Ausztria új kancellárja Karl Nehammer. Első lépésként saját pártjának négy miniszterét lecserélte, s egyezségre jutott a zöldekkel, hogy folytatják a közös kormányzást.
A 49 esztendős Karl Nehammer a tavaly januárban alakult koalíciós kormány belügyminisztereként lett országosan ismert, korábban a néppárton belül látott el különböző funkciókat. Állítólag 2020-ban inkább a honvédelmi tárcát szerette volna, márcsak katonai végzettsége okán is. Lojális volt mindvégig a csütörtökön a politikát elhagyó Sebastian Kurzhoz, főleg hűségesen követte a menekültekkel kapcsolatos kőkemény politikáját. Ő vezette a biztonsági erőket a tavaly novemberi terrortámadás óráiban, különösebben nem jeleskedett, de a szörnyű történet hibáit nagyrészt az alkotmányhivatalra tolta, amelynél drasztikus átalakítás történt az ő irányításával. Nehammer merev, kemény ember, a zöldekkel azonban megtalálta a hangot.
Még csütörtökön, Kurz lemondását követően viszaadta kancellári megbízatását a magas állást mindössze 52 napig betöltő Alexander Schallenberg, megteremtve a lehetőségét, hogy a kancellári-pártelnöki pozíció újra egy kézbe kerüljön. “Csak Sebastian miatt vállaltam a kancellárságot“ - így nyilatkozott a született diplomata, akinek már az édesapja is magas külügyi pozíciókat töltött be. Az arisztokrata "Schalli" ismét az ország külügyminisztere lesz, immár neki kell az októberben helyére lépett volt francia nagykövetnek, Michael Linhartnak valahol helyet csinálnia. Visszaadta pénzügyminiszteri megbízatását Gernot Blümel is, Sebastian Kurz legközelebbi barátja, aki a bécsi néppárt éléről is távozott. Blümel ellen nyomozás folyik a Casino szerencsejáték vállalat körüli korrupciós gyanú miatt, mindazonáltal barátjához hasonlóan ő is pici gyermekeire hivatkozva fordított hátat a politikának. Utódát pillanatok alatt megtalálták a 49 éves vorarlbergi Magnus Brunner személyében, aki eddig a közlekedési minisztériumban volt államtitkár.
Nehammer megüresedett helyét az eddig az alsó-ausztriai törvényhozásban második elnökként működő Gerhard Karnernek kívánja az új kancellár adni, az 1967-ben született politikus számos funkciója során egy darabig belügyminiszteri szóvivő volt. Az eddigi oktatási miniszter, a 206 centiméter magas, német Heinz Fassmann már Kurz első kormányában is szolgált, most, 66 évesen önként ajánlotta fel székét a grazi egyetem nála 10 esztendővel fiatalabb rektorának, Martin Polascheknek.
A személycserék elsősorban Kurz bizalmi embereit érintették, megtartotta viszont pozícióját Elisabeth Köstinger agrárügyi miniszter, Kurz régi harcostársa, aki további három miniszternővel együtt túlélte a „véres pénteket“. Sajtóértekezletén megkérdezték Nehammert, hogy a régi-új kormány vajon az ő választása, vagy a láthatóan hatalmi pozíciójukat Kurztól visszaszerző tartományi miniszterelnökök osszeállítása. (Ausztria településeinek polgármestereit kétharmad arányban a néppárt adja, a kilenc tartományból hatot az ő emberei irányítanak.) Nehammer természetesen magának tulajdonította társai kiválasztását, s állította, hogy a Kurz révén a saját hatalmát erősítő pártalkotmány is egyelőre változatlan maradt. Az új vezető a szabadságot, a szolidaritást és a felelősséget nevezte pártja és önmaga követendő értékeinek, a pandémia elleni küzdelmet kiemelt fontosságúnak mondta, de az elődje által gyakran emlegetett modernizációról nem esett szó.
A néppárt korábban 40 százalékig is felkúszott népszerűsége Kurz bukásával 20 százalékra apadt, sem ő, sem a környezetvédő párt nem szeretne előre hozott választásokat. Az ellenzéki szociáldemokraták ma a népszerűségi lista élén állnak, a választások azonban rögtön személyi konfliktust robbantanának ki. Igazán csak a szélsőjoboldali szabadságpárt vezetője, Herbert Kickl szeretne voksolást, oltásellenessége méltatlan népszerűséget hozott neki.
