Savanyú arccal nézhette pompás lakása körúti ablakából a ház előtt csörömpölő villamost Kunossy Vilmos. Jó, jó, világvárosias dolog, hogy a Nyugati pályaudvar és a Király utca között pár éve már ilyen villanyárammal hajtott társaskocsi is szállítja a hölgyeket meg az urakat, de azért mégiscsak jobb volt, amíg mindenhová lóvasúton jártak az emberek. Mert hát, ki tudja, mi lesz ennek a villamosításnak a vége, márpedig a lóvasút jegyeit éppen őtőle rendelte meg tízezer-szám évtizedek óta a vaspálya társaság.
1890-et írtak. Kunossy – hivatalosan ekkor még Kunosy – Vilmos nemrégiben költözött be a tulajdonosnak dukáló első emeleti lakásba a Teréz körút 38. alatti bérházban. A körút és a Gyár (később Jókai) utca között álló négyemeletes épület minden ízében a tisztes iparból meggazdagodott pesti polgár dicsőségét zengte. Kapuját két kariatida őrizte a mesterség attribútumaival a pajzsán – még egy szolid szabadkőműves utalás is belefért –, a bejárat fölé pedig Kunossy szakállas portréja került. Szemben, az udvarról nyílt az üzem: a Kunossy Vilmos és Fia nyomda és hangjegymetsző intézet, amelynek idetelepítéséért külön meg kellett küzdenie a Közmunkatanáccsal. De győzött, negyven munkása már ott dolgozott a dohogó gépek között, a félemeleten pedig serényen ügyködtek a kiadói hivatalnokok.
Kunossy nagy múltú céget költöztetett a Teréz körútra. Bécsből jött Pestre a kiegyezés idején, és a zsidóság városnak is beillő labirintusában, a Király utca indulását vigyázó Orczy-házban vert tanyát. Nyomtatott irodalmat, tudományt, kottát, jegyeket és cédulákat, aztán a kevesek egyikeként színes plakátokat is. 1886-ban megvette a Pikáns Lapokból kinőtt Magyar Figaro című szalon-élclapot, amivel végképp bekvártélyozta vállalkozását a magyar otthonok ezreibe.
Az üzlet beütött, olyannyira, hogy Kunossy Zugligetben vett telkeket és az Andrássy úti Saxlehner-palota második emeletén bérelt lakást. Annak a fürdőszobaablakából ugrott ki a 43 éves felesége, az úgymond gyomorbeteg és elmebajos Löwy Genovéva 1889 tavaszán. Különös, de épp pár nappal korábban íratta át minden vagyonát, így az épülő Teréz körúti házat is a férjére. (S bár nem célunk nagyon elkalandozni a családfán, annyit azért megjegyzünk: szegény Genovéva pár év múltán tanúja lehetett volna, hogy unokatestvére, a Monarchiában zsidó mivolta miatt boldogulni képtelen Maurice Löwy a párizsi Obszervatórium igazgatója lesz, és a Hold fényképezésével szerez magának máig tartó hírnevet.)
Na de kanyarodjunk vissza a Teréz körútra, ahol Kunossy Vilmos alig túl az ötvenen berendezkedett. A bérház remek helyen volt, közel az Oktogonhoz és a Nyugati pályaudvarhoz, a lakásokat hivatalnokok, kereskedők, mérnökök vették ki, de itt működött a Magyar Figaro is. Nem véletlen, hogy 1896-ban, a millenniumi országos kiállításon – melynek alkalmából képekkel gazdagon illusztrált országalbumot jelentetett meg a Kunossy és Fia – a nyolcadik legnagyobb nyomdaipari vállalkozásként nekik jutó felületen nemcsak páratlan kottáikat, hanem a hetilapot is reklámozták.
És az sem véletlen, hogy az új században Kunossy egyetlen fia, Frigyes főszerkesztőként is jegyezni kezdte a lapot. Apja mellett kitanulta a nyomdászatot, elvégezte a Mintarajztanodát is, majd Párizsban élt. 1898-ban vette el Deutsch Erzsikét, a tán apjánál is dúsgazdagabb Deutsch Károly hét lánya közül a legfiatalabbat. A menyasszony hozományába illő rész került a Pest- és Buda-szerte fellelhető vagy húsz bérház jövedelméből, s bár a két család vagyonából bőven költöttek a korzón naponta járatott díszes fogatokra, párizsi toalettekre és tucatszám nevelt ölebekre, azért maradt így is elegendő. S mivel a nyomdát apja lényegében elvezette, hát telt Frigyes idejéből főszerkeszteni is.
Később persze, amikor rosszra fordultak a dolgok, a pletykalapok kéjes rosszindulattal rótták fel neki, hogy nem volt elég a stallum, még írni sem restellt a saját lapjába. De hát azok már olyan idők voltak, amikor egyesek arra is emlékezni véltek, hogy Párizsból aranyra festett körmökkel és olyan magas kürtőkalapban tért haza, hogy megfordultak utána az utcán. De addig még hátravolt egy s más. Például a világháború, ahol az immár ötvenéves Kunossy Frigyes a hátországban tevékenykedő önkéntes őrsereg egyik vezetőjeként arany érdemkeresztet és udvari tanácsosi címet érdemelt ki.
Hogy az üzlettel mi történt, nem tudjuk, de tény, hogy még jóval a béke előtt, 1918 nyarán eladta a vállalatot egy bizonyos Erényi Béla gyógyszerésznek. Apja a kontraktus aláírása utáni harmadik napon „csendesen elhunyt” - a cég személyzete és tisztviselői „megilletődéssel” és „meleg szeretettel” búcsúztak tőle. Kunossy Vilmos így már nem látta, hogy fia a zugligeti bérvillákat is pénzzé teszi, végül pedig 1933 decemberében a Teréz körúti bérházat is eladja 330 ezer pengőért a Magyarországon épp terjeszkedni kezdő Phönix biztosítónak.
A botrány ezen a ponton tört ki. Kunossy Frigyes és neje ekkor már vagy egy évtizede Párizsban élt, a Sorbonne-on orvosnak tanuló kisebbik fiukat, Jánost követték oda. A bérházeladás hírére azonban János összefogott a pesti ügyvéd Lászlóval, és együtt fenyegették meg szüleiket a gondnokság alá helyezéssel. Miközben a bíróság zárolta a vagyont, a lapok boldogan dagonyáztak a pénzszórásról, no meg „a szép Kunossyné” egykorvolt udvarlóiról, Kunossy fösvénységéről, a parádés kocsikról és pincsikről szóló hírekben.
Mire pedig a hullámok elsimultak volna, két nem várt dolog is történt: egyrészt a Phönix csődöt jelentett, tehát a családé maradt a kifizetetlen ház; másrészt egy akut vakbélgyulladás elvitte Kunossy Lászlót. Így amikor 1938-ban a kissé későn ébredő magyar állam elfogatóparancsot adott ki a Kunossy szülők ellen valuta-bűncselekmény vádjával – mert a gyanú szerint illegálisan frankra váltották és külföldre csempészték a vagyonuk pengő-százezreit –, a fiukat már nem lehetett kihallgatni az ügyben. Született még néhány cikk a negyven év előtti kutyákról és lovakról, majd elült az egész.
Legközelebb a haláluk kapcsán, 1942 tavaszán emlékezett meg a Kunossy házaspárról a magyar sajtó. Nagyon szép írásban festette le Az Ujság, hogyan törte meg őket a másik fiuk malária fertőzése, majd öngyilkossága, s hogy miként haltak utána egyazon órában egy párizsi szanatórium félhomályos szobájában. A másnapi helyreigazítás, miszerint Kunossy János egy légitámadás áldozata lett, a férj és a feleség pedig egy hónap különbséggel hunyta le a szemét, már lényegesen szikárabbra sikerült.
Ha már itt tartunk, az sem kevésbé tanulságos, hogy 1998-ban, amikor az immár 40-es számot viselő Teréz körúti ház elnyerte Az év társasháza díjat, a lapok a lakók tájékoztatása alapján megírták: Kunossyék az udvaron istállót építettek, ott tartották a versenylovaikat. Az volt persze a nyomda – ma meg fitneszközpont működik benne.
