Nem mondhatni, hogy Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke ne tartaná magát következetesen az általa jónak tartott irányhoz, mert két éve és két héttel ezelőtt is ugyanaz ellen kelt ki: a klubtulajdonosok szemlélete ellen. A hónap közepén a Portfolió gazdasági szakportálnak adott nagyinterjújában érzékletesen festette le a jelenlegi helyzetet. Azt mondta, nagyon ellenzi, hogy ilyen sok külföldi szerepel a magyar csapatokban, ez számára érthetetlen, az meg pláne, hogy a tulajdonosok miért nem keményebbek ebben a kérdésben. Károsnak vélte azt a szemlélet, hogy az edző dolgába a munkáltatónak nem lehet beleszólnia. „Én egy edzőt úgy vennék fel, hogy irányelveket határoznék meg neki, és azt mondanám, hogy mivel a magyar futball érdekeit is tiszteletben tartom, előnyben részesítem a magyar fiatalokat. Ezzel szemben az edzők túl akarnak élni minden meccset, meg akarják őrizni az állásukat, és nem nagyon törődnek azzal, hogy mi a magyar futball egyetemes érdeke” – fogalmazott az elnök.
Nem véletlenül kelt ki, ugyanis az interjú előtti fordulóban pályára lépett csapatok névsorát elemezve kiderült: van olyan egylet, amelyik a játékpercek 80 százalékát külföldiekkel hozta le. A Kisvárda, Mezőkövesd, Fehérvár trió valóban a józan ész határait felülmúlóan kedvez a légiósoknak, amit eredményeik, tabellán elfoglalt helyük kevésbé indokol. A legfájóbb a felcsúti modell, amelyik nevében akadémiai jelzővel dicsekszik, ehhez képest a játékpercek 57 százalékán nem hogy nem akadémista, hanem egyenesen külföldi osztozik.
A fordulóban 56-44-ra nyertek a légiósok a magyarok ellen, ami azt mutatja: Csányi Sándor nem ok nélkül keseredett el az eredmény láttán. Amely ráadásul még ennél is rosszabb, tudniillik a Paks egyetlen hazai csapatként deklaráltan csak magyarokat foglalkoztat. Ilyenformán a magyar játékperceket szignifikánsan feljebb húzta. Ráadásul még ezzel a modellel is sikeres tud lenni, hiszen évek óta nincs kiesési problémája, sőt a dobogó is realitás. Az ő létük a bizonyíték arra, hogy valóban semmi szükség ennyi légiósra az NB I-ben, mert az eredmény nem tőlük várható. Mivel a csapatok értelmezhető nézőtéri bevétel híján gyakorlatilag az állami költségvetésből, irányított reklámokból, túlárazott televíziós jogdíjakból élnek, igenis lehetne beleszólása a szövetségnek abba, hogy kik lépjenek pályára. Egyetlen határozat örökre megoldaná a problémát: amelyik csapat átlépi a szövetség által ideálisnak vélt százalékot, annak tulajdonosa onnantól saját zsebéből fizeti a légiósokat. Egyből játszana az összes magyar fiatal. Speciel az ötletért mi még jutalékot sem kérünk.
