Forgács Imre az Európai anziksz című könyvheti kötetében az EU pillanatnyi állapotát jellemezve, Örkény István fenti örökbecsű mondását idézi. A kötetben közölt írások – amelyek a Népszava Szép Szó mellékletében 2016 óta havonta jelentek meg – hitet tesznek az Európai Unió erősítése mellett.
Forgács Imre bátor ember. Vállalta, hogy azok a populisták, akik számára az Unió csak pénzosztó automata, egyes kritikus írásaiban kapaszkodót találjanak az EU-ellenes álláspontjuk megerősítéséhez. Vállalnia kell persze azokat a tévedéseit is, amelyeket a történelem meghaladott. A 2016. július 23-án megjelent „Reménykeltő populista kudarcok” című jegyzetében például arról ír, hogy: „Boris Johnson, korábbi londoni polgármester ugyan külügyminiszter lehetett az új kormányban, de az áhított miniszterelnöki tisztségnek a közelébe sem jutott.”
Az írásokból egyértelműen látszik, hogy Forgács az európai integráció elkötelezett híve. Nemcsak azért, mert évtizedek óta az Unió „mélyítésének” egyik magyarországi propagátora, s emellett a színfalak mögötti alapozó munka robotosa. Hanem azért is, mert meggyőződése, hogy az integráció továbbépítése a magyar nemzet, de mindenekelőtt a jövő generációinak hosszú távú érdeke.
Forgács Imre alapos ember. Lenyűgöző az az ismeretanyag, amely az írásokban megjelenik. Az európai kultúrkör évszázadaiból vett példái, nemegyszer példabeszédei segítik az aktuális események jobb megértését. És akkor még nem beszéltünk egyes témakörök, például az amerikai politikai viszonyok alapos ismeretéről, vagy arról, hogy a járvánnyal súlyosbított jelenlegi válságaink a 2008-es pénzügyi összeomlás messze ható következményeivel hogyan függenek össze.
2008 egyik – a szerző által – tragikusnak minősített következménye például maga a populizmus és annak globális térnyerése. Írásaiban több helyen is rendkívül kritikusan szól a „hazudozásra épülő politika” legfőbb támogatójáról, a – szabályok nélkül, anarchikusan működő – közösségi médiáról. A szerző a Brexit tragikomikus történetét is gazdasági eredetű válságnak tartja. Több írásában elemzi Nagy-Britannia Unióból történő kilépésének gyakran érthetetlen lépéseit. Ha a brit népszavazás után keletkezett írásokat egymás után olvassuk, a maga bonyolultságában válik láthatóvá az egész kilépési folyamat. Milyen megoldások, lehetőségek voltak egy-egy adott pillanatban, és végül mi miért került az annalesek lapjaira? Kinek az akarata érvényesült, ki és miért mondta azt, hogy győzött, miközben látható, hogy a dönteni nem akarás, vagy a véletlen alakította a történelmet?
A szerző helyesen állapítja meg, hogy a második világháború óta a legnagyobb kihívást Európa számára is a COVID-19 vírus jelentette. A „brüsszelező” populistákkal szemben meggyőzően állítja, hogy az Unió járványügyben végül is jól teljesít(ett). Az EU vakcinapolitikája a szolidaritás erősítésére irányult, a nemzetállami megoldás ugyanis a kevésbé tehetős tagállamok hátrányát növelte volna. Egyet kell értenünk azzal az állításával is, hogy a válságból való kilábalás – az eurókötvény és a jogállamiságról szóló rendelet elfogadása miatt – az integráció mélyítését szolgálja.
Forgács Imre optimista ember: illúziók nélkül bízik Európa jövőjében – talán így foglalható össze írásainak lényege. Hinni akar abban, amit Jean Monnet-től idéz: „Haladjunk, haladjunk! Európa népeinek az unión kívül nincs jövője!” Ugyanakkor az „alapító atyák” mai utódainak kicsinyes taktikázásairól, bátortalanságáról, a négyévenkénti nemzeti választások integrációt romboló hatásairól is kellő szkepticizmussal ír.
Ma a szerzővel együtt, sokan harcolnak azért, hogy az Európai Unió kapui ne záruljanak be végleg a magyarok előtt. Magyarországon a „lakájmédiában” ebből talán semmi nem látszik, pedig a kapuk lassan záródnak. Természetesen a ma hatalmon lévők számára mindegy, hogy az Unió vissza nem térítendő támogatását veszik igénybe, vagy olyan hiteleket vesznek fel a nemzetközi pénzpiacokon, amelyeket majd gyermekeinknek kell visszafizetniük. Jogállami feltételekhez kötni az uniós támogatásokat, átláthatóvá tenni a pénzek felhasználását, ne már… Akkor inkább jöjjön az orosz, kínai, dél-koreai üzlet. Rodolfo egykori szavajárását idézve: vigyázat csalnak! Sem a kisiklatott jogállam, sem a drága, sokszor dilettáns módon elköltött hitelek felvétele – egy családon és annak vazallusain kívül – nem lehet érdeke senkinek. Még azoknak sem, akik a mágusnak jó egy évtizede bármit elhisznek.
A könyv a Szép Szóból Marabu néhány nagyszerű illusztrációját is átvette: ezek a rajzok egy-egy fejezet mondandóját szinte minden szónál jobban összegzik. Az Európai anzikszot a Gondolat Kiadó jelentette meg a Szociális Demokráciáért Intézet támogatásával. Tanulságos olvasmány lehet mindazok számára, akiknek fontos az európai integráció jelene és XXI. századi – ezután következő – története.
