munkavállalókról szólt ez az év

Újra csak összeszerelő üzemek épülnek.

Borsodban és Nógrádban most novemberben is kilenc százalékhoz közelített a regisztrált munkanélküliek aránya, ezzel szemben Győr környékén sok településen egyetlen álláskeresőt sem tartanak nyilván és a megye egészében is csak 1,04 százalékos a munkanélküliség. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adataiban ezek a hatalmas területi különbségek ugyan megjelennek, de az nem, hogy hány felnőtt embernek nincs jövedelme, már vagy még nem jelentkezett be munkanélkülinek sem.

A kormány a maga politikai érdekei mentén soha nem látott, tartósan 4 és félmilliót meghaladó foglalkoztatottról és országos átlagban nagyon alacsony, 3,4 százalékos munkanélküliségről beszél nap mint nap. Ugyanez a kettősség jellemezte a munka világát egész évben: ismét munkaerőhiány alakult ki egyes szakmákban, ami jó pozíciót biztosít a jövő évi béremelésekért folytatott tárgyalásokon, mert a munkaadók igyekeznek akár több pénzért is megtartani a jó szakembereket, ám közben a munkavállalók jogait a járványra hivatkozva tovább nyirbálta a kabinet.

Amikor arra kértük az országos konföderációk vezetőit, tegyék mérlegre, mi volt jó a munkavállalók szempontjából 2021-ben és miben lett rosszabb idén a helyzetük, az érdekvédők egybehangzóan fontosnak tartották kiemelni, hogy december elején a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) elmarasztalta a magyar kormányt az egészségügyi dolgozók sztrájkjogának és kollektív szerződéskötési jogának eltörlése miatt.

Nagyon nem a munkavállalókról szólt ez az év – ütötte meg az alaphangot kérdéseinkre válaszolva a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. Csóti Csaba 2021 egyetlen sikereként a jövő évi 20 százalékos minimálbér-emelésről szóló megállapodás aláírását említette, amiben a versenyszféra két érdekvédelmi szövetségének vezetői is egyetértettek vele. Más kérdésekben azonban nagyon eltér a közszféra és a vállalati körben érdekelt szakszervezetek álláspontja. A Liga Szakszervezetek elnöke pozitívumként könyvelte el, hogy a járvány elleni védekezés munkahelyi módszereinek szabályait nagyon sok helyen közösen alakították ki a munkáltatók és a helyi szakszervezeti vezetők. Mészáros Melinda szerint van remény, hogy az egymásra utaltságból fakadó együttműködés más kérdésekben is folytatódhat. Vállalati szinten a bértárgyalások is jól alakultak, többnyire két számjegyű béremeléseket tudtunk kiharcolni – tette hozzá. A Munkástanácsok elnöke pedig azért tartja jónak a minimálbér-megállapodást, mert az az átlagkereseteket is felfelé hajtja és a szerződés értelmében megkezdik egy olyan béremelési mechanizmus kidolgozását, ami szinten tartja a minimálbér vásárló értékét. Palkovics Imre ezt azért is fontosnak tartja, mert a minimálbérhez kötött számtalan szociális ellátás sokakat érint.

Azt nem említették a szakszervezeti vezetők, hogy a 20 százalékos emelésről szóló döntést Orbán Viktor hónapokkal a megállapodás aláírása előtt bejelentette, bár a Ligát vezető Mészáros Melinda általánosságban kifogásolta, hogy a változtatások előzetes érdemi egyeztetése idén is elmaradt. A SZEF elnöke, Csóti Csaba azt is hozzátette, hogy a közszférában sem a munkaadókkal, sem a „szörnyen érzéketlen” kormánnyal nem működött az érdekegyeztetés ebben az évben, inkább csak üzengetések voltak és nem érdemi tárgyalások. Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülést (ÉSZT) vezető Kuti László is azért emelte ki a minimálbér-megállapodást, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy az erről szóló tárgyalásokból a közszféra két konföderációját kizárták.

A Magyar Szakszervezeti Szövetséget (MASZSZ) jelenleg vezető alelnök nem a jövő évi minimálbér-emelést emelte ki, hanem a mögöttünk álló évre érvényes négy százalékos, jóformán láthatatlan minimálbér-emelést kifogásolta, ami a magas inflációval együtt a tavalyi bérek szinten tartására sem volt elegendő. Székely Tamás is úgy látja, hogy üzemi, vállalati szinten javult az egyeztetés, és megemlítette, hogy több ágazatban, így a vegyiparban vagy gyógyszeriparban már nem érződött a járvány termelést visszafogó hatása. A legrosszabb fejleménynek ezzel szemben az autóipar összeomlását, a hazai beszállítók helyzetének elbizonytalanodását nevezte.

A bizonytalanság romboló hatása egyébként mindegyik konföderációs elnök válaszaiban felbukkant. Palkovics Imre úgy fogalmazott: a gazdaság ugyan nem omlott össze, de a munkahelyek és a jövedelmi szint megtartása is nehezebb lett. Igaz, hogy a munkáltatóknak adott pluszjogosítványok miatt több ponton is sérültek a dolgozók jogai, ám ezek nélkül szerinte több embert kellett volna elbocsátani. Ez a bizonytalanság határozza meg az év utolsó szakaszát is. A gazdasági adatok már a harmadik negyedévtől a növekedés lassulását jelezték, s ez maradt meghatározó október után is a vártnál magasabb inflációval együtt. Ez a minimálbér fölött keresők béremelési esélyeit rontja. Országos szinten pedig várhatóan hónapokra leállnak a munka világát érintő tárgyalások jövő tavasszal – ha kormányváltás lesz, azért, ha nem, akkor az ilyenkor törvényszerű személycserék miatt. Ráadásul a jegybank 2022-re szóló előrejelzései is romlottak, lassul a gazdaság, marad a magas infláció, ami rossz a dolgozóknak. Csak éppen azt nem tudni még, hogy mennyire.

Újra csak összeszerelő üzemek épülnek (Kisinterjú)Van válságkezelés, de senki nem tudja milyen a hatása – mutat rá a kormányzati lépések fonákságára Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont alapító tagja. A kormány a nyáron kijelentette, hogy a válságkezelő programoknak köszönhetően túljutott a válságon a belföldi munkaerőpiac. Igaz ez? Az igaz, hogy a kormány válságkezelés címén rengeteg pénzt öntött a vállalkozásokra, de az kérdés, hogy ezek tényleg teremtettek-e új munkahelyeket, vagy hogy hányat mentettek meg. Ráadásul ez a vállalati szféra látható része, de sok kiszolgáltatott dolgozó van ezen a körön kívül, például kényszervállalkozók és a turizmus-vendéglátásban munkát végzők. Erre a körre kevésbé lehet rálátni. Nem elég meggyőző, hogy a foglalkoztatottsági adatok már az év közepétől kimagaslóan jók? A számok tényleg nagyon jók, soha ilyen magas nem volt a foglalkoztatottság Magyarországon, ami pozitív, de érdemes az adatok mögé nézni. A legtöbbet hivatkozott statisztika a munkaerő-felmérés adatait tartalmazza, ahol az is foglalkoztatottnak számít, aki a felmérést megelőző héten egy órát dolgozott. Milyen vizsgálat adna pontosabb képet a munka világáról? Értelmezni kellene az adatokat, de ezt a kormány nem végzi el. Van válságkezelés, de nem hallani arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek a hatását vizsgálnák, nem tudni, a százmilliárdok tényleg azokhoz jutnak-e el, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Nem készülnek ilyen vizsgálatok, vagy ha készülnek, azok titkosak. Tehát nem tudni, a cégeknek adott támogatások visszacsorogtak-e a munkavállalókra? A politikai logika az volt, hogy ha a vállalatokat megtámogatjuk, az jó lesz majd a dolgozóknak is, de egy munkavállaló bérhelyzete attól is függött, hogy az adott vállalkozás pályázott-e bértámogatásra vagy nem. Ez nem jó politika. Kikhez jutottak el ténylegesen ezek a pénzek? Saját kutatásaim szerint a legnagyobbak, a Magyarországon működő multinacionális vállalatok nem vállalták a bértámogatás megszerzésével járó nagy adminisztrációs terhet. Inkább a versenyképességet növelő támogatási programba léptek be, amivel új beruházásokat lehetett indítani kormányzati támogatással tavaly meg idén. Már a válság előtt mindenki arról beszélt, hogy ki kell lépni az összeszerelő üzem kategóriából, az autógyártáson túl más ágazatokban is fejleszteni kell. Ezek a támogatások segítették ezt a váltást? Történt ugyan váltás, de ez a következő időszak új összeszerelő üzemeire való átállást segítette. Az autóiparban például az elektromos autók gyártásához kötődő összeszerelő üzemek, akkumulátorgyárak épülnek, de kevésbé látom, hogy felkészültünk volna a klímaváltozásból következő átmenetre, arra, hogy Magyarország megtalálja az új helyét a világgazdasági munkamegosztásban. Az is gond, hogy ezeknek az új technológiáknak az üzemei, az akkumulátorgyárak például súlyos környezetterhelést okoznak és munkaegészségügyi szempontból is veszélyesek. A 20 százalékos minimálbér-emelés mégiscsak komoly dobás. Meddig tarthat ennek a hatása? A magas infláció az emelés mértékét máris csökkenti. Még fontosabb, hogy a minimálbér-emelések fedezetét évek óta a befizetendő járulékok csökkentésével teremti meg a kormány. A kevesebb beszedett pénz azt jelenti, hogy nem lesz fedezet korábbi közfeladatokra: egészségügyre, közoktatásra, ezért a dolgozók egyre inkább magánszolgáltatókhoz kényszerülnek. Ez rossz tendencia, mert növeli a társadalmi különbségeket. Hiába emelkedik tehát a minimálbér, aki ennyit keres, nem tudja megfizetni a magánegészségügyi szolgáltatást, a magániskolát a gyerekének. A szakszervezetek szerint a munkavállalói jogok 2021-ben is csorbultak. Ön is így látja? A feldolgozóiparban nem volt annyi munka, amennyit le kellett volna dolgozni a munkavállalóknak a megnyújtott munkaidőkeretben, volt, ahol vissza akartak fizettetni már kifizetett bért, de ahol van szakszervezet, ott ezt vissza tudták verni. Csakhogy a magyar munkahelyek többségében ma nem működik szakszervezet, így feltételezhetjük, hogy van, ahol még rosszabb a helyzet. Arról sincs hivatalos adat, hogy hány vállalat vezette be a kötelező oltást, csak sajtóhírekből tudjuk, hogy a munkaadóknak sem tetszik, hogy a kormány a döntés felelősségét rájuk tolta, de nem adott semmiféle iránymutatást. Milyen lesz 2022 a munka világában? A minimálbér-emelés hatása a következő év első hónapjaiban okoz feszültségeket a jobban fizetett körben, ahol nem kapják meg a 20 százalékos emelést. A támogatott beruházások is jövőre kezdenek működni: egyelőre nem tudni, teremtenek-e új munkahelyeket, ahogy azt sem látni ma még, megoldódik-e a feldolgozóipar alapanyaghiánya. Nagyon sok kérdőjel maradt, tehát 2022 is az átmenet éve lesz a munka világában.

A János-evangéliumot bevezető ünnepélyes himnusz legismertebb mondatát sokszor idézzük karácsonykor: „Az Ige testté lett és lakozott közöttünk” (Jn 1,14). E szinte diadalmas kijelentés környezetében azonban ilyen keserű mondatokat is olvasunk: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be (…) a világ nem ismerte meg őt (…) az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,5; 1,10-11). Mindezek mai érvényességét három történet felidézésével szeretném szemléltetni.