Ha ugyanazt a pocsékló, lineáris gazdasági modellt folytatjuk, mint most, akkor pár évtizeden belül olyan alapvető nyersanyagok fogyhatnak el, mint az arany, ezüst, cink, ólom. Az emberiség mostani, pazarló életmódja leszármazottaink erőforrásait éli fel - rögzíti a környezetvédelemmel foglalkozó Másfélfok.hu című oldalon megjelent tanulmányában Horváth Bálint közgazdász, a gazdálkodás- és szervezéstudományok doktora, a budapesti és pozsonyi holland nagykövetség körforgásos gazdasági szakértője, a Kodolányi János Egyetem zöldgazdasági szakirányfelelőse. Európa a leginkább nyersanyagszegény kontinensként kiemelten függ a világ többi térségétől. A ritkaföldfémek 98 százaléka Kínából, a borát 98 százaléka Törökországból, a platina 71 százaléka pedig Dél-Afrikából kerül az EU-ba. A Föld legfontosabb ipari- és nemesfém- - antimon-, ólom-, cink-, ezüst-, arany- stb. - készletei már az évtized végére kimerülhetnek. De a szén-, gáz- olaj- és atomenergiahordozó-készletek várható elérhetősége is néhány évtizedes távlatú. A megújuló-hasznosító berendezések alkotóelemeire ugyanez áll. A visszaforgatás tehát gazdasági észszerűség, miközben a nyersanyaghiány miatti feszültségek az üvegházhatás elleni küzdelemet is veszélyeztetik.
A körforgásos gazdaság az elmúlt 250 év ipari fejlődése során kialakult elvesz-termel-eldob-elv ellentéte. Az új rendszerben az alapanyagokat visszaforgatjuk a termelésbe, minden hasznosul, nincs hulladék.
Az ügyben 2015 végén adott ki az Európai Bizottság egy - azóta frissített - akciótervet. A döntést közvetlenül furamód az kényszerítette ki, hogy a fejlett világ hulladékának felét addig befogadó Kína 2018-tól bezárta a lehetőséget. Azóta több más, fejlődő állam is hasonló döntésre jutott. Ez alapjaiban rekesztette be a "megszokott" folyamatokat. 2016 őszén Hollandia előállt a világ első nemzeti szintű körforgásos gazdasági csomagjával. Eszerint 2030-ra megfelezik gazdaságuk anyaghasználatát, 2050-re pedig mindent újrahasznosítanak. Itt tehát már előtérbe került a hulladék-keletkezés elkerülése. Ez tartós, a felhasználó által is könnyen javítható termékek előállítását feltételezi. Utóbbi azonban éles ellentétben áll a világgazdaság egyik alappillérjével, vagyis a minél rövidebb élettartamú termékek folyamatos gyártásával, amin alapjaiban a termelési hatékonyság javítása sem változtatott. A körforgásos gazdaság megoldásként termékértékesítés helyett bérbeadást ajánl. Ekkor az élettartam már javítja a megtérülést. A fogyasztás az új világban sem tűnik el, csak átalakul.
A körforgás "10R"-nek nevezett, tízfokú skálája szerint (utalva ezzel a korábbi „Reduce-Reuse-Recycle” - Csökkentés-Újrafelhasználás-Újrahasznosítás- szlogenre, amelyet „3R” néven ismertünk) a legfontosabb az alapanyaghasználat elutasítása. ezt követi a csökkentése, majd a termékek körkörös szempontok szerinti újratervezése, majd a szükségtelenné váló áruk átadása más igénylőknek, majd a javítás, a felújítás, az újragyártás használt összetevőkből, a más célú hasznosítás, majd következik az anyagában újrahasznosítás, a legkevésbé hatékony megoldás pedig az energia égetésen keresztüli kinyerése.
A közgazdász ebben nem lát semmi újat. Az elvek elemenként, különböző elnevezések alatt eddig is léteztek. Összefésülésük azonban mégis kiutat mutat az eddigi, fenntarthatatlan, egy irányú folyamatból.
A negyedik ipari forradalom már nem az megszokott eljárások hatékonyságjavítását, hanem a megújuló-alapú energiatermelést és a digitális gazdaságot célozza. Bár a körforgásos eljárás kényszer, segítségével elkerülhetők a tudomány által régóta hangoztatott környezeti-éghajlati veszélyek is - szögezi le Horváth Bálint.
