A Körforgásban című sorozatban a felkért alkotók gyűjteményi darabokra reflektálnak. A Romani Design hat szentképet választott. Miért ezekre esett a választás?
Több okból is egyértelmű volt. Egyrészt a háttérben volt egy tragikus, személyes történet: 2019-ben meghalt az édesapánk, és a felkéréskor épp egy hosszú gyászidőszakban voltunk, amire aztán jött a pandémia is. Nehéz volt ez az időszak, a téma segítette a lelkünk gyógyulásást, a veszteség elfogadását. Másrészt korábban a Rebel Spirit kollekciónkban már megalkottuk a Gypsy Madonna motívumot, amivel az volt a célunk, hogy a legmagasabb szinten reprezentáljuk a roma nőket, és azt a teremtőerőt, ami a roma nők sajátja is. Végignéztük a múzeum terjedelmes és rendkívül gazdag gyűjteményét, több témát is választottunk, viszont amikor elértünk a szentképek sokaságához, a választás könnyű lett, mert egy belülről jövő, számunkra is szükséges témára leltünk.
A hit szintén meghatározó része a projektnek, az egyik ruha nem is a múzeumban, hanem egy szakrális közegben kapott helyet.
Tradicionális oláh cigány családban nőttünk fel, életünk fontos része az Istenhit, a Máriahit. Rendkívül mély, erős Mária-kultusz jellemzi a közönségünket, az európai cigányság az egyik legautentikusabb Máriahívő népcsoport. Gyerekkorunkban évente Máriapócsra zarándokoltunk, ahol Mária napkor nagy cigány búcsú volt. Meghatározó, csodálatos emlékek hitünk és a családi tradíciók megélése szempontjából egyaránt. A csatkai búcsúba már felnőttként érkeztünk, ami Közép-Kelet Európa legnagyobb cigány búcsúja. A múzeum részéről a Kortárs Dizájn Gyűjtemény Főosztály vezetőjének, Horváth Juditnak köszönhetjük a megtisztelő felkérést, amely kiegészült a csatkai Szűzanyácska öltözékével is. Rég terveztük ezt, és örültünk, hogy ez most meg is valósul egy újabb, nívós, közös partnerségben a múzeummal. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ez a kortárs alkotó-múzeum együttműködés arra inspirálta a Körforgásban kiállítássorozat kurátorát, hogy elindítson egy új fenntartható múzeumi gyűjteményezési szemléletet. Ennek megfelelően a csatkai Szűz Mária Romani Ünnep Öltözéke digitális módon, ha úgy tetszik virtuális verzióban feldolgozva került be a múzeum gyűjteményébe, fizikailag a csatkai templomban van. A megható Csatkai Szűzanyácska a húgom, Helena általi öltöztetését megtekinthetik a tárlat részeként a Ráth György-villában.
A kiállítótérben hat öltözék látható, amelyek a Templom, Áldás, Ünnep, Földi paradicsom, Női emancipáció és Ártatlanság – Mennyei Mennyország neveket viselik. Hogyan alakultak ezek?
Inspiráló volt az alkotói folyamat: megnéztük a műtárgyakat, átgondoltuk, mely elemeket és miként használhatnánk, és hogyan tudnánk összevetni azzal a vízióval, amit lelki szemeinkkel belül láttunk. Mi nem pontos rajzokat készítünk, hanem belsőnk legmélyéből, ösztönből dolgozunk, van, hogy nem is tudjuk szavakba önteni a víziót, amit érzünk. Ez egy belső csendben, mélyre nyúlva haladó, szinte transzban, egy flow állapotban való látomás, alkotói folyamat, ami elvezet a vízió evilági megszületéséig. Amikor látjuk megtestesülni a belső víziót, akkor tudunk tudatos döntéseket hozni. Az alkotói folyamat az egyik legizgalmasabb elemével, a mintatervezéssel indult, azután eldöntöttük, mely mintavilághoz, mely textília, forma lesz jó. Az alkotói koncepció a Templom ruhával indul: amikor egy lélek leszületik és testet ölt, létrejön egy szövetség a szülőkkel, a családdal, a felmenőkkel, hitünk szerint a Teremtővel, és saját testünkkel is – az ember teste az ő temploma, az ember családja az ő katedrálisa. A következő stáció az Áldás ruhája: amikor egy lélek testet ölt, a kapott testtel együtt áldásokat is kap: tulajdonságokat, képességeket, külső, belső jegyeket. Ha ezeket az áldásokat az ember felismeri, elfogadja és megéli, akkor létrejön az Ünnep stációja: önmagunk elfogadása, önmagunk megszeretése, önmagunk és így a létezés ünneplése, az aktív jelenben levés képessége. Az Áldás és Ünnep öltözékek, szimbolikus kis organza szárnyai arra utalnak, hogy mennyire meg tudja emelni az emberi milyenséget, az emberi minőséget, ha eljutunk az Ünnep állapotába.
Mit szimbolizál a többi öltözék?
A következő stáció a Földi Paradicsom, a földi élet bősége, az élet virágzása, egy jó élet megteremtése. Ez mindenkinek mást jelenthet, vannak, akiknek a családi tradíciók megtartását, ahogy nekünk is. Ezért a Földi Paradicsom ruha tradicionális mintavilágú és vonalvezetésű: azt üzeni, hogy nem lehetséges a földi jólét, az önazonos élet megélése, ha az ember hátat fordít a gyökereinek. Nem elvágható az a gyökérrendszer, amiből kinőttél. Az öltözék másik dimenziója, hogy egy hiteles, jó élet megéléséhez szükséges, hogy a leszületett lélek tiszta maradjon, ne piszkolódjon el nagyon. Ha elpiszkolódik, az meglátszik az emberi minőségen, és azon, hogy mennyire és hogyan tudja valaki élvezni az életet. A Női Emancipáció stációja pedig pontosan most következik azzal az üzenettel, hogy senki nem független attól, milyen korban, társadalomban él, milyen technológia, milyen tudományos vívmányok veszik körbe, milyen a kulturális, közéleti és politikai közbeszéd, ezek mind-mind meghatározzák a személyes életét, a társadalmi pozícióját, társadalmi értékét. Ugyanakkor a ruha formai vonalvezetése utal arra is, hogy egy tradicionális értékrend nem zárja ki az emancipációs törekvéseket. Az élet körforgásában, az ember megszületésétől haláláig elérkezik az Ártatlanság – Mennyország stációjához, hiszen minden embergyermek ártatlanként érkezik a földre és remélve a legjobbakat, a földi élet sójával és borsával gazdagon megfűszerezett, jól megélt élet végén, elégedetten, megdicsőülve léphet be az Úr Mennyországa kapuján.
Hogyan lehet dekódolni ezeket az üzeneteket a ruhákból, szükséges ez?
Nem kell ugyanazt gondolnunk, sőt. A lényeg az, hogy megérintsen, mondjon valamit, pont azt amire épp szükségünk van. Tervezőként, miután megalkotjuk a ruhákat, átadjuk, útjára engedjük őket és azok önálló életet élnek. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs teljesen két egyforma értelmezés sem. Mindenki más lélek, más személyiség. Ez a csodálatos, ezért is tud ennyire sokféle lenni a világ, és ezért tud ennyiféle művészeti tevékenység, alkotás létrejönni, mert hála a Teremtőnek sokfélék vagyunk. Ha az emberiség többet foglalkozna a művészettel, a kreativitással, az alkotással, megvagyok győződve arról, hogy emberibb, egészségesebb társadalmak jönnének létre.
A Romani Design küldetése, hogy a divat segítségével teremtsen hidat a kultúrák közt. Sikerült előmozdítani ezt az alapítás óta eltelt évtizedben?
Meg akartuk mutatni, hogy lehet aktuális társadalmi, emberi problémákra felhívni a figyelmet közérthetően, több generációt is megszólítva, különböző társadalmi pozíciót elfoglaló réteget elérve, olyan vizuális, népszerű csatornát használva, mint amilyen a kortárs divat és dizájn. Egy több évszázada elnyomásban, kirekesztésben élő népcsoport tagjaként, roma értelmiségként, roma alkotó emberként nem tehettük meg, hogy nem reflektálunk saját roma közösségeink kulturális és társadalmi problémáira. Ám fontos volt, hogy ne csak helyi szinten tudjunk hatni, hanem tágítsuk a határokat, itthon és a nemzetközi színtéren is adjuk át azokat az üzeneteket, amikben hiszünk. Segítsük a hiteles roma önreprezentáció és médiakép kialakulását, segítsük romák és nem romák diszkurzusát, valamint a roma viseleti kultúra számára szerezzük meg azt a kulturális, társadalmi presztízst, amit megérdemel. A romákról évszázadok óta sztereotíp, hamis kép él a közbeszédben. Több évszázados együttélés, közös történelmi múlt, számos sikeres és zárójelben jegyzem meg, persze, sokkal több sikertelen, úgymond a problémákra reagáló, azokat megoldani szándékozó próbálkozás után a roma közösségek többségének társadalmi pozíciója bebetonozott az esélyeket teljesen megszüntető piramis legalsó fokára. Emberellenes az ilyen szemléletű disztingválás, te értékes vagy, mert a tizennegyedik vagy a második kerületbe születtél, de te, aki a cigánytelepen láttad meg a napvilágot Szabolcsban vagy Borsodban, na te semmit nem érsz. Azt gondolom, az emberiség jövője is függ attól, hogy a ma kirekesztett, szegénységben tartott közösségekkel mit kezdünk, ideje szembenézni ezzel, és megoldani a problémákat.
Hogyan lehet változást elérni?
Közösen. A társadalom valamennyi szereplőjének együtt kell működni, betöltött pozíciójához mérten kell a terheket vállalnia a vállalati, szervezeti, egyéni felelősségvállalás terén. Én magam is szerettem volna nagyobb részt vállalni és tenni a szélesebb közjó érdekében, ezért hoztam létre a Romani Design márkát, ami többről szól, mint a divat, és közös nyelven szólít meg, különböző korosztályú, státuszú, identitású embereket. A társadalmi elittel, a többséggel ugyanolyan mértékben, ha nem jobban kell foglalkozni annak érdekében, hogy a romákat megismerjék, hiteles információkat kapjanak róluk, elősegítve a társadalmi elfogadás folyamatát, hiszen ezért ők tehetnek a legtöbbet. Büszkén mondhatom, hogy tizenegy éve még könnyedén leírták, hogy nem létezik roma viseleti kultúra, de ma már ez elképzelhetetlen, hiszen a mi alkotásaink múzeumi gyűjtemények részei, a Romani Design aktív szereplője a hazai kortárs divat és dizájn szektorának. Fontosnak tartom, hogy milyen teljesítményt nyújt a roma értelmiség, vállaljon többet. Lényeges, hogy akik a saját területükön eredményesek, ne féljenek arról is beszélni, hogy mindezt roma emberként érték el. Őszinte diskurzusra van szükség, nyílt kommunikációra, a különböző állaspontok, vélemények megvitatására. Minél több, színvonalas, eredményes partnerség, művészeti alkotás, kulturális produktum szükséges, amelyek azokat a társadalmi, emberi, kulturális értékeket tudják közvetíteni, amelyekkel formálni tudjuk az emberek gondolkodását és jobbá tenni saját világunkat.
Infó:
Körforgásban: Romani Design
Kiállító tervezők: Varga Erika és Varga Helena
Ráth György-villa
Látogatható: január 2-ig
Kurátor: Horváth Judit, társkurátorok: Farkasdy Melinda és Komporday Rita
Kiállítási enteriőr tervezője: Torma Beatrix
