A Kabaré előadásának női főszereplőjeként, Sallyként, energiabomba volt a színpadon. Ez máskor is jellemző rá, hihetetlen energiákat képes összegyűjteni, magába sűríteni, és ezeket akár robbanásszerűen kiadni a deszkákon. Ebben az esetben nagyszájúnak, vagánynak, ellenállhatatlanul nőiesnek, vonzónak kell lennie, ami alapjáraton megy neki. De ehhez prémiumként ezúttal még némi romlottság is hozzá kellett járuljon, kiszámíthatatlan szeszélyesség, hogy megteremtse ezt a filmen legendássá vált figurát.
Kislány kora óta arra vágyott, hogy színpadon lehessen. A mamája 35 évig volt az Operettszínház jegyszedője. Emiatt sűrűn bejárt oda, gyakran a leckéjét is ott írta. A papa pedig portás volt az Arizona Mulatóban. Szegények voltak, ezért, ha tehette, onnan hordta haza hajnalban a megmaradt ételt. Erzsi mindig használt cipőkben járt, amiknek a levált talpát az apukája szegelte vissza. Ezért állandóan egy szép, fényes lakkcipőről álmodott. Később, színésznőként, kapott rengeteget, gyönyörű ruhák is társultak hozzájuk. Megtanult elegáns, ellenállhatatlanul nőies lenni. Bár mindig tagadta, hogy sztárallűrjei lennének, bizony megtanult sztárnak is lenni, hiszen nemigen lehet megjelenni például a Hello, Dolly címszerepében úgy, ha valaki nem tud tündökölni, csillogni, brillírozni, nem válik akár időlegesen bálvánnyá. Operettekben kezdett, de a fő műfaja a musical lett, Kossuth-díja indolkásában is azt írták, hogy ennek a műfajnak a hazai meghonosításáért is kapta. Ahogy ő mondta, az operett jelenti szakmai szempontból a szüleit, de a musicallel kötött házasságot.
Pályája elején igazán sok nagysággal játszhatott, például Gombaszögi Ellával, Honthy Hannával, Somlay Artúrral, Rátonyi Róberttel, mind az öt Latabárral. Hogy aztán például Darvas Iván, Bessenyei Ferenc, Feleki Kamill partnere is lehessen. Mára ő számít nagynak, pedig igencsak lentről küzdötte fel magát, de eljutott az abszolút elismertségig. Nem csak főszerepek sokaságával, hanem azzal is, hogy a zenés műfaj szabályainak megfelelően tudott csillogni, testre simuló parádés ruhákban megjelenni, jó alakjával hódítani, káprázatos nőnek mutatkozni, kevésbé színvonalas darabokban is emlékezetes lenni.
Mindehhez fergeteges iramú géppuskalábak párosultak, és persze a táncnak is rendre erotikus töltete volt. Ez nem jelentett gondot, hiszen nyolc évig tanult balettozni, és a színpadi rutint ugyancsak meglehetősen hamar, már Lakner Bácsi Gyermekszínházában kezdte el megszerezni. Miskolci és kecskeméti évek után Pesten először a tiszavirág életű Petőfi Színház lett az otthona, aztán pedig fő-főszerepek sora következett az Operettben, ahol képletesen korona volt a fején. A La Mancha lovagja, a My Fair Lady vagy éppen a Chicago női főszerepei egyaránt megadattak neki. Az utóbbiban ő volt Roxie Hart, a darabban vetélytársa, Velma Kelly pedig Felföldi Anikó. A színpadon szinte széttépték egymást. Elterjedt, hogy az életben is gyakran marakodnak. Ki nem állhatják a másikat. Egyszer azt mondta nekem, hogy ez inkább jól bevált reklámfogás volt, így még inkább fogytak a jegyek. Az biztos, hogy mindkettőjüknek bombasikerük volt, mindketten tudták a szakma csínját-bínját. Amit Galambos, bár járt egyesületi színiiskolába, de nem főiskolán tanult. Mégis van diplomája, amit 80. születésnapján, az addigi munkásságáért ünnepélyesen átnyújtottak neki.
Már tizenévesen fellépett az Operettszínházban. Első és második férje, Nagy Attila, Perlaki István szintén színészek voltak, nyilván tőlük is sok mindent ellesett. De szerinte a harmadik férje, a jeles zeneszerző, Petrovics Emil volt az ő egyeteme. Két dolgot bánt meg az életében, az egyik, hogy elvált tőle, a másik pedig, hogy nemet mondott Várkonyi Zoltánnak, amikor szerződtetni akarta. Azt senki nem értette miért szerződik el az Operettből, ahol még egyszemélyes musicalt is játszhatott. A Lola Blau az egyik olyan teljesítménye, amire méltán a legbüszkébb. Utólag azt mondta, hogy jókor sértődött meg. Nem akarta megvárni, míg elorozzák tőle az ottani képzeletbeli koronáját. Nyilván megérezte, hogy a musical azért főleg a fiatalok műfaja, tudta, váltania kell ahhoz, hogy ne kerüljön leszálló ágba. Felhívta Törőcsik Marit, ő akkor a József Attila Színházban, A régi nyárban volt elbűvölő, segítsen neki, hogy odakerülhessen. És segített. Hamarosan Iglódi István, aki akkoriban főrendezőként ott akarta megváltani a színházi világot, hívta telefonon. Galambos azt kérte tőle, adjon neki olyan szerepeket, amelyek eljátszásával bebizonyíthatja, hogy prózai színésznőként is kiváló. És megkapta például a III. Richárdban Erzsébet királynét. Lehetett kemény, elfajzott, gyilkos indulatú. Gaál Erzsébet még arra is rávette, hogy az Éjjeli menedékhelyben eredetileg férfi szerepet játsszon, a bolyongó, mindenkit megértő Lukát adta, és az újszerűen kísérleti előadásban abszolút állta a sarat. Igaz, azért zenét is kapott Gorkij szövegéhez, énekelhetett is. Persze változatlanul számítottak rá zenés produkciókban. Brecht Mahagonny városának tündöklése és bukásában Leokadja Begbickként szintén kegyetlenebb, ridegebb, drámaibb énjére volt szükség, mint amit korábban megszoktunk tőle. Bár azért ő soha nem volt édeskés, a humora is némiképp fanyar, olykor civilben is felcsattanó hangja rendkívüli érzékenységet takar. Amikor a József Attila Színházban elvették a színészek státusát, és öltözőről öltözőre járva riportot készítettem közvetlenül a bejelentés után, sírni is láttam. De láttam nagyon boldognak is, a 85. születésnapján, a tiszteletére rendezett gálaesten, a nézőkkel szemben ült egy patinás, kék színű, arany szegélyű fotelban, ami nagyon illett hozzá, és nézte, ki mindenki lép fel a tiszteletére. Fürdőzött a szeretetben. Meglehetősen félt a pandémia miatt, hosszú időre bezárkózott, ezért tartott tőle milyen lesz a 89. születésnapját egyedül átvészelni. De mind a régóta nem látott lánya, mind az unokája meglepetésszerűen nála teremtek. Ugyancsak váratlanul becsöngetett a József Attila Színház direktora, Nemcsák Károly, és kihívta az utcára, ahol cigányzenekarral szerenádot adott neki.
1983-tól az angyalföldi teátrum tagja. Nem vált elbizakodottan rutinossá, színpadra lépés előtt rendkívüli módon tudott izgulni, hogy aztán az előzetes drukkról elfelejtkezve, a lehető legtöbbet adhasson a publikumnak. Nagyon szereti a nézőket, soha nem akart nekik csalódást okozni, és ezért ők hálából igencsak viszontszeretik.
