A naptári év végét jelző ünnepi időszakban a sci-fi olvasó is megáll egy pillanatra és elgondolkodik arról, hogy már megint egy évvel közelebb került hozzá a „jövő”. Hogy ez a jövő pontosan mikor lesz, az persze változó – a XX. századi tudományos-fantasztikus regények és könyvek a jövőt gyakran a 2000-es évekre keltezték, míg mostanában már inkább a XXII. századra illik jósolni. A jövő tehát mindig azon vágyak és félelmek halmaza, amelyek most még csak elméletben léteznek – de már foglalkoztatnak minket.
Az év végét persze egy másik különleges esemény is meghatározza, amely egyesek számára valós metafizikai jelentést hordoz, másoknak pedig a kulturális hagyományok egy fontos, de jelképes, úgymond „fantasztikus” elemeként jelenik meg. Karácsony témáját a világirodalom sokszor és sokféle köntösben feldolgozta, de talán meglepő, hogy ez alól a tudományos-fantasztikum sem kivétel. Bizony e műfajban is jelen vannak az egyértelműen erre az ünnepre készült művek, sőt egész novelláskötetek, mint legutóbb Connie Willis amerikai sci-fi írónő terjedelmes életművének karácsonnyal foglalkozó elbeszéléseit egybefűző 2017-es antológiája.
Ennél azonban irodalmi szempontból talán izgalmasabbak a karácsonyi hagyományok újraköltései, mint azt például Terry Pratchett teszi a Vadkanapó című (egyébként sorrendben a huszadik) Korongvilág regényben. A történet pikantériája, hogy a fantáziavilágban játszódó alternatív karácsony ajándékaiért felelős vörös ruhás, szakállas bácsi eltűnik, és helyét kénytelen átvenni az egyébként az óévet temetni készülő Halál – kaszával, fekete csukjában, repülő szánon. Télapó amúgy is „adja magát”, mint fantasy karakter, nem csoda, hogy futólag feltűnik még C. S. Lewis egyik Narnia regényében is (Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény).
Tévés sci-fi sorozatok is feldolgozták a karácsonyi ünnepi hagyományokat, főleg az internetes videózás korszaka előtt, amikor a tematikus epizódok sugárzását még könnyebben lehetett jeles napokhoz igazítani. Emlékezetes a Star Trek: Az új nemzedék android szereplője, Data, aki Charles Dickens Karácsonyi ének című klasszikus regényének főhősét, a szívtelen uzsorásból megtérő Ebenezer Scrooge szerepét játssza el az űrhajó holografikus színpadán. Nagy-Britanniában a BBC csatorna pedig a mai napig folytatja a tradíciót, miszerint minden december végén bemutat egy, az 1963 óta futó Ki vagy, doki? ifjúsági sci-fi sorozat fősodrából valamelyest kilógó alkalmi epizódot.
Ne feledjük persze, hogy a fogyasztói társadalom elhatalmasodása előtt karácsony középpontjában az ünnep eredeti jelentése, a gyermek Krisztus születése állt, akinek élettörténete a keresztény liturgiai naptár szerint húsvétkor a kereszthalálban és a feltámadásban teljesedik ki. A keresztény ihletésű sci-fi jelentős irodalommal rendelkezik, mégis igen ritkák a karácsonyi eseményeket, tehát Jézus születését akár csak érintőleges is feldolgozó művek. Még a fent említett Lewis a keresztény tudományos-fantasztikus műfaj első modern mérföldköveként számon tartott korszakalkotó regénye, A csendes bolygó is csak kódoltan, analógiák útján meséli újra az üdvtörténetet egy földönkívüli civilizáció mitológiájába oltva.
A krisztusi életút nagypénteki, majd húsvéti végkifejletével annál több regény és novella foglalkozik. Érdekes példa John Boyd alternatív történelmi felvetése a The Last Starship from Earth című könyvében: mi lett volna, ha Krisztust nem feszítik keresztre, hanem sikeres felkelést vezet a rómaiak ellen, majd végül egy nyílpuska vet véget életének, amely mártírhalála jelképeként a kereszt helyett válik vallási szimbólummá. Michael Moorcock regénye, az Íme, az ember pedig azt latolgatja, milyen következményekkel járna, ha időutazó zarándokok rendszeresen látogatnák a Golgotát, hogy a kereszthalál szemtanúi legyenek.
A közelmúlt legnépszerűbb vallási témáját azonban kétségtelenül a sokszor a sci-fi határát súroló vagy azt egyértelműen át is lépő keresztény apokaliptikus regények képviselik, melyek közül sok magyar fordításban először a rendszerváltást követő évtizedekben jelent meg. Így járt Robert Hugh Benson klasszikusa, az „utolsó idők” Szentföldön kicsúcsosodó globális konfliktusára összpontosító A világ ura. Az Amerikában milliós példányszámban terjesztett Hátrahagyottak sorozatot egy korábbi tárcában már érintettem, de ide sorolhatjuk még Michael O’Brien Elijah atya karakterét nyomon követő regényciklusát is, amelynek érdekessége, hogy a korai 90-es években az író „megjövendölte” a hidegháború utáni kezdeti eufória elillanását és a mind jobb-, mind baloldali ideológiai szélsőségek támadásait a demokratikus jogállamiság ellen.
Említést érdemel még ez utóbbi vonulat legkomolyabb hazai képviselője, a méltatlanul kevés figyelmet kapott World War S – Spirituális világháború regénysorozat. A Stephen Paul Thomas néven író Tomasovszky István eddig négy könyvet jelentetett meg az egyelőre befejezetlen ciklusból, melyet a szerző bevallása szerint részben Frank E. Peretti Ez élet sötétsége könyvsorozata ihletett.
Ha az olvasóban így karácsony idején neán megfogant az érdeklődés a keresztény sci-fi különös világa iránt, és ha emellett még az angol nyelvet is bírja, úgy haszonnal forgathatja Paul J. Nahin Szentséges sci-fi! (Holy Sci-Fi!), illetve még inkább Jim Clarke Katolicizmus és sci-fi: a robotpápa felemelkedése és bukása (Science Fiction and Catholicim: The Rise and Fall of the Robot Papacy) című könyvét.
Áldott, békés ünnepeket minden űr- és földlakónak!
