Három éves csúcson a török infláció, a jegybank a devizatartalékok elfüstölésével tudta csak megakadályozni a líra újabb mélypontra zuhanását, a strasbourgi Európa Tanács pedig kötelezettségszegési eljárást indított Törökországgal szemben - csupa rossz hírt kapott tegnap Recep Tayyip Erdogan török elnök. A közel teljhatalommal rendelkező államfő azonban csak magának köszönheti ezt, ámokfutással felérő “gazdasági szabadságharcának”, jogtiprásainak egyenes következményeiről van szó. Erdogan politikája önsorsrontó, végső soron ellenfeleit hozza helyzetbe, mégsem hajlandó változtatni az irányvonalon.
Erdogan makacsul ragaszkodik ahhoz az unortodox gazdaságpolitikához, ami eddig a líra elértéktelenedéséhez, a pénzromláshoz és a lakosság elszegényedéséhez vezetett. A héten ezért távozott a török kormányból a kabinet egyik utolsó józan gazdasági szakembereként számontartott Lüfti Elvan pénzügyminiszter. A tárcavezető szerda este nyújtotta be lemondását, amire régóta számítani lehetett, az elmúlt hetekben ugyanis látványosan megromlott a munkakapcsolata Erdogannal.
A leköszönő pénzügyminiszter folyamatosan azt hangoztatta, hogy le kell szorítani a magas inflációt, ám az államfő éppen ellentétes hatást kifejtő agresszív jegybanki kamatcsökkentéseket erőltet, ami fokozza a pénzromlás mértékét. Az unortodox monetáris politika annyira zavarta Elvant, hogy a Cumhuriyet című török lap értesülései szerint már november elején le akart mondani. Erdogan ezt akkor még nem engedte. Azóta azonban egyre jobban a felszínre törtek a kettejük közti nézeteltérések.
Elvan három hete a parlament költségvetési bizottsága előtt burkoltan bírálta a jegybanki irányvonalat, mire egy néhány nappal későbbi frakcióülésen az államfő alig leplezetten odaszólt a miniszternek. “Barátaink, akik védelmükbe veszik a magas kamatlábakat, ne sértődjenek meg, de nem tudom velük folytatni az utat” - fogalmazott Erdogan, aki beszédében újfent hitet tett a kamatcsökkentések mellett. Kijelentéseit tapsvihar fogadta a kormányzó iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) képviselői részéről, ám feltűnő - és felettébb árulkodó - módon Elvan összekulcsolva tartotta kezeit. Sokan már ekkor biztosra vették távozását.
A pénzügyi tárca irányítását az eddigi miniszter-helyettes, Nureddin Nebati veszi át. Kinevezését alighanem lojalitásának köszönheti: míg megszégyenített - közgazdász végzettségű - elődje minden fórumon a szakmai álláspontot képviselte, addig ő politológusként ügyelt a politikai elvárásokra és rendszeresen védelmébe vette az elnök unortodox gazdaságpolitikai nézeteit. Erdogan ahelyett, hogy belátta volna tévedését, egy igenemberre cserélte az unortodox irányvonaltól besokallt szakembert. Ez nem sok jóval kecsegtet Törökország számára. Folytatódhat a mélyrepülés, amely magával rántja az elnök és az AKP népszerűségét is. Az ellenzéki pártok igyekeznek meglovagolni a társadalmi elégedetlenséget, előrehozott választásokat követelnek és az ámokfutás lezárását ígérik. A baloldali-szekularista Köztársasági Néppárt (CHP) tüntetéssorozattal kíván nyomást gyakorolni Erdoganra, az első gyűlést ma tartják a dél-törökországi Mersinben.
A török elnök öntörvényűsége hazája külpolitikai helyzetén is ront, aminek ékes példája az Európa Tanács tegnap bejelentett döntése. A strasbourgi testület kötelezettségszegési eljárást indít Törökország ellen, mert az nem tett eleget az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) határozatának. Az ankarai kormány január 19-ig kapott lehetőséget a válaszadásra, februárban az EJEB elé kerül az ügy. Amennyiben a bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, akkor Törökország szavazati jogát vagy akár tagságát is felfüggeszthetik az Európa Tanácsban.
Erdogan könnyedén elkerülhetné a büntetést. Az Európa Tanács mindössze annyit várna el a török hatóságoktól, hogy az EJEB két évvel ezelőtt hozott jogerős határozatának megfelelően engedjék ki a 2017 óta előzetes letartóztatásban lévő Osman Kavalát. A jótékonykodásáról és politikai aktivizmusáról ismert török üzletember szabadon bocsátása bizonyos szempontból racionális lépés lenne. Világos, hogy a török vezetés példát akart statuálni meghurcolásával, megfélemlíteni az Erdogan-rendszer más kritikusait, ám ezt már minden bizonnyal elérték azzal, hogy több mint négy éven át önkényesen fogva tartották Kavalát anélkül, hogy a bíróság elítélte volna őt. Az üzletember elengedése kiváló engesztelő gesztus lenne az emberi jogok tiszteletét elváró Nyugat felé, továbbá előmozdíthatná a viszonyrendezésre irányuló diplomáciai törekvéseket az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. Elemzők szerint azonban a török elnök mozgásterét korlátozza, hogy az AKP a parlamentben az ultranacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) támogatása szorul, ami kemény, ellentmondást nem tűrő külpolitikát vár el. Ez azonban októberben egészen odáig vezetett, hogy Erdogan kiutasítással fenyegetett meg tíz nyugati nagykövetet, amiért azok közös közleményben az üzletember elengedésére szólítottak fel - a példátlan konfrontációt végül a követek diplomatikus meghátrálása oldotta meg. Az Európa Tanács által kezdeményezett procedúra ismét kiélezheti Törökország és a Nyugat viszonyát és újabb súrlódásokhoz vezethet, ha Ankara továbbra sem hajlandó meghátrálni a kérdésben.
