- Volt egy forgószék a szobámban, odahúztam, felálltam rá és egyedül bemásztam a rácsos ágyba. Épp akkor lépett be az anyukám, együtt örültünk az első sikernek – idézi fel legkorábbi emlékét Mészáros Antónia, aki tíz ismert emberrel beszélget az UNICEF Így lettem sorozatában a gyerekkorukról. - Nagyon sok szeretetet kaptam és persze elvárások is voltak. Természetes volt, hogy a feladatokat el kell végezni, jól kell tanulni vagy rendet kell tartani a szobámban, de ilyesmiből nem voltak konfliktusok. Abból igen, hogy akkorra kellett hazaérnem egy-egy buliból, amikor az valójában elkezdődött. Feszegettem is a határokat. Ugyanakkor anyukám szerint egyszer azt mondtam, hogy bár soha nem fogom másnak elismerni, és neki is csak egyszer mondom el, de valójában jól esik, hogy ennyire vigyáznak rám – meséli.
Tudatában van annak, hogy budapesti értelmiségi családba születve előnyből indult. - Önmagában kiváltság olyan családba születni, ahol természetes, hogy az ember gimnáziumba, egyetemre megy. Az is rengeteget adott, hogy sok időt töltöttek és sokat beszélgettek velem a szüleim. Nem kényeztettek el, de minden valóban fontosat megkaptam fizikai, és lelki értelemben is. Ugyanakkor ez az odaadó figyelem és az ezzel járó intenzív féltés is kiváltott ellenreakciót. Felnőve viszonylag hamar elmentem az országból, talán tudat alatt azért is, mert nagyobb szabadságra, függetlenségre vágytam és arra, hogy küzdenem kelljen. Amerikába ösztöndíjjal mentem, aztán Angliában kötöttem ki, ahol pár évvel később haditudósítónak álltam. Sok veszélyes küldetésben vettem részt, a szüleimnek volt pár nehéz éve, amikor folyamatosan aggódhattak értem – villantja fel a múltat Mészáros Antónia, aki a kérdésre, hogy miért hagyta abba az újságírást, műsorvezetést, tömören válaszol: - A magyar média jelenlegi állapotát tekintve fogalmazzunk úgy, hogy elvesztettem a motivációmat közéleti újságíróként. - Az UNICEF-ben lett ennyire diplomatikus? Kérdezőként nem szerette az ilyen válaszokat. - Most valóban egyfajta diplomáciai szerepkörben vagyok, míg riporterként az volt a dolgom, hogy éles kérdéseket tegyek fel. Viszont mindig törekedtem a kiegyensúlyozottságra, ezt is fontos közszolgálati értéknek tartom. – fejti ki. Arra a kérdésre, hogy szót értene-e tizennyolc-húsz éves önmagával, határozott igen a válasz. – De azt lehet, hogy el kellene magyaráznom, hogy nem lehet évtizedeken keresztül úgy szaladgálni a világ legforróbb térségeiben, mint szívem szerint tenném. Egyedülálló fiatalként, egy izgalmas pálya elején még nem gondolkodik el az ember azon, hogyan fogja majd megváltoztatni az életét ha családja, gyermeke van.
A szerdán induló Így lettem koncepciója két felvetés összehangolásából jött létre. A videós kollégák rövid YouTube videókat szerettek volna készíteni kedves gyermekkori emlékekről, a digitális csapat pedig egy podcastot javasolt, sztárok gyerekkoráról. A sorozat középpontjában végül a személyiségfejlődés áll, üzenete pedig, hogy a gyerekkori időszak tétje óriási, mert alapvetően határozza meg a későbbi életet. - Egy gyerekjogi szervezet nehezen ér el közönséget azokon túl, akik maguktól érdeklődnek a civil szféra iránt. A gyerekkor témája viszont sokak számára izgalmas, mert megmutatja, hogy ki hogy lett az, aki – a kevéssé közismert, legmeghatározóbb és legprivátabb időszak felől nézve. Milyen korai hatások állnak a sikerek vagy nehézségek mögött. Ezekkel a beszélgetésekkel meg tudjuk mutatni, hogy mennyire fontos megérteni, feldolgozni, amit hoztunk és figyelni arra, amit a gyerekeinknek, a fiatal generációknak adunk – részletezi. A szereplőket úgy választotta, hogy minél többféle sorsba engedjen betekintést.
Találkozott nagyon meglepő történetekkel. - Sok vendégünk arról is nyíltan beszélt, milyen belső feszültségek halmozódtak fel benne gyerekkorától kezdve, mit okoztak, hogyan dolgozta fel ezeket, és hogyan tudott túllendülni rajtuk. Többen szakember segítségét is kérték. Ez azért lényeges, mert még ma is tabusítjuk a lelki egészséget és mentális problémákat. A közvélekedés szerint pszichológushoz is csak az megy, aki nem normális. Remélem, hogy ezeknek az elismert embereknek az őszinte történetei a nézőknek, hallgatóknak is adhatnak erőt, hogy adott esetben merjenek szakemberhez fordulni. Ahogy az első interjúalany, Orvos-Tóth Noémi mondta: ahhoz, hogy jó szülő tudj lenni és ne add tovább a gyerekeidnek a saját terheidet, különösen fontos, hogy előtte elvégezd ezt a munkát. Ilyen értelemben az önismeret, a múlttal való szembenézés szülői kötelesség is – egészíti ki. - A folytatás a vállalati támogatások függvénye. Bármennyire is releváns üzenetek ezek az UNICEF számára, nem lenne helyes abból a pénzből forgatni, amit a veszélyeztetett gyerekek segítésére ajánlottak fel az adományozók – válaszol Mészáros Antónia a széria jövőjéről szóló kérdésre, de reméli, hogy sokak történetét megismerhetjük majd az Így lettem-ben.
Infó:
Így lettem
Beszélgetések nagy emberek kiskoráról
szerdánként új epizódok az UNICEF Magyarország YouTube-csatornáján és a Spotify-on.
Virtuális képeslap azon nézők és hallgatók számára, akiknek eszébe jutottak azok, akik hatással voltak az életükre gyerekkorukban
