A veszélyhelyzetre hivatkozva egy évvel kitolta az áram-, gáz- és üzemanyagcégek úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségének teljesítését a kormány a múlt héten. Ez azt jelenti, hogy az érintett cégeknek 2021 helyett elegendő 2022-ben a 2019. évi átlagforgalmuk 0,05 százalékára rúgó energiamegtakarítást igazolniuk - magyarázta lapunk megkeresésére Koritár Zsuzsanna, a Magyar Energiahatékonysági Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője. Ez azonban nem mentesíti a társaságokat a következő, 2020. évi átlagforgalomra vetített, további, immár 0,1 százalékos megtakarítás egyaránt 2022-es leigazolása alól. Emellett az esetleges bírságolást is egy évvel később, 2023. március végén indítják.
Ha valaki már most nem érti, a hiba nem az ő készülékében van. Lapunk számos beszélgetésen alapuló, egybevágó benyomásai szerint még a több száz érintett cég és szakértő sem érti teljesen, hogyan kellene működnie az elvileg év eleje óta hatályos, úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségi rendszernek (ekr). Lapunknak nemrég Nagy Zoltán, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának elnöke szintén arról panaszkodott: az ekr a gyakorlatban az iparvállalatok számára egyszerű energiatarifa-emelésként jelentkezett. Magyarán az energiakereskedők újdonsült ekr-kötelezettségeikre hivatkozva megnövelték áraikat. Ráadásul a nagyfelhasználók az "alacsonyan csüngő gyümölcsöket már leszakították", vagyis az egyszerűbb hatékonyságjavító beruházásokat már végrehajtották, a veszélyhelyzetben pedig akad más gondjuk is. Ekr-ösztönözte, átfogó energiahatékonysági beruházásoknak így híre-hamva sincs.
Ez pedig baj. Az Orbán-kabinet több alkalommal - így lapunknak adott eddigi egyetlen, néhány szavas nyilatkozatában Steiner Attila, az Innovációs és Technológiai Minisztérium körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára is - rögzítette: a kormány a hazai energiahatékonyságot csak az ekr-rel növelné és nem indítanának "versengő" programokat. Az ekr alapja a meghatározott energiahatékonysági beruházásokról auditor által kiállított, adható-vehető igazolás. A saját éves forgalom bizonyos - 2024 és 2027 között kicsúcsosodó - százalékára rúgó, úgyszintén auditált energiamegtakarításra kötelezett kereskedők vagy saját maguk fizetnek és ismertetnek el ilyen beruházásokat, vagy megveszik mások felújításainak igazolásait, vagy időben jelzett elmaradásuk után meghatározott összeget fizetnek az államnak. A kötelezettségeiket elhanyagolókra pedig ennél is drágább büntetés vár. Ezzel úgymond megteremtenék az "energiahatékonysági kvóták" egyfajta piacát, amelynek árai szükségképpen alacsonyabbak az elmaradás után fizetendő díjnál, illetve a büntetésnél. A kormány emellett EU-forrásokat is ígért az ekr-be "csatornázni", de ennek sincs jele. Amiként az sem tudható, mit kezdene az állam az elmaradások után, illetve büntetésként beszedett díjakkal.
Pedig az előzetes kormányígéretek alapján már ma az energiahatékonysági igazolás kiállítására jogosult auditorcégek seregeinek kellene bombázniuk ajánlataikkal úgy a kötelezett energiavállalatokat, mint a felújítani vágyó gyárakat-lakástulajdonosokat, előbbiek pénzén utóbbiak fogyasztását jelentősen csökkentve, illetve adható-vehető "hatékonysági kvóták" tömegét előállítva. Nem kis tételről beszélünk: az ekr révén a kormány ezermilliárdos beruházást ígért. Ehhez képest szakértők szerint még az auditor-piac sem indult be. Így a kötelezett közművek nem találnak kapcsolatot a felújítani vágyókkal.
Piaci tapasztalataink még ennél is kijózanítóbbak. Egyik, kifejezetten felelős gazdálkodásra törekvő benzinkutas forrásunk az ekr-re szintén egy új adóként tekint, amit persze maga is beépít a tarifáiba. Igaz, a sarcot saját töltőállomásai - auditált - leszigetelésével igyekszik csökkenteni. Más szakértők szerint üzemanyagcégektől a jogszabály pont, illetve pláne nem saját épületek leszigetelését várja. Ehelyett például adhatnának ingyen vagy olcsón fogyasztáscsökkentő üzemanyag-adalékokat ügyfeleiknek. Kutas forrásunk szerint ugyanakkor az üzemeltetők zöme máig nem látja át az ekr-t. Így nem tartalékolnak az elkövetkező években többszörösére - számításai szerint töltőállomásonként évi akár 8 millió forintra is - ugró sarc kifizetésére. Úgy véli: az ekr miatt a kisebb energiacégek néhány éven belül tömegesen jelentenek majd csődöt, tevékenységüket más név alatt folytatva. Egy másik iparági szereplő emellett arra is panaszkodott, hogy szerinte a szabályalkotó méltánytalanul kihagyta az érintettek köréből a - voltaképp szintén közvetlen értékesítést végző - üzemanyagkártya-társaságokat.
Koritár Zsuzsanna mindezekhez annyit fűzött hozzá, hogy az ekr más országokban sem indult zökkenőmentesen, de végül mindenütt beállt valamiféle észszerű működés. Igaz, ily formán ezek az államok már több évvel előttünk járnak.
