A nemzetközi történések iránt érdeklődők talán némi keserűséggel vették tudomásul, hogy az új német kormányprogramban a külpolitikát csak a 142. oldalon említették először. Igaz, az erről szóló rész igen átfogó. Olaf Scholz leendő kancellár a dokumentum bemutatásakor azt hangoztatta, hogy nagyon szívén viselik az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyt. Kiállt a nemzetközi együttműködésen alapuló multilaterális világrend mellett.
A leendő külügyminiszter, Annalena Baerbock, a Zöldek még hivatalban lévő társelnöke kifejtette, a koalíciós pártok paradigmaváltást kezdeményeznek a külpolitika számos területén és ismét aktívabb fellépést szorgalmaznak. Ezek közé tartozik „Európa stratégiai szuverenitásának megőrzése”, ami azt jelenti, hogy megerősítenék az EU pozícióját a világban, egyebek mellett az energiaellátás, az egészségügy, a nyersanyagimport és a digitális technológia terén. Vagyis "több Európát" akarnak.
A program külön kihangsúlyozza a francia-német tengely jelentőségét, a transzatlanti partnerséget pedig Berlin külpolitikája sarokkövének nevezi. Kínával kapcsolatban visszafogottan fogalmaz, hírek szerint az eredeti verzió keményebb lett volna, de a szociáldemokraták kérésére finomítottak rajta. A program szerint Berlin konstruktív párbeszédre törekszik Oroszországgal, de Moszkvának fel kell adnia az Ukrajna destabilizálására irányuló törekvéseit és a Krím annexióját. Törökország uniós csatlakozási tárgyalásait leállítanák, de „élettel” akarják megtölteni az Ankarával folytatott párbeszédet. A programban üzentek Magyarországnak és Lengyelországnak.
Egyik mondata így hangzik:
Magyar szempontból mit jelenthet ez a paradigmaváltás? Korábban már idéztük Baerbockot, aki nem egyszer követelt keményebb fellépést a magyar kormánnyal szemben. Persze más ellenzékből és más kormányból politizálni. Mindenesetre tavaly júniusban nagyobb diplomáciai nyomásgyakorlást sürgetett Magyarországgal szemben az alapvető jogok tiszteletben tartásának kikényszerítése érdekében. Azzal is vádolta a német kormányt, „túl sokáig hallgatott a magyarországi alapjogok leépítésével kapcsolatban”.
A leköszönő német nagykoalíció Magyarországgal kapcsolatos politikája sokak számára csalódást keltett. Már csak amiatt is, mert eredetileg többet vártak volna a szociáldemokrata Heiko Maastól. Bár pártja, az SPD korábban kritikus volt a magyar kormánnyal szemben, ezek a bírálatok némiképp elhalkultak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Németország mindig csendben maradt a magyarországi jogsértések kapcsán, Michael Roth, a berlini külügy európai ügyekért felelős államminisztere például többször is kifejtette határozott álláspontját, de összességében a kormány mindig óvatosan viszonyult mind Budapesthez, mind Varsóhoz.
Az Európai Unió két rebellis államával szembeni fellépésben várhatóak még viták a leendő német koalíció pártjai között. Ez derült ki kedden, a Körber Alapítvány fórumán is. A leköszönő külügyminiszter, ahogy fogalmazott, „az illúziókkal való leszámolásra” szólított fel a külpolitikában, ez a kijelentése azonban nagyon nem tetszett a Zöldeknek. Maas azt hangoztatta, az afganisztáni kudarc után „új politikai józanságra", pragmatizmusra van szükség. Bár Maas más politikai platformhoz tartozik, mint a leköszönő kancellár, mintha csak Angela Merkel szavait hallanánk.
Ám hogy hangsúlyváltás igenis várható a német diplomáciában, az Franziska Brantner, a Zöldek külpolitikai szakértőjének szavaiból is kiderült, aki szerint „csapdahelyzetet” teremtene, ha most csak pragmatikus érdekpolitikáról beszélnének. Másfajta fellépést szorgalmazott Lengyelországgal és Magyarországgal szemben. Míg ugyanis Maas úgy vélte, Berlinnek meg kell tartania a hídépítő szerepét a kelet-európai országokkal kapcsolatban, Brantner szerint nem mehet minden tovább a régi kerékvágásban. A környezetvédők politikusa az emberi jogok és a jogállamiság kérdéseiben keményebb álláspontot képviselt. Maas és Brantner is tagja volt annak a tárgyalócsoportnak, amely az új koalíciós megállapodás külpolitikai fejezetét fogalmazta meg. Maas enellett úgy vélte, határozottabb fellépésre van szükség Pekinggel szemben, ugyanakkor továbbra is reménykedik abban, hogy Oroszországgal lehetséges a párbeszéd. Kifejtette, Németország és az Európai Unió jobb kapcsolatokra törekszik a Kremllel, így ez a viszony „csak jobb lehet”. Ám a viszony javításának előfeltétele a kelet-ukrajnai konfliktus megoldása.
