Komoly tiltakozást váltott ki a francia akadémikusok novemberi döntése Vargas Llosának a patinás Académie française-be való beválasztása. A világhírű irodalmi Nobel-díjas perui író, esszéista, irodalomkritikus műveinek színvonalát természetesen senki sem vonja kétségbe. Látszólag legalábbis a Francia Akadémiába való beválasztása sem kifogásolható annál is inkább, mert 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja.
Abban sem találhat senki kivetnivalót, hogy a nyolcvanas években Vargas Llosa aktívan részt vett a hazája politikai életében, és egy új liberális párt vezetője lett. 1990-ben egy választási szövetség jelöltjeként a perui elnöki tisztségért is indult, sokáig favoritnak tartották, de a második fordulóban alulmaradt Alberto Fujimorival, a későbbi diktátorral szemben. 2001-ben az író, politikai ideológiáját tekintve, „liberális demokrataként” jellemezte magát.
Világnézete, társadalomkritikája egy sor munkájában visszaköszön. Számos Peruban játszódó művében bírálja a nem demokratikus és korrupt bal- vagy jobboldali rendszereket, a társadalmat behálózó erőszakot és a rasszista perui, illetve latin-amerikai beidegződéseket. Mivel műveiben nagyon is kemény kritikát fogalmazott meg az antidemokratikus és az emberi jogokat semmibe vevő kormányokról, politikai szempontból nem tudott igazán gyökeret verni, hiszen élesen támadták mind a bal-, mind a jobboldali honatyák, s nem csak Peruban, más latin-amerikai államokban, sőt, időnként Nyugat-Európában is. Ezzel szemben a demokrácia és a humanizmus iránt elkötelezett szervezetek számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát.
Miért alakult ki a vita Párizsban a Francia Akadémiába való beválasztása miatt? A baloldali liberális napilap, a Libération december 9-i, csütörtöki számában leközölte öt latin-amerikai és francia professzor és kutató (César Itier az Inalco Egyetem professzora, Evelyne Mesclier a Fejlesztési Kutatóintézet (IRD) kutatási igazgatója, Valérie Robin Azevedo a Párizsi Egyetem professzora, Sylvie Taussig a CNRS és az Instituto francés de estudios andinos (Ifea) kutatója és Pablo del Valle a Perui Pápai Katolikus Egyetem (PUCP) antropológusa) véleménycikkét, ha úgy tetszik tiltakozását, amelyben megdöbbenésüket fejezték ki a döntés kapcsán. Mint írták ez a lépés komoly etikai kérdéseket vet fel főleg azért, mert Vargas Llosa a közelmúltban támogatásáról biztosította José Antonio Kast, szélsőjobboldali chilei elnökjelöltet (Kast, miután, ha szűk többséggel is, a voksolás első novemberi fordulójában az élen végzett, bekerült a december 19-én megtartandó második fordulóba). A politikus az Augusto Pinochet által fémjelzett katonai diktatúra nosztalgikus védelmezőjeként ismert.
Az aláírók azonban egy sor példát hoznak fel arra, Vargas Llosa miért nem méltó a Francia Akadémiába való beválasztásra. Mint írják, az író lelkesen támogatta a 2018-ban megválasztott Iván Duque kolumbiai elnököt, aki több évtizedig tartó fegyveres konfliktus után felrúgta a bogotái kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) között 2016-ban aláírt békeszerződést. Azóta, vélik a szerzők, szinte mindennapossá váltak a volt gerillák, szakszervezeti aktivisták, őslakos vezetők és környezetvédők elleni gyilkosságok. Mégis Mario Vargas Llosa 2021. február 21-én azt írta: „Amióta csak találkoztam vele, mindig is tudtam, hogy Iván Duque kolumbiai elnök példát mutat Latin-Amerika többi része számára.”
A tiltakozás aláírói szerint Mario Vargas Llosa Peruban is megmutatta, „hogy nem törődik az igazságossággal vagy az emberi élettel”. 2021 júniusában rendezték a perui elnökválasztás első fordulóját. Vargas Llosa ezt megelőzően úgy fogalmazott, „a két ördög”, Alberto Fujimori egykori diktátor lánya, és a baloldali radikális Pedro Castillo közül az előbbi lenne a kisebbik rossz. Pedig a 2011-es és a 2016-os választásokon, az író még elítélte Keiko Fujimorit, aki apja tekintélyelvű rezsimjének és maffiaszerű örökségének folytatója lenne. Alberto Fujimori lánya ellen több súlyos korrupciós ügy miatt folyik eljárás. A környezetét azzal is gyanúsítják, hogy gyilkosságokat és mészárlásokat rendelt meg. A tiltakozás aláírói egyenesen azzal vádolják Vargas Llosát, hogy „aktív szerepet játszott a perui káosz kialakulásában, mivel fenntartások nélkül kampányolt Keiko Fujimori mellett, s a kommunizmus elleni végső védőbástyának állította be”. A szerzők szerint a perui író a beavatkozásával hozzájárult a társadalom megosztásához és az erőszakhoz, amely a választásokat övezte.
A szerzők az írásban egy 1995-ös példát is felhoznak, Vargas Llosa akkor megjelent cikkében a „múlt eltemetésére” szólított fel Argentínában, utalva a katonai diktatúra idején elkövetett bűnökre, amelyben 30 000-en vesztették életüket. Az író úgy vélte, „felesleges, sőt veszélyes volt a junta vezetőit bíróság elé állítani, mert az egész argentin társadalom, különösen a baloldali lázadó csoportok voltak felelősek a puccsért.” Számos író és kutató reagált erre a megnyilvánulására, elítélve a büntetlenségre való felhívását és felhívták a figyelmet arra, hogy tézisei egybeesnek a megvádolt puccsistákéval. Mint a Libérationban megjelent írásban rámutatnak, Vargas Llosa ebben az esetben is fel akarta menteni a bűnelkövetőket.
A szerzők szerint az akadémikusok hibát követtek el a Francia Akadémiába való beválasztásával, „ami rontja Franciaország megítélését abban a Latin-Amerikában, ahol Mario Vargas Llosa szélsőséges álláspontjai jól ismertek, és régóta határozottan elutasítják őket.”
A vita alighanem ezzel a tiltakozással nem ér véget, s még sokan górcső alá veszik majd az irodalmi Nobel-díjas író vitatható megnyilvánulásait.
