Szelényi Zsuzsa szerint mondhat Orbán Viktor, amit akar, félő, hogy valójában ki akarja vinni Magyarországot az unióból. Az elemzésben a külpolitikai szakértő, akinek politikai pályafutása a rendszerváltás után a Fidesz parlamenti képviselőjeként indult, arra figyelmeztet, hogy a populista jobboldal egyre erősebb, hangosabb és egységesebb. Ugyanakkor azt tanácsolja Európának, hogy ne becsülje le a Fideszt, amikor a közvélemény manipulálásáról van szó, mert a vége könnyen a magyar kiválás lehet.
Megállapítja, hogy Orbán egyre ellenségesebb az EU-val szemben, aminek az lehet az oka, hogy Brüsszelnek kezd elege lenni az illiberalizmusból. A Bizottság pl. komolyabb korrupció-ellenes intézkedéseket sürget az újjáépítési alapból fizetendő támogatásért cserében. De bekeményít az Európai Bíróság is, amely a minap napi egymillió eurós büntetést szabott ki Lengyelországra. Szóval ma már komoly kockázattal jár nyíltan szembehelyezkedni az unióval.
Erre válaszul egynémely magyar kormányzati tényezők felvetették, hogy fontolóra kell venni a magyar kilépést. És aggasztó, hogy az ország egyre közelebb kerül a távozáshoz, noha a lakosság 85 százaléka kitart a tagság mellett. A Fidesz-hívek körében ez az arány 77 százalékos. Orbán lépéseit ez ügyben alighanem a jövő évi választás határozza meg, miután ismét arra játszik, hogy a radikális bevándorlás-ellenességgel, illetve az EU kemény ostorozásával mozgósítsa táborát.
Ám ha nyer, akkor a masszív propaganda megrendítheti az unióbarát többséget. Egyes európai vezetők ugyan boldogak lennének, ha Magyarország tényleg hátat fordítana a közösségnek, de az EU drámaian meggyengülne egy Huxittal, vagy Polexittel.
Orbán ravasz taktikus. A jogállam ügyében provokálja az uniót, de sok más területen együttműködik vele. A pávatánc idáig remekül működött. Lengyelországtól eltérően a politikus sosem szállt szembe egy az egyben Brüsszellel. Azt állítja, belülről igyekszik megváltoztatni a szervezetet. Most, hogy Kaczynskival az oldalán próbálja megszervezni a radiális európai jobboldalt, azt reméli, hogy erre fokozott lehetősége nyílik, ha a nyugati radikális pártok beállnak mögé, amihez ő a kormányzati súlyát és tapasztalatát adja. Ily módon azután rákényszeríthetik az EU-t, hogy fogadja el az autokratákat a tagok sorában.
A jelek arra utalnak, hogy hamarosan megalakul az új, szélsőséges frakció, éspedig várhatóan a magyar választás előtt, mert Orbán így akarja megmutatni a hazai szavazóknak, hogy a Fidesz nem pária, hanem fontos tényező a földrészen. Attól kezdve a tekintélyuralmi nyomás csak még erősebb lesz, főleg ha a mérsékelt európai pártok nem találnak jobb stratégiát az illiberális fenyegetés kivédésére. Az uniónak hűnek kell maradnia értékeihez, vörös vonalat kell megvonnia a tagság feltételeként. El kell érnie, hogy illiberális szabályszegők ne ténykedhessenek a közösségben.
Akármit is tervez Orbán, ha nyer tavasszal, tartani kell attól, hogy most először veszélybe kerül a magyar uniós tagság.
Európán belül az utóbbi időben Magyarországon, Lengyelországban, Szlovéniában és Szerbiában gyengült meg a legjobban a demokrácia. Erre figyelmeztet az IDEA nemzetközi intézet, amely arra is rámutat, hogy a világban általában is rekord ütemben szorul vissza a demokrácia. Mind több ország tart a tekintélyuralom felé, miközben még soha nem voltak ilyen nagy veszélyben a bejáratott jogállamok. Mindezt a stockholmi székhelyű szervezet éves jelentése tartalmazza, amelyet ma délután hoznak nyilvánosságra, ám a rövid összefoglalót már előre kiadták.
A tartós demokráciát, illetve a választási folyamatok erősítését szolgáló intézmény azt állapította meg, hogy a Föld lakosságának 70 százaléka vagy nem demokratikus rendszerben él, vagy olyan országban, amely visszalép a jogállam területén. A kormányok szabadulnak meg a fékektől és ellensúlyoktól, sokfelé bajban van a bírói függetlenség, valamint a sajtószabadság, nyomják el az emberi jogokat.
A legkirívóbb példa Afganisztán, valamint Myanmar, de idetartozik Tunézia is, ahol az államfő feloszlatta a parlamentet és rendkívüli jogkörrel kormányoz. A jelenlegi brazil, illetve a korábbi amerikai elnök kétségbe vonja választások eredményét, Indiában üldözik azokat, akik bírálják a hivatalos politikát. Törökországban egészen páratlan módon esett vissza a demokrácia az utóbbi 10 évben.
A Covid-19 csak ráerősített a kormányok autoriter reflexeire, ám arra nincs bizonyíték, hogy az ilyen rendszerekben hatékonyabb volna a járvány elleni küzdelem. Viszont a ragály sokszor igazolást jelent az elnyomó intézkedésekhez, az elégedetlenség elhallgattatásához olyan országokban, mint Belarusz, Kuba, Nicaragua és Venezuela.
Mind jobban terjed az instabilitás a meggyengült Európában, így vérszagot éreznek a tekintélyuralmi rendszerek. Erre figyelmeztet a kommentár, külön kiemelve, hogy az orosz és kínai fenyegetések, továbbá a transz-atlanti biztonsági szövetség hiányosságai különösen éles fényben mutatják meg az EU stratégiai gyengeségeit. A földrész a hidegháború óta nem látszott ennyire sebezhetőnek, köszönhetően a belső megosztottságnak, illetve az olyan külső veszélyeknek, mint a szüntelen orosz felforgatás, valamint a hataloméhes Kínával zajló verseny, aminek tétjét a nyugati értékek jelentik.
A kép egyre inkább egy demokratikus szigetre emlékeztet, amelyet elárasztással fenyeget a tekintélyelvűség, a büntetlenség és a nemzetközi jogsértések emelkedő hulláma – egy anarchikus világban. Marcon jól érzékeli, hogy baj van, ám nincs ellenszere. Mert az pl. egyenesen gyalázat, hogy Lukasenko migránsokkal zsarolja az uniót. Merkel mégis felhívta, és így véget vetett a politikus elszigeteltségének. Egy csirkefogónak tett ily módon engedményt, szó sincs az ügy tartós megoldásáról.
Ha már brigantikról beszélünk: a tűzvész terjedésével fenyeget, hogy Putyin igyekszik sarokba szorítani Ukrajnát. Hogy ezt megengedi magának, az egyenesen következik abból, hogy a világ hallgatólagosan elfogadta a Krím megszállását. De az instabilitást erősítik a boszniai fejlemények is. Belgrád és Moszkva támogatja a Dodik-féle etnikai nacionalizmust.
Nem működik az EU viszonya Törökországgal. Ám mivel Erdogan távol tartja a menekülteket, amiért Európa amúgy keményen fizet neki, nehéz számon kérni rajta a disznóságait. Mellesleg a migráció igen nagy dilemmát jelent. Nincs egyeztetett uniós politika. Annak egyik legnagyobb kerékkötője, Lengyelország, amely Orbánhoz hasonlóan kemény jogállami vitába keveredett Brüsszellel, képmutató módon közösségi szolidaritásra szólított fel a Belarusszal kialakult határviszály miatt.
Az is roppant zavaró, hogy az európai közvélemény jó része elfogadja a törvénytelen kitoloncolásokat, valamint a menedékkérőkkel szemben rutinszerűen alkalmazott rossz bánásmódot. Miközben a földrészen egyre nagyobb az idegengyűlölő, jobboldali populisták befolyása és újra elfogadottá válik az 1914-es viszonyokat idéző ultranacionalista politika.
Kérdés, hogy ha Európa nem, akkor ki áll ki a nyugati demokratikus értékekért a Trump klónjai és utánzói által lerohant világban? Ráadásul a volt amerikai elnök visszatérhet és újból megpróbálhatja lebontani a jogállamot. Bident ugyanakkor Kína köti le. Putyin mindezt látja és a többi közt a gázszállításokkal revolverez. Az EU képtelen megálljt parancsolni neki és ez csak fokozza a hanyatlás érzetét.
Kína ügyében minden látszik, csak az egységes front nem ez pedig felbátorít más fenevadakat is. Kelet-Európa továbbra is Washingtontól vár segítséget, ami visszaüthet, ha a demokraták veszítenek 3 év múlva. Az uniós apparátus vezetése gyenge, az EP fogatlan oroszlán. Németországnak ügyvezető kormánya van, Macron kemény választásnak néz elébe a Moszkva által támogatott szélsőjobb ellen.
Mégis az ő elképzelése mutat leginkább előre, amikor Európa stratégiai autonómiáját szorgalmazza. A világ tele van sárkányokkal, kígyókkal és riasztó szörnyekkel. Minden eddiginél nagyobb veszélyben van a kontinens függetlensége, összefogása és értékrendszere.
A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy Ausztria a saját kudarcát ismerte be, amikor újabb szigorításokat rendelt el és februártól mindenki számára kötelezően előírta a védőoltást. De másutt is egyre keményebb intézkedésekhez folyamodnak, miután az egész földrészen végigrobog a járvány 4. hulláma. Az intézkedések egyre drasztikusabbak, de hát fel kell tartóztatni a vírust és el kell kerülni, hogy a kórházak működésképtelenné váljanak.
Mivel jön a tél, a társas érintkezések javarészt zárt terekbe szorulnak vissza, ennélfogva előre látni lehetett, hogy ez súlyos következményekkel jár. A betegek számának belobbanása viszont a jelek szerint meglepetésként érte a kormányokat. Még megdöbbentőbb ugyanakkor, hogy mennyire kerülnek kórházba, illetve halnak meg. Szlovákiában pl. négyszer annyian, mint a briteknél. Az osztrákoknál félő, hogy hamar nem lesz elég szabad ágy az intenzív osztályokon.
Egyes országok most fizetik meg az árát, hogy nem oltottak be elég embert. Az új betegek nagy része nem kapott injekciót, főként Közép- és Kelet-Európában. Igen rosszul áll e tekintetben Románia és Bulgária, ahol nincs stabil kormány és a lakosság nem bízik a hatóságokban, ami persze általában jellemző a volt szocialista rendszerekre.
De ahol több a beoltott, ott is újra elrendelik a szociális távolságtartást. Ausztriában az a gond, hogy igen sokan nem hajlandók beadatni maguknak a vakcinát, ami korrupciós elméletekkel párosul és utóbbiakra ráerősítenek a szélsőjobbos erők. Az sem segített, hogy a kormány már nyáron bejelentette: túljutottak a válságon. Keményebben kellett volna fellépni mindazokkal szemben, akik visszautasították az oltást. Így most saját vereségét dokumentálja a hatalom, amikor mindenkit kötelez az ellenanyag felvételére, ami egyébként megengedhetetlen volna. De sajnos, van még ország, amelyik ugyanígy elbukott a fertőzés elleni küzdelemben.
