Közvitára bocsátotta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága azt a december 3-án elfogadott határozattervezetét, amelyben székely személyi kártya bevezetését tervezi. Igénylése nem lakhelyhez kötött, a világ bármely sarkán élő magyarok igényelhetik azt. Az SZNT honlapján közzétett határozattervezet szerint a székely vagy székelyföldi személyi kártyát bármely, 18. életévét betöltött személy megkaphatja, aki székelyföldi állandó lakhellyel rendelkezik, vagy Székelyföldön kívül él, de székelynek vallja magát, és egyetért Székelyföld területi autonómiájával. Ezt egy formanyomtatvány kitöltésével lehet igényelni, feltüntetve az igénylő nevét, születési idejét és helyét, állandó lakcímét, nemét.
A formanyomtatvány kötelező módon tartalmazza az igénylő kötelezettségvállalását Székelyföld területi autonómiája iránt. Ezen a személyi kártyán olvasható módon csak a nevet és a székely/székelyföldi személyi kártya rendszere által generált azonosító számsor lesz látható, a többi személyi adat egy QR-kódban jelenik meg. Az igénylők adatbázisát egy, az SZNT Állandó Bizottsága által kijelölt szervezet/intézmény kezeli majd, aki egyben a rendszer adatkezelője, amely a későbbiekben nyilvánosságra hozza adatkezelési szabályzatát. Az SZNT sikeres aláírásgyűjtési kampánya arra enged következtetni, igénylők lesznek szép számmal Erdélyen és a Székelyföldön kívülről is. (A nemzeti régiók védelméért indított, magyarlakta területeken csak székely autonómia kezdeményezésként emlegetett, európai polgári kezdeményezés során az SZNT 14 EU-tagországból közel 1,5 millió támogató aláírást gyűjtött be, ebből 774 ezret Magyarországon.) Az okmánykibocsátás eleve sok kérdést vet fel, de annak tükrében, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem bejegyzett jogi személy, hanem a „közvetlen demokrácia elve alapján” 2003-ban „közfelkiáltással” megalakult testület, még inkább sokasodnak a kérdőjelek.
A különutas különc
A 2002-es országgyűlési választások elvesztése után, Orbán Viktor május 7-i, a Dísz téren elmondott emlékezetes beszédében, amikor kijelentette, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, meghirdette a polgári körök mozgalmát is. Ezt a szerveződést igen korán a határon túli területekre is exportálták, ebből nőtt ki Erdélyben a Markó Béla vezette RMDSZ ellenzéke. 2002. decemberében döntött a kilépésről az RMDSZ belső ellenzéke, a Reform Tömörülés elnevezésű frakció. 2003-ban létrejött a Tőkés László Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsa (EMNT), majd az akkor még dr. Csapó József vezette Székely Nemzeti Tanács. Az eredeti elképzelés szerint e két testületnek együtt kellett volna dolgoznia, de ez a fogalom Tőkés László számára ismeretlen volt, az SZNT pedig nem tagozódott be egy Tőkés vezette közös konglomerátumba. Rövidesen egyre több feszültség került felszínre, a több dudást egy csárdában még Budapest sem tudta összebékíteni.
Szász Jenő először Magyar Polgári Szövetséget, majd pártot kezdeményezett. A Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzését 2004-ben indították el, 2008-ban sikerült megvalósítani. Tőkés László sokáig vonakodott a pártbejegyzéstől, ő politikai pályafutása során mindvégig a pártok fölötti „tiszteletbeli elnök, védnök” szerepére vágyott. 2010 decemberében, a második Orbán-kormány megalakulása után, vélhetően nem függetlenül a „nemzet miniszterelnökének” akaratától, végül megszületett a döntés az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről.
A Szász Jenő vezette MPP és a Tőkés „védnökségével” létrejött EMNP immár budapesti kormányzati támogatással indult választási harcba az RMDSZ ellen. Nem több sikerrel, mint amikor csak az ellenzéki Fidesz támogatását élvezték.
Az Orbán-kormány hamar kihátrált saját zsebpártjai mögül és 2014 végére sikeresen kiegyezett a Kelemen Hunor vezette RMDSZ-el, amelynek erdélyi magyar egyeduralmát sem ellenzékből, sem kormányról nem tudta megtörni. Szászt, aki Kövér László kegyeltje és egyben „komája” a 2013-ban, vélhetően a számára létrehozott budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet intézet élére ejtőernyőzték, Tőkés László pedig már 2010 júniusában a Fidesz EP parlamenti listáján kapott menedéket, az államfővé előléptetett Schmitt Pál helyét foglalhatta el. Szász pártja az RMDSZ szárnyai alá menekült, Tőkésé próbált még egy ideig „RMDSZ alternatíva” maradni, de a budapesti anyagi-politikai támogatás hiányában az EMNP eleve 1 százalék alatti támogatottsága is egyre csak csökkent.
Az egyetlen talpon maradt szervezet ebből a konglomerátumból a Székely Nemzeti Tanács maradt. Az SZNT sosem indult választásokon, de egyre sikeresebb lett a szimbolikus politizálásban, olyan akciók sorozatát indította, amely mellé kénytelen-kelletlen mind az RMDSZ, mind az Orbán kormány felsorakozott. Ők vitték sikerre a székely zászlót, amely ma a magyar országgyűlés épületén és több magyar közintézményen is kint van, ők szervezték a nagy székely menetelést az autonómiáért 150 ezer embert mozgósítva, és vitték sikerre az autonóm régiók európai polgári kezdeményezést.
Az SZNT nem NER-kedvenc, annak ellenére, hogy támogatja az Orbán-kormány nemzetpolitikáját. Orbánék viszont mindeddig csak akkor álltak ki mellettük, amikor nem volt választásuk. A polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésében sem a kormány, hanem a Pesty László által létrehozott Írd alá! civil kezdeményezés segítette az SZNT-t és szerezte meg egy sor magyarországi ismert ellenzéki politikai és közszereplő támogatását. Az Európai Bizottsággal szembeni perben azonban már az SZNT oldalán szállt be az Orbán kormány (mi mást tehetett volna?). Mivel máig nem bejegyzett jogi személy, sem az RMDSZ kezelte, nemzeti kisebbségeknek szánt román állami támogatásokból nem részesül, sem más román forrásokból, és a magyarországi milliárdok, milliók is elkerülik. Így is látványos, anyagiakat is igénylő szimbolikus akciót sorát hozzák tető alá. Eddigi tevékenységük azt sugallja, a székely személyi sem marad az ötlet szintjén.
