A nagy társadalmi változások alapvetően két történelmi folyamat kölcsönhatásaiban rejlenek. A „felső” szint a nagy politikai-társadalmi és gazdasági átalakulások színtere: alatta élnek a mindennapok mikrotörténései, a különféle életformák, szokások, hitek hagyományozódásán alapuló életfolyamat. Hankiss Elemér mutatott rá arra, hogy amikor a két folyamat találkozik, akkor hatalmas társadalmi energiák szabadulnak fel. Minél távolabbra kerül egymástól a két folyamat, annál nagyobb feszültségek jelennek meg és okoznak gondokat a mindennapi élet szintjein.
A mikrotársadalom folytonos történéseinek kereteit a lokális körülmények teremtik meg. Az „életműködési tér” természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális viszonyainak az egyénre gyakorolt hatásait ma már egy interakciós elméleti modell segítségével is tudjuk értelmezni. Ennek használatával jól követhetők az emberek csoportjai, a lokális közösségek születésének és működésének történései is.
Mivel a helyi társadalomban végbemenő változásokat elsősorban az ott élők érdek- és értékrendszere, felkészültsége, érdekérvényesítő képessége és emberi tulajdonságai határozzák meg, különösen fontos azoknak a társadalmi csoportoknak a vizsgálata, amelyekben a közösség érdekeit, jövőjének körvonalait határozzák meg. A civil társadalom ugyanis – ha sok különféle szervezete létezik is – egy-egy településen automatikusan nem válik társadalom- és gazdaságfejlesztő erővé.
A lokálpatriotizmus az az integráló erő, amely az egyéni és csoport érdekeket közösségi érdekké transzformálja és megjeleníti, így válik belső erőforrássá. Az eltérő jellegű helyi részérdekek természetesen megmaradnak, de működik az ezeket egybe fogó aktív társadalmi erőtér, ami elősegíti a változások kezdeményezését (az innovációt) és azok befogadását, azaz jelzi egy adott társadalom minőségét.
A helyi közösséget és identitást teremtő érdekközösség kialakulásának különféle feltételei vannak. Kell egy olyan helyi társadalom, amelyben erős paraszti és/vagy polgári középosztály a meghatározó. Kellenek olyan kulturális értékek, hagyományok, magatartás minták, amelyeket a közösség minden polgárától elvár. Szükség van a helyi érdekérvényesítés lehetőségeire, a hatalomban való részvételre, és kellenek a külső változások által létrehozott változtatási kényszerek vagy lehetőségek. A helyi érdekek felismerését, közcélként való elfogadtatását és megvalósítását nagyban befolyásolja a közösségben rejlő tudás jellege, nagysága és minősége. Fontos a vezérszerepet játszó egyének személyisége és a közösség külső kapcsolati hálója. Mindezek azonban csak akkor válnak teremtő erővé, ha a településeknek kellő szabadsága és anyagi erőforrása is van.
Mint a társadalom működésének minden területét, a lokálpatriotizmus létezését is a társadalom és a gazdaság egészét átfogó interaktív érdekhálózat határozza meg. Ennek viszonyait elsősorban a történelem teremtette dinamikus külső változások formálják, azok következményei jelennek meg a helyi érdekhálózat átalakulásában, a közösség új célkitűzéseiben.
A változásokban bízó-reménykedő társadalmi légkörben erősödött fel a XIX. században a helyi társadalom önszerveződésének alapjává váló körök és egyletek létrehozása is. Bár azok különféle célokkal alakultak, a polgári haladásban és a nemzeti függetlenségben találtak olyan közös eszmerendszerre, amely képes volt integrálni a részérdekeket és megteremteni a helyi közérdekre épülő érdek- és értékviszonyokat.
Ez a „haladó” lokálpatriotizmus az ország egész társadalmát összekötő kapoccsá lett, egyben évtizedeken át a belső innováció egyik legfontosabb tényezőjévé, a nemzeti, társadalmi és egyéni szabadság és demokrácia védelmezőjévé vált. Ennek is köszönhető, hogy az idegen származású betelepültek leszármazottai 1-2 generáció alatt magyarrá váltak.
Számos kis közösségben is kiemelkedő személyiségek nevelődtek. Sikerükhöz kellett az ő tehetségük, ambíciójuk, emellett a biztos anyagi háttér, a széles külső és belső kapcsolatok, de mindenekelőtt a közösség minősége, amely felkarolta és támogatta a felemelkedésüket.
A rendszerváltás „újrarendezte” a „szocialista” korszakban mesterségesen létrehozott és fenntartott társadalmi és gazdasági környezetet. A korábban központilag tervezett és szervezett térségfejlesztés helyébe az egyes térségek és városok érdekharcai léptek, amelyben meghatározó jelentősége lett a hatalomra kerülő „új elit” felkészültségének és emberi kvalitásainak. Az építő lokálpatriotizmus kibontakozásának azonban komoly gátja az önkormányzatok jogainak és gazdasági lehetőségeinek elsorvasztása, és a pártok túlzottan nagy hatalma, ami a helyi társadalom széthúzását erősíti. A hajdani közösségeknek a települések belső erőforrásait növelő, távlatokat teremtő, innovatív alkotásai (iskolák, múzeumok, kulturális létesítmények) helyett ma fizetett pályázatírók teremtik meg a jövőt, a politikai változások nyomán a felszínre kapaszkodott percemberek érdekei és igényei szerint.
A felülről megnyitott „esélyek” (kikövezett, szökőkutas „egyen” városközpontok, gigantikus sportcsarnokok, sörszagú falunapok) azonban csak a fejlődés látszatát teremtik meg, a társadalom jövőjét csak egy hatékony demokrácia, a valódi lokálpatrióta közösségek újraéledése alapozhatja meg.