Majdnem tizenötezer pedagógus oltatlan.
Ez a majdnem tizenötezer pedagógus egyebek mellett arra neveli a gyerekeket, hogy a tudósok által bizonyított tények igazak, a tudományos kutatások és eredmények előre viszik a világot. Beszélnek Arisztotelészről, akinek köszönhetően tudjuk, hogy a Föld nem lapos. Magyaráznak a középkori nagy pestisről és a száz évvel ezelőtt dúló spanyolnátha-járványról, amelyek sok-sok millió áldozatot követeltek. Mesélnek Semmelweis Ignácról, akinek kollégái nem hitték el, hogy a fertőtlenítő kézmosással anyák életét lehet megmenteni. Büszkén, büszkeséget elvárva emlegetik Szentgyörgyi Albertet és a többi magyar Nobel-díjast. Talán még együtt is szurkoltak októberben diákjaikkal, hogy újabb magyar kitüntetettet lehessen kitenni a nemzet nagyjainak tablójára.
Ez a majdnem tizenötezer pedagógus maszkban vagy maszk nélkül, másfél méternél közelebbről találkozik sok tízezer, korosztálya miatt olthatatlan gyerekkel, akik óvoda vagy iskola után szintén másfél méternél közelebb kerülnek családjukhoz.
A majdnem tizenötezer pedagógus egy része talán egészségügyi okból nem kaphatott oltást. Többségük azonban nem élt a lehetőséggel, élt viszont a szabad döntés jogával. Nem regisztrált, nem ment el az oltási akcióhét egyik oltópontjára sem. Semmibe veszi a Nobel-esélyesként emlegetett magyar tudóst – nem asszonyságot! –, negligálja az orvosok, virológusok, infektológusok véleményét, kérését, felszólítását. Nem hisz abban, hogy a tudósok által bizonyított tények igazak, a tudományos kutatások és eredmények előre viszik a világot.
És ahelyett, hogy örülhetnénk, hogy gyerekeink megszabadulnak a felelőtlen, farizeus, hivatásuknak ellentmondó pedagógusoktól, aggódhatunk, hogy nem lesz, aki tanítson. Vagy inkább mégis amiatt, hogy ők tanítják tovább a gyerekeinket.