Úgy néz ki, kell még idő ahhoz, hogy felnőjön az új eszköztárral rendelkező új politikus nemzedék. Egy olyan politikusi generáció, amelyik egy olyan eset nyilvánosságra kerülése esetén, hogy tudniillik az Országgyűlés elnöke a titkosszolgálatokat mintegy utasította, kezeljék az ellenzéket nemzetbiztonsági kockázatként, ne bocsánatkérést kérjen az illetőtől, de még csak ne is lemondásra szólítsa fel őt - vajon mi változna, ha lemondana? -, hanem alapból a teljes változásért tevékenykedjen.
Azért kiáltson fel ilyenkor hangosan, hogy egyáltalán ne létezhessen olyan rendszer, amelyben egy ilyen, lényegében titkos “ünnepség” (vajon miért volt az a titkosszolgálatok megalakulásának 30. évfordulója?) lehetséges, ott egy ilyen beszéd elhangozhat, mindez visszhangtalanul megtörténhet, és az egész csak több mint másfél év késéssel kerülhet napvilágra.
A házelnök az eseményen elmondott beszédének első szavaival - mintha csak rossz érzései lennének ezzel kapcsolatban - rögtön a jogra hivatkozott, amely lehetővé teszi ottlétét. Valóban arra vált jogosulttá, hogy egyedül, titokban, a többi párt képviselőjének jelenléte nélkül, a háttérből uszítgasson a többi párt ellen egy ilyen rendezvényen? Ha másfél évvel később, a beszéd váratlan napvilágra kerülése után teljes mellszélességgel vállalja az ott elmondottakat, vajon miért várt a közzététellel idáig? (És miért tett úgy, mintha korábban töltötték volna fel a honlapjára?) Ez az új kommunikációs technika? Ordas törvénysértések mögé büszkén beállni, és akkor nincs benne kivetnivaló?
Nem, itt nem egy szál házelnök a bűnös. Itt az egész vele egy követ fújó államapparátus, amelynek a főnöke mérlegel. Mi a kifizetődőbb? Eltüntetni egy mind vállalhatatlanabb figurát, vagy azzal hergelni továbbra is a híveket, hogy az ellenzék valóban nemzetbiztonsági kockázat? De erre legalább már nemzetközi közösség nem vevő: miután nem kaptunk meghívót Biden demokráciakonferenciájára, Izrael is levette hazánkat a demokratikus országok listájáról. A magyar állam ma már nem vehetne Pegasust.