Most, a lelki megtisztulás ünnepének közeledtével különösen fontos szembenézni az elkövetett bűnökkel. Nemcsak az egyénnek – a közösségeknek és az államnak is be kell vallani és jóvá kell tenni azokat a cselekedeteket, amelyek a lelküket terhelik, hogy megtisztultan élhessenek tovább.
A történelem fordulatai mindig ártatlanok ezreit sodorták végveszélybe – most közülük egy népét mindig híven szolgáló, ám a hazája által elárult mártír emlékét idézzük fel.
Demeter Béla annak a két világháború között Erdélyben élt fiatal generációnak volt a tagja, akik a szülőföld és nemzet szeretetétől vezérelve minden lehetséges módon szolgálták a pusztuló nemzetrész megmentésének ügyét. Demeter Béla tudós bátyjával aktív részesévé vált az erdélyi falukutató mozgalomnak, a kulturális és gazdasági szerveződéseknek. Észak-Erdély Magyarországhoz történt visszacsatolása (1940) után – ismét magyar állampolgárként – segítette az ottani magyarság életének újraszervezését, majd a háborút követő párizsi béketárgyalásokon Erdély-szakértőként vett részt. A határokat azonban akkor sem az igazságosság, hanem a nagyhatalmi érdekek szabták meg.
1947-ben az ÁVH letartóztatta, és rá akarta venni, hogy tanúskodjon a béketárgyalás kisgazdapárti résztvevőinek árulásáról – de nem tudták megtörni.
Kényszerlakhelyén, Balatonlellén élt 1951-ig, amikor az ÁVH átadta a román hatóságoknak. Magyar állampolgárt – egy idegen ország kényére-kedvére. A magyarázat egyszerű: a Rajk-ügyhöz kapcsolódó revizionista pert készítettek elő a román kommunista pártban, amelyben egyúttal leszámolni kívántak a korábbi időszak magyarságának vezetőivel, elsősorban Márton Áron püspökkel. Revizionizmussal, a kapitalizmus visszaállításával és a párizsi béketárgyalásokra „román adatok” kijuttatásával vádolták őket – ehhez kellett volna egy közismert koronatanú. Őt azonban a román ÁVH sem tudta megtörni – 1951 karácsonyán a vanaresti börtönben belehalt az elszenvedett kínzásokba.
Neki és más ártatlan áldozatoknak tartozunk azzal, hogy emléküket megőrizzük. Legyen egy perces néma főhajtásunk tiszteletadás egy igaz ember és erdélyi sorstársai iránt.