Most, hogy bő másfél évtizednyi kancellárság után visszavonult, itthon is lépten-nyomon Angela Merkelt méltató szövegeket hoznak le a különböző orgánumok, úgyszólván pártállástól függetlenül. Holott igencsak megosztó személyiség hazájában és világszerte egyaránt. Német ismerőseim egy része valósággal lelkesedik „Angie”-ért, pragmatista válságkezelését és gazdaságpolitikáját méltatva. Más németek azonban felróják neki, hogy 2015-ben nagy számban engedte be a közel-keleti bevándorlókat Németországba – értékelésük szerint integrálhatatlan tömegről van szó, mely veszélyezteti az ottani közbiztonságot, illetve társadalmi békét.
Tény, hogy a volt kancellár asszony a napokban egy prosperáló államot adott át utódjának, a szociáldemokrata Olaf Scholznak. Ami viszont a menekültek beutaztatását illeti, ott már megmutatkoztak Merkel helyzetértékelési képességének hiányosságai; tudniillik hagyta magát lóvá tenni Orbán Viktor által, aki tudatosan humanitárius válsághelyzet látszatát keltette Budapesten, hogy kikényszerítse ezzel német hivatali partnerének utóbb vita tárgyává vált emberbaráti gesztusát. Angela Merkel minden valószínűség szerint olyannyira ambivalens személyiség tehát, hogy illenének rá a Nobel-díjas francia író, Romain Rolland szavai: „Aki a teljes igazságot keresi, mindenkivel szembekerül!”
A magyarországi demokraták azonban még udvariasságból sem vehetnek részt a leköszönő Merkelt övező hozsannázásban. Valóban európai formátumú politikust tisztelhetünk a hosszú kereszténydemokrata éra eme meghatározó szereplőjének személyében? Felülírhatja-e a sokat emlegetett pragmatizmus az értékelvű politizálást? A jogállamiság védelme vagy a korrupció elleni harc elé helyezheti-e bárki is a rövid távú német gazdasági érdekeket? Nem a levegőbe beszélek. Köztudomású, hogy a CDU/CSU által dominált német kabinetek az elmúlt tizenkét esztendőben beérték egy-egy szelíd és semmire sem kötelező intéssel Orbán antidemokratikus intézkedései alkalmával. Sőt.
Mindennél többet elárul Angela Merkel hozzáállásáról, ha felidézzük a kancellár asszony soproni látogatását a páneurópai piknik 30. évfordulója alkalmából. Addigra jól ismerhették már a nyugat-európai vezetők a magyar kormányfő velejéig korrupt rezsimjének működését. Tudták tehát azt is, hogy az EU adófizetőinek pénze személyre szabott közbeszerzések révén túlnyomórészt Orbán Viktor oligarcháinál landol. A szóban forgó kegyencek pedig gazdasági hatalmuk révén felvásárolták például a teljes vidéki sajtót, ellenőrzésük alá vontak számos egyetemet, kiszorították a köztéri hirdetési felületekről az ellenzék üzeneteit… Egyszóval az európai adófizetők akarva-akaratlanul miniszterelnökünk hatalmának bebetonozását finanszírozták!
Ennek tudatában jelentette ki Merkel a soproni Városháza dísztermében két éve, hogy Magyarország jól fekteti be az uniós pénzeket. Anélkül, hogy elnevette volna magát közben. Angela Merkel öröksége hazánkban a NER szilárdan álló építménye. Ezért tartom sajnálatosnak, ha itthon ellenzéki orgánumok is beszállnak a leköszönő kancellár asszony dicsőítésébe.