Olvasom a vitát arról, hogy lehet-e a 2/3-os törvényeket feles többséggel az Országgyűlésben megváltoztatni, különös tekintettel az alkotmányra. Eddig jobbára jogászok, s már a rendszerváltásnál is bábáskodó megmondóemberek fejtették (fejthették) ki véleményüket. Engedtessék meg, hogy egy, a joghoz teljesen laikus, azt elszenvedni kénytelen, de azért a törvényekkel szabályozott rendszereket fizikusként átlátó ember is elmondhassa, mit gondol erről.
Nem akarom itt a különböző, eddig elhangzott véleményeket felsorolni (ezt mások megtették), nagyrészt két táborra oszlanak a vitában részt vevők: az IGEN és a NEM táborába. Persze vannak akik szerint "IGEN, de...", s vannak akik szerint "NEM, de…" és számos közbenső állapot is, de ez az alapvető két álláspont. Közös jellemző, hogy a vitázók nagy része elméleti alapon, a jelenlegi jogrenden belül vitázik (miért nem tetszett forradalmat csinálni felhanggal). Szerintem viszont az alkotmányozás nem jogi, hanem politikai kérdés, s ezt nem jogi, hanem politikai úton kell megoldani, lehetőleg úgy, hogy jogi úton se lehessen legitim módon belekötni.
Egy laikus számára a legfőbb tanulság emellett az, hogy szinte senki (talán csak Vörös Imre és Róna Péter kivételével) nem ad menetrendet, mondhatni használati útmutatót ahhoz, hogy mit is kellene egy megalakulandó, a jelenlegi ellenzék feles többségével rendelkező országgyűlésnek tennie.
Én alapvetően az IGEN táborba sorolom magamat, s szeretnék menetrendet is adni arra, hogyan lehet legitim módon, s ameddig ez egyáltalán lehetséges, a jelenlegi jogrenden belül végrehajtani az alkotmányozást.
Íme a menetrend, amelyet később kifejtek:
1./ Meg kell kérdezni a választópolgárokat, hogy akarják-e az új jogrend kialakítását.
2./ A választópolgárokkal Alkotmányozó Nemzetgyűlést kell összehívatni, amely ezt az új jogrendet megalkotja.
3./ A kialakított új jogrend elfogadása népszavazással.
1. A választók megkérdezése
A továbbiakban a rövidség kedvéért „alkotmányozásról”, „alkotmányról” fogok beszélni, de az új jogrend megalkotását értem alatta. A valódi kérdés az, hogy kinek van joga alkotmányozni? Erről írott szabály rendelkezik, az országgyűlés alkotmányozhat és akkor érvényes az új szabály, ha az összes képviselő 2/3-a támogatja. De vajon kizárólagos-e ez a joguk? Azt jelenti-e, hogy másnak nincs is joga alkotmányozni? A képviselők ezt a jogukat a néptől kapták a választásokon, tehát ez a joguk a néptől ered. Ha én megbízok valakit, hogy gyakorolja valamilyen jogomat, akkor nagyon furcsa lenne, ha én magam ezt a jogot nem gyakorolhatnám! Ebből tehát az következik, hogy NEM csak az országgyűlésnek van joga alkotmányozni, hanem bárkinek, akit a nép ezzel megbíz. Vagyis a népnek joga van új alkotmány írására felkérni és kiválasztani a képviselőit. A kérdés az, hogy hogyan lehet elérni, hogy erről a nép dönthessen, hogyan lehet megtudni, hogy a nép részéről ilyen kívánság egyáltalán fennáll?
Ha valakiben ez a gyanú felmerül, máshogy nem derítheti ki, minthogy megkérdezi a népet! Fontos, hogy ezt a kérdést csak törvényesen szabad feltenni. Ezért tartom mind Vörös Imre mind Róna Péter javaslatát politikai öngyilkosságnak. Egyetlen írott törvény sem teszi lehetővé, hogy az országgyűlés 2/3-os képviselői többség nélkül bármilyen ilyenfajta törvényt alkosson, módosítson. A Fidesz és az általa kreált Alkotmánybíróság nem fogja ölbe tett kézzel nézni, hogy mi itt alkotmányozgatunk, hanem minden jogi és államigazgatási eszközt be fog vetni, ha ilyen önkényes eljárást észlel. Nem lesz mindenki ellenzéki egy csapásra a rendőrségen bíróságon, stb, s abban igaza van Jakab Péternek, hogy nem fognak jogelméleti vitákat folytatni csendes tantermekben, hanem kőkeményen fel fognak lépni, s ráadásul – jogilag – igazuk is lesz. Ez az út polgárháborúval fenyeget!
Ugyanakkor a „ha valami 2/3 akkor az nem 1/2, és punktum” elvet meg merő jogelméleti dogmatizmusnak tartom, ami szerintem tarthatatlan. A jog végső forrása a nép, a jogrend (egyetértve Róna Péterrel) egy szerződés a nép és a hatalom között, ezért a népnek joga van a régi jogrendet levetni magáról. Érdekes, hogy ezt, ha kissé cinikusan, az „1/2 az nem 2/3” elv képviselői is elismerik („tetszettek volna forradalmat csinálni”). Ha a nép le akarja cserélni a régi alkotmányt, akkor hiába hogy a dogmatikus jogelmélet szerint az a helyes, ha nem cseréli le, mégsem lehet rákényszeríteni, mert az lenne az igazi zsarnokság.
Tehát a népnek joga van kinyilvánítania akaratát, ha új alkotmányt akar. Akkor, miért nem elegendő, ha a választások eredményét fogadjuk el, mint a népakarat megnyilvánulását? Ha a nép nem ad 2/3-ot az országgyűlésben, akkor nem akar alkotmányozást, érvel a „nincs 2/3” oldal! Ez az érvelés azonban hamis! A választásokon ugyanis nem ezt kérdezzük. A választások kérdése az, hogy mely pártokat tartjuk alkalmasnak arra, hogy az országot kormányozzák, olyan törvényeket hozzanak, melyek az aktuális gazdasági és egyéb helyzetekben a legjobban szolgálják a választók érdekeit. Ez a kérdés egészen más, mint az alapvető jogrenddel kapcsolatos kérdés! Tehát erről a népet külön meg kell kérdezni, s erre – mivel a Fidesz jól elvan a mostani alaptörvényével – legközelebb csak a 2022-es választások után adódhat alkalom, ha a jelenlegi ellenzék nyer. S akkor is meg kell kérdezni a népet – s ez nagyon fontos!!! –, ha a jelenlegi ellenzék a képviselők 2/3-át megszerzi az országgyűlésben!
A mostani helyzet az, hogy nagyon nehéz legálisan eljárni, a Fidesz jelentősen megnehezítette, hogy a nép véleményét bárki megtudhassa. Az elmúlt 10 évben csak olyan népszavazás volt, melyet a kormány kezdeményezett (az sem volt érvényes). Népszavazást már kezdeményezni is nehéz, az Alaptörvény módosítását népszavazással pedig explicite tiltja a törvény. Ha mégis kezdeményezné valaki, a fideszes pártkatonákkal teleültetett Nemzeti Választási Bizottságon, majd a megszállt Kúrián, s esetleg az Alkotmánybíróságon kell keresztülvergődnie annak, aki ilyen népszavazást akar keresztülverni. Eleve reménytelen vállalkozás!
Viszont az Orbán-kormány bevezetett egy pompás új formát, a "nemzeti konzultációt". Ha az új kormány nemzeti konzultáció keretében megkérdezné, hogy akar-e a nép új jogrendet – ha jól szervezik meg a "nemzeti konzultációt (arra gondolok, hogy formálisan pontosan ugyanúgy meg lehetne szervezni mintha népszavazás lenne, "kitöltő körökkel", "kérdőív begyűjtő bizottságokkal", "eredmény kiértékeléssel", de még csak véletlenül sem említve a népszavazás vagy az ahhoz tartozó eljárásrend egyetlen fogalmát sem) –, akkor ez egy valódi közvélemény-kutatás, tehát népszavazás lenne. Ami ha jogilag nem is kötelezné az országgyűlést semmire, de politikai felhatalmazást – legitimációt – adna az alkotmányozásra.
A kérdésekben konkrétan rá kell kérdezni, hogy a nép hozzájárul-e a jelenlegi alkotmányos jogrend bizonyos mértékű felfüggesztéséhez (pl. „Akarja-e Ön, hogy az új Alkotmány létrehozásáig, de legfeljebb 2 évig az Alkotmánybíróság működését az országgyűlés felfüggessze?”), mert ehhez is a nép hozzájárulását kell kérni, különben nem lesz legitim egy hasonló rendelkezés, amely viszont szükséges, ha a parlament nem akar örökös vitákba bonyolódni.
A Fidesz persze majd ezen is jól elvitatkozgatna, de eleve a vesztes oldalon állna, mert a nép felhatalmazását nehezen lehetne elvitatni, s a "nemzeti konzultáció" általuk bevezetett formáját sem támadhatnák anélkül, hogy nevetségessé ne válnának. Ehhez a "nemzeti konzultáció" kormányrendeletét kellene kicsit módosítani, hogy feltűnően hasonlítson a népszavazáséra, s a "Nemzeti Konzultáció" kiírása jogilag szerintem rendben is lenne. Bárki azt kérdez a néptől, amit akar! A Fidesz is számtalanszor megtette, igaz az eredményekről azt hazudott, amit akart, ezért a javasolt nemzeti konzultációnak átláthatónak, törvényesnek és az eredménynek megtámadhatatlannak kell lennie.
S mivel a néptől kap felhatalmazást a kormány, ezért a jogi csűrés-csavarás nem lenne legitim, az így kapott felhatalmazás viszont minden további lépésnek legitimációt kölcsönözne.
Az kérdés még, hogy mikor, milyen szavazataránynál lenne a döntés ténylegesen legitim. Mivel azt senki nem vitatja, hogy a parlamenti kétharmad legálisan felhatalmaz az alkotmányozásra, érdemes megnézni, hogy az eddigi alkotmányozó, 2/3-os parlamentek milyen választási szavazatarányoknál jöttek létre. A Fidesz 2010-ben 52,7 százalékos szavazataránnyal szerzett kétharmadot, s alkotott Alaptörvényt. Ugyancsak a Fidesz 2014-ben 44,9 százalékos szavazataránnyal szerzett kétharmadot, s módosította a gránitszilárdságú Alaptörvényt. 2018-ban ugyanez az arány 49,27 százalék volt (az adatok a valasztas.hu oldalról származnak). Tehát elmondhatjuk, hogy a nemzeti konzultáción a szavazatok felénél több voks esetében (de ha nagyon megengedőek vagyunk, akkor a szavazatok 53 százalékánál több vokssal) a nép döntése a továbbiakra legitimációt ad!
Persze a nemzeti konzultáción veszíteni is lehetne, de hát legyünk optimisták. Én optimista vagyok, mert ez lenne az a helyzet, amikor egy „népszavazásnak”(nemzeti konzultációnak) értelme és tétje van. Ezért szerintem könnyű lenne részvételre buzdítani és a kívánatos részvételt elérni, mert nagyon fontos, hogy a "nemzeti konzultáció" érvényes és eredményes legyen (hogy a népszavazástól kölcsönözzek fogalmakat). Ezért még azt sem tartanám elvetemült ötletnek, ha a részvételt a kormány jutalmazná. Ha mondjuk minden résztvevő egy 10.000 Ft-os Erzsébet utalványt kapna, azt nem lehetne támadni, mert mindenki kap, nemcsak aki a kormánnyal szavaz, ugyanakkor ez enyhe befolyásolás lenne azért, hogy támogassák a kormányt. Ha minden választópolgár szavazna, akkor ez kb. 80 milliárd Ft kiadást jelentene – maximum. Nagy valószínűséggel ennél kevesebbet. Ez nincs egy fél Puskás Stadion. Ennyit az új alkotmány megérne. A csalások, láncszavazás kiküszöbölésére is van ötletem, de az túlmutat ezen a cikken.
2. Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása
A fentebb részletezett nemzeti konzultációban nem az országgyűlésnek, hanem egy külön összehívott Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kell legitimációt biztosítani az alkotmányozásra. Az országgyűlés csak az alkotmány és egyes törvények felfüggesztésére kapna felhatalmazást. A kérdéseknek erre kell irányulnia. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe egy erre a célra kialakított választáson kellene a képviselőket választani. Ezek a képviselők a jelölésükkel tudomásul vennék, hogy megválasztásuk esetén mondjuk 20 évig lemondanak a választott képviselői posztra való jelölhetőségükről, vagyis nem lehetnek képviselői sem a parlamentnek, sem az önkormányzatoknak. Ennek az az értelme, hogy ne saját magukra szabják a törvényeket, hanem a közjó érdekében munkálkodjanak. Én 106 megválasztott (ez megegyezik a jelenlegi egyéni parlamenti képviselők számával, s így nem okozna nehézséget a választás kiírása) és 23 pártok által jelölt képviselőt (összesen 129-et) javaslok az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe. Az egyéni képviselők saját maguk jelentkezhetnének egy-egy választókerületben a választási listára, s nem fogadhatnák el egyetlen párt támogatását sem (nem lenne pártlogó az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselői mellett), s a pártajánlás is tiltott lenne.
A választással és a pártok általi jelöléssel elkerülhetőnek vélem, hogy a Fidesz kimaradjon az Alkotmányozó Nemzetgyűlésből és az egész alkotmányozásból.
Ugyanakkor az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek csak meghatározott ideig lenne mandátuma, (mondjuk 2 évig), hogy az alkotmányozás ne legyen parttalan. Ez idő alatt kellene a jogrendet meghatározó összes törvényt megalkotnia. Azt sem tartanám elrugaszkodott ötletnek, hogy bizonyos idő elteltével az alkotmányozók számát véletlenszerűen megfeleznénk (felfelé kerekítve), mert 129 ember igen ritkán értene egyet teljesen, s ezáltal kompromisszumokra lehet kényszeríteni a vitatkozókat.
3. Jóváhagyás népszavazással
Ez az a pont, ami szerintem magától értetődik, s ha jól emlékszem minden vitatkozó fél elfogadja. Ezt tartom az alkotmányozás egyetlen lehetséges és gyors útjának, ha az ellenzék jövőre az Országgyűlésben csak feles többséget szerez. A bevezető lépéseket akár fél év alatt is le lehet zongorázni. Nem 100 százalékos út, mert hiszen lehetséges, hogy a nép NEM-mel szavaz a kérdésekre, de ez az egyetlen és nem polgárháborúhoz vezető út. Amin lehet veszíteni is.
S végezetül az a véleményem, hogy ha az új alkotmány megvan, ha az új választási törvények megvannak, ha a korrupciót kiküszöbölő törvények megvannak, akkor ÚJ VÁLASZTÁST KELL KIÍRNI, mert a mostani ellenzéki koalíció erre kapott csak megbízást!
