„Karácsonyfa volt, gyertyák égtek rajta, és még a háború előttről megmaradt néhány dísz volt rajta. Ajándék már nem nagyon volt, de nem annyira az ajándék volt az érdekes, hanem a béke" - meséli Halász Judit az UNICEF Magyarország podcast és videósorozatának mai újabb epizódjában. Mészáros Antónia a gyerekkorról, szép emlékekről, szorongató traumákról, a felnőtté válásról és az önismeretről beszélget vendégeivel. Az e heti adás egy igazi ünnepre hangoló rész. Az Így lettem vendége ezúttal Halász Judit, aki mesél gyermekkori emlékeiről, pedig a háború kellős közepén született. Elmeséli, hogyan ünnepelték a karácsonyt, mi volt igazán fontos ebben az ünnepben gyerekkorában. A beszélgetésből az is kiderül, hogy miért szorong még ma is a repülőgépek zajától és miért jelenti számára ugyanazt a Karcsi és a Józsi név. Örömmel mesél szlovák nagymamájáról, akitől nem csak a világ legfinomabb sztrapacskájának receptjét tanulta meg, hanem azt is, hogy a mesének, a történeteknek milyen fontos jelentőségük van.
„Azóta tudom, hogy azok a legjobb mesék a világon, amit az ember saját maga, fejből mesél az unokájának vagy a gyerekének. A nagymamám olyan meséket mondott, hogy azt hittem leesem az ágyról a nevetéstől minden este.”
Halász Judit szenvedélye, a lovaglás sem marad ki a beszélgetésből. Elmeséli hogyan találkozott Karakánnal, és hogy mi lett négylábú barátjának sorsa, miután Judit elkezdte a Színművészeti Főiskolát. „Nekem rengeteget adott a lovaglás. Fegyelmet, összetartozást, koncentrációt, együttlétet, hitet. Nekem amit mondott az edző, én nagyon hittem benne. Mert amikor azt mondta, hogy Zsuzsikám, ezt maga megnyerheti, akkor elhittem, hogy megnyerhetem.”
Hogy miért hívta az edzője Zsuzsinak Juditot, kiderül a beszélgetésből.
Infó: Így lettem, minden szerdán új epizóddal a műsor aloldalán (unicef.hu/igy-lettem), az UNICEF Magyarország YouTube-csatornáján és Spotify-on.
