A múlt héten zajlott a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó, amelynek a lebonyolításáért külön kormánybiztos volt felelős. A rendezvény egy nagy látványpékség volt, ami a kormány zöldrefestési politikájába illeszkedik bele. Az előzetes várakozásaimat az ott látottak is megerősítették.
Miért vagyok kritikus? Az expó fő üzenete, hogy a tudomány és az innováció meg fog bennünket menteni. A közeli jövőben a különböző okosmegoldások és a robotok kihúznak minket abból az ökológiai katasztrófából és klímaválságból, amelybe az emberiség saját magát sodorta. Azt gondolom, hogy ez súlyos tévedés, a probléma gyökerének és a valódi megoldásoknak az eltagadása.
Kétségtelen, hogy a tudományos megoldások hozzásegíthetnek bennünket bizonyos célok eléréséhez. A tudomány az elmúlt 200 évben azt segítette, hogy hogyan tudjuk minél gyorsabban kizsákmányolni az embereket és a természetet, hogyan tudjuk minél hatékonyabban kihasználni az erőforrásokat. Ez éppenséggel lehetne másként is, hiszen a tudomány eszköz, amely bármilyen célokat szolgálhat. Zöld célokat is.
De hiába döbbentek rá arra már jó fél évszázada a tudósok, civilek és zöld mozgalmak, hogy a növekedésnek vannak korlátai, s ha így folytatjuk, felzabáljuk a bolygónkat, eddig nem sikerült változtatni. Fő állításom, hogy minden társadalmi és ökológiai probléma gyökere az a fogyasztói kapitalizmus, amely emberi és természeti erőforrásokból végül hulladékot és szemetet állít elő, egyre gyorsuló ütemben használ fel energiát és bocsát ki szennyezést. Idén július 29-én volt a túllövés napja, vagyis addigra elhasználtuk az összes erőforrást, amit a Föld egy évben újra tudna termelni számunkra. Nyár közepétől „hitelből” élünk, a jövőt éljük fel. És így megy ez minden évben, a szigorú klímacélok elérését mindig megígérik a világ vezetői, majd robog tovább a fogyasztás, nő az energiaigény, pusztul a természet.
Látni kell, amíg a kapitalista rendszerünk így működik, addig nem lesz változás, el fogjuk lehetetleníteni nemcsak gyermekeink és unokáink, de saját magunk életét is rövid távon.
Ezek súlyos következmények, amelyeket csak radikális életmódváltással lehetne elkerülni, a hatásokat tompítani. Azt gondolom, hogy egy fenntarthatósági expónak ilyen fő üzenettel kellene a nyilvánosság elé állnia. Ki kell mondani, hogy a fogyasztói kapitalizmus egyenlő a kizsákmányolással (emberi és természeti értelemben), és egyenlő az ökológiai katasztrófával, egyenlő a klímaváltozással. Arról is beszélni kell, hogy az életmódváltozás nem jelent rosszabb életet, ellenkezőleg: minőségileg lesz jobb az életünk, ha felszabadulunk a jelenlegi rendszerünk korlátai alól.
Ezzel szemben a kormányzat által támogatott rendezvény a robotokban és más tudományos megoldásokban bízik, a techno-optimizmust sugározza. A rendezvényen Joó István államtitkár, aki az esemény lebonyolításáért volt felelős, a fenntarthatóság irányába tett jó példaként hivatkozott az elektromos kukásautóra, a hulladékot lebontó baktériumkoktélra vagy a szarvasmarhák metánkibocsátását csökkentő takarmányra. Én nem hiszem, hogy ezek fognak bennünket megmenteni. Szükség lehet rájuk, de alapvetően azt kell elfogadnunk, hogy a valódi fenntarthatóság azt jelenti: csak az lehet fejlődés, amikor az új életmódunk nem használ fel több erőforrást ahhoz képest, amit a bolygó elő tud állítani. Minden más csak túlfogyasztás, és az élhető környezet pusztításához vezet.
Nem leszek igazságtalan, a rendezvényen nyomokban azért előfordult az egyén felelőssége is: bemutattak egy okosotthont, ahol kevesebb vizet és energiát használva élhetünk komfortosan. Milyen kár, hogy a kormány nem támogatja az országos épületszigetelési programokat, amelyek pont ilyen zöld célokat szolgálnának, arról nem is beszélve, hogy ez jelentené a valódi rezsicsökkentést is, és még munkahelyeket is teremtene.
Az egyén felelőssége mellett azonban nem jelent meg a nagyvállalatok felelőssége. Nem mi vagyunk a legnagyobb szennyezők, hanem a nagyvállalatok azok, amelyeket a kormány próbál idecsábítani mindenféle adókedvezménnyel és a rabszolgatörvénnyel. Ha fenntarthatóságról beszélünk, akkor érvényesíteni kell a „fizessenek a szennyezők" elvét és a legnagyobb szennyező nagyvállalatok megbüntetését. De ahogyan a kormány ellenkező irányba lép, úgy az expója sem beszél erről.
Ez a rendezvény így nem volt több egy nagyszabású zöldrefestési kísérletnél. Sikerült ismét kiborítani a zöld festékesvödröt, de amíg zakatol tovább a kapitalizmus, és a GDP-növekedés bűvöletében élünk, addig nem lesz itt semmilyen fenntarthatóság és (zöld) jövő.