„Szakértők nem találnak magyarázatot erre a szoborra, amelyet egy az 1600-as években épült templomon találtak. Úgy látszik, a szobor egy férfit ábrázol, aki modern űrhajósruhát visel, légcsővel és sisakkal.” Általában ez vagy valami hasonló szöveg kíséri a képet. A látvány csakugyan meghökkentő, hiszen a salamancai katedrális sok évszázada épült, amikor az emberiség még nem kirándult a világűrbe. Diadalmasan osztják meg a bejegyzést az paleoasztronautika hívei, akik Erich von Däniken nyomán meg vannak győződve arról, hogy a történelem előtti időkben idegen civilizáció küldöttei látogattak a Földre (lásd: keretes írásunkat).
Rejtélyes asztronauta
Előrebocsátjuk: a fénykép igazi, és a szobor is valóban ott van. Ráadásul a bejegyzés második része is megfelel a tényeknek, a félreértés kizárt: az alak tényleg űrhajóst ábrázol. Ugyanakkor a magyarázat pofonegyszerű, szakértőnek sem kell lenni hozzá. Cikkünk vége felé eláruljuk a megfejtést, de egy kis türelmet kérünk. Kezdjük az elejéről. A földönkívüliekkel egyszerűbb a dolgunk, ők ugyanis vagy jártak a bolygónkon, vagy nem. Erről az elismert tudomány művelői (régészek, csillagászok, antropológusok, történészek) legföljebb annyit állíthatnak felelősséggel, hogy nincs rá bizonyíték. Ami nem jelenti azt, hogy később ne kerülhetne elő – de hogy az nem az űrhajós szobra lesz, arra mérget vehetünk.
A helyszínről, a nyugat-spanyolországi Salamanca városáról több biztosat mondhatunk. Már időszámításunk kezdete előtt lakott település volt, a pun háborúkban Hannibál hadai foglalták el az ibériai hadjárat idején (Kr. e. 220), még azelőtt, hogy harci elefántjaikkal Itália felé indultak az Alpokon át. Karthágó bukása után fontos kereskedelmi központ a Római Birodalomban, Helmantica néven. A középkorban arabok hódították meg a félsziget nagy részével együtt, al-Andalusz része lett, majd a kalifátus bő két évszázados uralma után előbb a Leóni, majd a Kasztíliai Királysághoz került. Itt alapították spanyol föld első egyetemét (1218).
Hatszáz év kőfaragás
Az egyetem, az Universidad de Salamanca több okból is említésre méltó. Európa egyik legtekintélyesebb oktatási központja volt az érett középkorban, őrizte és átörökítette az arab aranykor tudását és mindazt, ami arab közvetítéssel érkezett Kelet felől, Bizáncból, Perzsiából, Indiából. Leghíresebb diákja a Don Quijote kalandos sorsú írója, Miguel de Cervantes (1547–1616). Érdekes, már az egyetem épületén is van egy szobor, amelyhez évszázados babonák kötődnek. Úgy tartják, hogy akinek sikerül megtalálnia az öklömnyi kőbékát az épület falán, a díszítések erdejében, annak sikerülni fog a vizsgája. (A könnyebbség kedvéért eláruljuk, hogy egy koponyán kell keresni.)
Az első székesegyház szintén középkori, réginek nevezik (Catedral Vieja de Santa María). Az újabb (Catedral Nueva) építésére Aragóniai Ferdinánd király adott parancsot felesége, Kasztíliai Izabella halála után; a spanyol állam létrejöttét kettejük dinasztikus házasságától szokás számítani. Ekkor, egy emberöltővel Kolumbusz első amerikai útja után ömlött Hispániába az Újvilág aranya. Az uralkodó az előzőnél nagyobb, szebb, lenyűgözőbb templomot akart a rabolt kincsekből. Két évszázaddal később szentelték fel az új katedrálist (1733). A két, összefüggő épület olyan, mint egy művészettörténeti bemutató: a régit még román stílusban kezdték, azután következett a gótika, majd a reneszánsz. A székesegyházak tömbje mindegyikből őriz valamennyit, s befejezésül még barokk kupolát is kapott.
Ám az évszázadok óta tartó építkezés ezzel sem ért véget, mert a lisszaboni földrengés (1755) súlyos károkat okozott a katedrálisokban. Nyomban helyreállítási munkálatokba kezdtek, és persze azóta is rendszeresen szükség van felújításra, állagmegóvásra, karbantartásra. Mindebből kitűnik, hogy a kőművesmesterek a középkor óta lényegében folyamatosan dolgoztak, dolgoznak Salamancában. Legtöbbjük neve nem maradt az utókorra, de kezük munkáját ma is megcsodálhatja a látogató. Szokásuk volt a bibliai alakok mellett a mindenkori jelen híres embereit (királyokat, hadvezéreket, főpapokat) is megörökíteni. És ezzel el is érkeztünk az eredeti kérdéshez: hogy került az űrhajós szobra az Új Katedrális északi oldalkapuja, a Puerta de Ramos fölé?
A szobrász kézjegye
Íme, az egyszerű válasz. Az 1992-es felújításon dolgozó Miguel Romero kőszobrász úgy döntött, hogy követi a régi idők mestereinek hagyományát, és kortárs elemmel egészíti ki a díszítést. Korunk hőséül a Holdra lépő ember alakját választotta, ezért mintázott űrhajóst a templom falára. A puha, könnyen porlódó villamayori homokkő szobor pár év alatt tökéletesen beilleszkedett környezetébe, idővel az egyik karja is letört. Így született tehát a Földre érkező idegen lények történetéhez fabrikált „bizonyíték”. Romerónak egyébként nem ez az egyetlen játékos megoldása a híres épületen; aki jobban megnézi a salamancai falat, fölfedezhet rajta egy vidáman fagylaltozó faunt is.
Világszerte divatba jöttek az efféle anakronisztikusan extravagáns díszítések. A spanyol El Mundo összeállítása szerint létezik Darth Vader-es vízköpő, márványból faragott mobiltelefon, az Athletic Bilbao futballklub címerével díszített templombelső is, továbbá modern bokszmeccs egy kolostor falán, egyiptomi szfinx és piramis reneszánsz oszlopon. A palenciai székesegyház homlokzatán egy szoboralak fényképezőgépet szorongat – ez tisztelgés a város híres szülötte, José Sanabria előtt, aki páratlan értékű fotográfiákon örökítette meg a múlt század elejének hétköznapjait. Legutóbb egy svéd tervezőiroda állt elő igencsak formabontó tervvel: azt javasolják, hogy a leégett párizsi Notre-Dame tetejére a felújításkor építsenek úszómedencét, köré a tizenkét apostol szobrát, úszómesterként ábrázolva őket.
Bizarr ötlet, de nem bizarrabb annál, amit a konteóhívők művelnek a salamancai űrhajóssal, immár 28 éve. Hiába ismert a készítője és készítésének éve, hiába írja le a szobor valódi történetét számos lexikon, idegenforgalmi kiadvány, mértékadó újságcikk, hiába állítja elrettentő például több tényellenőrző és legendavadász portál, hiába minden erőfeszítés a józan ész nevében: a megszállott „paleoasztronautikusok” hite töretlen. Fáradhatatlanul terjesztik tovább a székesegyház faláról készült képet a félrevezető szöveggel együtt. Persze nyilván akad, aki nem rest utánakeresni a tételes cáfolatnak – csakhogy közben többen lesznek, akik egy pillanatnyi gondolkodás nélkül a megosztásra kattintanak.
