A karácsonyi filmek manapság hasítanak a streaming szolgáltatókon. Mondhatni átköltöztek oda a mozikból.
Nagyon furcsa érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy hova készül manapság egy film. Az biztos: mi a Nagyakarácsonyt moziba terveztük, így készült mind képi világban, zenéjében, hangjában. Úgy vágtuk a filmet, hogy nevetőszüneteket tartottunk, bízva abban, hogy teli mozitermekben a közönség mindenképpen hallja a poén után következő mondatot is. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, sőt kifejezetten elszomorít, hogy a pandémia miatt a mozilátogatottság jelentősen megcsappant. A járvány végigkísérte a filmet, az egészet maszkban forgattuk, ám annyi jókedv, szeret és szív van benne, hogy remélem a követkető karácsonyokkor is elő lehet majd venni.
Pardon, nevetőszünet?
Igen, sitcomoknál ez bevett gyakorlat, amikor például élő közönséggel veszik fel. Sokat járok színházba és figyelem a nézői reakciókat. Rendkívüli módon idegesít az, ha van egy jól sikerült poén azzal csapja agyon a következő mondatot, hogy még nevetnek közben. Persze, csodálatos, ha nevetnek! Én vettem a bátorságot és beterveztem, hogy mikor fog a közönség nevetni. Majd a nézők eldöntik, hogy milyen döntéseket hoztam, de például, amikor összeállt a Mészáros Máté által alakított karakter cselekményszála és már tizennyolcadszor hallgattam és még mindig röhögök. Ha nem unok meg egy poént, akkor lehetséges, hogy az jelent valamit, így az adott jelenteteket megtoldottuk néhány képkockával, hogy fussa ki magát a poén.
Magyar vígjáték esetében azért ez eléggé unortodox módszer. Miképpen az is, hogy a Nagykarácsony nem a klasszikus magyar kabaré alapú komédia, hanem inkább az amerikai stílusú mű.
Amikor a #Sohavégetnemérőst készítettük akkor arra jöttünk rá a producer- és írótársaimmal, hogy rettenetesen utáljuk a hasonlítgatósdit. Kitaláltunk egy olyan munkamódszert, melynek során nagy hangsúlyt fektetünk az adott karaktert alakító színészre és ez határozza meg a jelenetezést is egyben. A Nagykarácsonyban ott van Szabó Kimmel Tamás, aki Szabó Kimmel Tamás filmsztárt alakítja és amikor kitaláltuk és beszéltünk róla, soha nem merült fel a Trópusi vihar című film – melyet most sokan említenek ezzel kapcsolatosan. Én is láttam, de egyáltalán nem vettük alapul. Ámde: ahogy a Tímár Péter kezelte a Csinibabában a humorstílust és ahogyan ezeket társította a karakterekhez követendőnek tartom. Egy filmen belül a figurák különböző humort képviselnek az abszolúttól az abszurdig: a sokszínű humorregiszterben hiszek, nem a „bevált” receptekben.
A „bevált” színészekben sem, már ami a főszereplő párost illeti.
Aki főszereplő a filmben, egytől egyik rájuk írtuk a forgatókönyvet. Nagyon mérges volt rám először minden író, hogy rájuk erőltetem a színészt, de számomra már az első pillanatban egyértelmű volt, hogy Ötvös András legyen a tűzoltó és Zsigmond Emőke a tanítónéni. Ezt pedig csak úgy tudtam elérni, hogy miden egyes létező mellékszerepre ismert színészt szerződtetünk.
Ma Magyarországon a karácsonyi film egyértelműen a Reszkessetek, betörők, ám a Nagykarácsony sokkal jobban hasonlít a Csoda a 34. utcában című klasszikusra. Teszem hozzá: az 1947-ben készültre, nem a 1994-es remake-re. Ha nem hasonlítgatunk, akkor úgy kérdezem: milyen filmeken szocializálódott?
Gyerekkoromban én is minden évben megnéztem a Reszkessetek, betörőket. De rendszeresen újra néztem a Holiday-t, a Csoda a 34. utcábant, sőt még Az élet csodaszép című Capra klasszikust. A karácsonyi szünetekben azt szerettem, hogy nem kellett iskolába menni és karácsonyi filmek mentek a tévében. A legnagyobb hatást rám egy olyan rendező tette, akinek a műveit sokan giccsesnek tartják: Giuseppe Tornatore. A Cinema Paradiso a gyerekkorom nagybetűs filmje. Persze felnőttem és elkezdtem más alkotásokat nézni, de ezek az ünnepi mozik számomra sosem lesznek giccsesek. Nem értem azokat az embereket, akik azt mondják, „csöpög”. Dehogy csöpög, ez szép. Ezek a filmek jelentetik a menekülést. Azok a filmek, melyeknek van szíve, a legfontosabbak a filmtörténetben. Mi nem akartunk honosítani egy külföldi klasszikust sem, mi azt szerettük volna megmutatni milyen lehet egy szép magyar karácsony.
Mindemellett lassan a második karácsony esik el a korlátozásokkal szemben.
Nagyon bizarr helyzetbe kerültünk tavaly télen. Tudtuk, hogy kell kezdenünk forgatni, mert annyi pénze még egy hollywoodi produkciónak sincs, hogy feldíszítse teljes Budapestet karácsonyi fényekbe. Tehát, a fények megvoltak, viszont a karácsonyi vásárok nem és elmaradt a „össznépi” ünnep – ez pedig nagyon félelmetes volt. Úgy éreztük, ha ez most ilyen, akkor mi megmutatjuk milyennek kell majd lennie. A forgatás során nem törődtünk azzal, hogy mi van a külvilágban, a Várkert bazárban létrehoztuk a saját karácsonyi vásárunkat. Nekünk ez egy sziget volt, a saját csodavilágunk. A pánikot, a szorongást és a félelmet kívül hagytuk. Gyakorlatilag a stáb fél éven át együtt karácsonyozott.
Infó:
Nagykarácsony
Bemutatja az InterCom
