Kezdjük egy hipotézissel: elképzelhető, hogy Japánban a nyáron egy mikrobiológiai labornak volt bátorsága megtenni azt, amiről a járvány kezdete óta tudható, hogy az egyetlen valóban hatékony és potenciálisan tartós megoldás? Mármint arra, hogy a teljes – mintegy 126 millió főnyi – lakosság ténylegesen védett legyen (akár beoltott, akár nem) az új koronavírus ott és akkor dominanciára jutó változata, a delta ellen.
Tegyük fel, hogy elterjesztették szerte az országban a delta változat egy általuk genetikailag módosított variánsát, amely a delta alapvariánsánál sokkal fertőzőképesebb (e nélkül nem lenne képes kiversenyezni), az emberi sejtekben ugyanahhoz a felszíni receptorhoz kötődik, és minden más szempontból is szinte teljesen megegyezik a deltával, csak éppen sokkal kevésbé okoz betegséget. Ez a variáns a vírus előző, alfa változata alatti járványcsúcshoz képest 4-szer akkora napi átlagos fertőzésszám mellett feleannyi halállal járt a maximumánál, és nagy mértékben megrövidítette a delta okozta hullám időtartamát.
Összehasonlításul: Európában, amíg csak a delta terjedésével számolt, a WHO jövő március elejére várta a 4-ik hullám lecsendesedését, és az eddigi 3 hullám által előidézett 2,2 millió covid-halált követően 700 ezer többlethalált vetített előre. A delta változat (helyesebb változat-csoportról beszélni, hiszen főváltozatból is 3 van) Japánban is éppúgy június közepén vett lendületet, mint Európában, és napok alatt kiszorította – kiversenyezte – az addig domináns alfát. De az általa keltett hullám gyakorlatilag véget ért október közepére. Akkorra napi 200 körülire csökkent az új fertőzések száma a 23 ezret meghaladó augusztusi csúcsról (kéne egy ilyen 180/milliós fertőzési csúcs nekünk is a várható 60-szoros helyett). A másik, két-három hetet késő mutató, azaz a napi halálozási szám is hasonlóan alakult: november 7-én 0 covid-halál, a november 1.–8.-i hét egészében pedig 16, s azóta is hasonló számok mutatkoznak. Az augusztusi csúcshónap során kerekítve 570 ezer új fertőzöttet szűrtek ki, novemberben pedig kevesebb mint 5 ezret.
A tanulmányok szerint a vírus annak köszönhetően tűnt el ilyen gyorsan, mert többletként egy „önmegsemmisítő” mechanizmus is beépült a helyi delta-variánsba. Elképzelhető, hogy aktivista mikrobiológusok építették be? Technikailag úgy, hogy egy sor apró módosítást eszközöltek a vírus hibajavító fehérjéjének, az nsp14-nek a génjében, így e fehérje többé már nem képes ellátni a feladatát – ennek következtében a vírus néhány szaporodási ciklust követően életképtelen variánsokká mutálódik. Ennek következtében a Covid-19 betegséggel járó egyeduralkodó kórokozó gyakorlatilag eltűnt.
Japánnak csodájára járnak, hiszen hasonló átoltottság mellett lényegesen kisebb volt, illetve lett a fertőzöttségi és a halálozási arány náluk, mint a legtöbb országban. Európában például a teljesen beoltottak aránya a vezető országokban – Portugáliában (88), Spanyolországban (80), Máltán (84 százalék) – jóval magasabb, mint Japánban (77 százalék), mégis, november utolsó két hetén Portugáliában 3300 feletti volt az egymillió főre eső új fertőzések száma, Spanyolországban kerekítve 1800, Máltán 1900 – és növekszik is. Japánban pedig 13, és a fertőzési ráta 38 százalékkal csökkent az említett két hét során.
Magyarországon is a Máltáét megközelítő ütemben nőtt a ráta, csak épp nálunk a napi esetszám sokszorosan meghaladja a portugál két heti adatot. Hazánkban már eddig is 24-szer többen haltak meg egymillió lakosra vetítve, mint Japánban. (Ennek az a fő oka az orvosok véleménye szerint, hogy a járványcsúcsokon az intenzív osztályok nem tudnak megfelelő színvonalú ellátást biztosítani.) 8-szor nagyobb a fertőződés esélye is, főként az állam mulasztása – a tesztelés-kontaktuskutatás-izoláció világviszonylatban alacsony szintje – miatt.
Sokféle magyarázat-kísérlet született a japán csodára, és az, amit feljebb leírtam, csupán az én laikus spekulációm. Úgy lehetne ellenőrizni, ha valaki végignézi a vírusszekvenciák nemzetközi adatbázisába, a GISAID-be feltöltött japán adatokat: ha a japán tesztelők távoli helyeken nagyjából egyszerre találtak egymással eléggé megegyező vírusgenomokat, akkor valószínűsíteni lehet, hogy nem kizárólag természetes úton terjedt a fertőzés.
De nagyon is kívánatos mielőbb elgondolkozni, mi lesz majd akkor, ha a fenti hipotézist a japán vírusszekvenciák összehasonlításával alátámasztják, amilyen mértékben ez lehetséges? Mi lesz rá a közvélemény, a megmondóemberek és a politika reakciója?
Dicsérnék az epidemiológiai fejlemények alakulását gerillakertészek módjára a saját kezükbe vevő mikrobiológusokat? Vagy a szabadságot az élethez való jognál fontosabb alkotmányos értéknek tekintő Schiffer Andrások felemelnék intő ujjukat szerte a Földön? Tüntetéseket rendeznének mindenütt a helyi Dúró Dórák, rámutatva, hogy a bujkáló japán szakik valójában tömeggyilkosok? (Ellentétben Orbánnal, aki nem igyekezik minimalizálni a halálokat. Mi oltakozási versenyt akarunk nyerni, nem életbenmaradásit.) Szervezkednének a Budaházy Györgyök iniciatíváját követő Nipponok Nyilai, hogy bosszút álljanak?
Képes-e ez a – kevés számú ország, például Új-Zéland (9 halott/millió fő), Kína (3 halott/millió fő), Tajvan, Hongkong, stb. kivételével – álszentségre szövetkezett emberiség szembenézni egy ilyen, nem is különösebben nehéz morális problémával, mint egy világjárvány? (Ezeken a szembenézős helyeken teszteltek, felkutatták a kontaktokat, és karanténba rakták azokat, akiknek családjában fertőzötteket feltételeztek, többnyire állami táppénz-juttatás mellett. És igen, ha más megoldás nem volt, célzottan lezárták a gócpontokat.)
A kérdésnek különleges aktualitást ad a jelen cikk írásakor még kevéssé ismert omikron változat megjelenése, amennyiben más országok/körülmények között is azzal kell számolni, hogy annyival magasabb a terjedőképessége (valamint a korábbi fertőzésből felgyógyultak körében érvényesülő újrafertőzőképessége), mint azt a dél-afrikai adatok mutatják. Ha ugyanis megemberelnék magukat a kormányok, és a polgárok jóindulata helyett a javukat keresnék, akkor most, a terjedés elején még lenne értelme – a lakossággal nyílt megállapodást kötve – a fenti hipotézis szerinti „kutyaharapást szőrével” stratégiát bevetni: az omikron változat szelídített variánsát elterjeszteni, mellette a szűkös vakcinakészleteken alapuló védekezést a Föld legsérülékenyebb lakosság-csoportjaira koncentrálni. (Azt egyelőre nem tudjuk, hogy az omikron 50-nél több mutációjából melyiknek pontosan mi az infektológiai, patológiai, epidemiológiai „jelentése”. De arról már viszonylag sok tapasztalat van, hogy milyen mutációk szelídítik a vírust patológiai szempontból, illetve hogy milyen mechanizmusok növelik a terjedőképességét.)
Mindössze néhány hét áll rendelkezésre e megállapodás megkötésére. Hogy országonként pontosan mennyi idő, az elég jól megbecsülhető lesz, mihelyt napvilágot látnak a Dél-Afrikában november 8–9-én megjelent járvány terjedésének életkori csoportokra lebontott adatsorai. Ebből az egyetlen információból a modellek segítségével kiszámítható, hogy – figyelembe véve a különböző állami beavatkozási forgatókönyveket: oltás felgyorsítása, maszkviselés elrendelése, alulimmunizáltak mozgáskorlátozása, stb. – mikorra versenyzi ki az omikron jelenleg terjedő két variánsa az adott országban a deltát vagy még egyebeket. (Hazánkban nem, mert Magyarországról – lényegében egyedüli országként azok közül, ahol terjed a járvány – tilos a vírus-szekvenciákat feltölteni a GISAID-be március 9. óta.)
De ez részletkérdés, mert jó eredmény attól várható, ha a Föld országai egyszerre látnak hozzá az ilyen elvű védekezéshez. Hiszen az önmegsemmisítő mechanizmus beépítése csak akkor értelmes, ha nem várható máshonnan a térség újrafertőződése. Viszont ha nem építenek be ilyen mechanizmust, akkor megvan az esélye annak, hogy a szabadon terjedő omikron olyan változattá mutálódik, amely súlyosabb tüneteket okoz. Létezik a kormányok koordinálására egy ENSZ-intézmény....