Frederique éppen iskolában volt Bambariban, a Közép-afrikai Köztársaságban, amikor a milícia rájuk támadt. A vérengzésekben rengetegen meghaltak, köztük Frederique fiútestvére és édesanyja is. Frederique összetört, majd csatlakozott egy fegyveres csoporthoz azért, hogy védelemre leljen és bosszút álljon a szerettei haláláért.
Frederique története megrázó és sajnos nem ritka. A fegyveres konfliktusok gyermekek millióinak jelentik a mindennapok keserű valóságát legalább 20 országban világszerte, amelyek során a lányokat és a fiúkat katonáknak, őröknek, szállítóknak, kémeknek és szakácsoknak szervezik be, vagy szexuális rabszolgaságba taszítják őket.
A nemzetközi közösség elkötelezte magát amellett, hogy 2025-ig véget vet a gyermekek fegyveres harcok során való toborzásának és bevetésének. Az ENSZ meghirdette a gyermekmunka felszámolásának 2021-es nemzetközi évét, amely kiváló lehetőséget biztosít a nemzetközi közösség számára, hogy konkrét lépéseket tegyen és felgyorsítsa ennek a szörnyűségnek a felszámolását.
Az elmúlt 25 évben számos ország megmutatta elkötelezettségét amellett, hogy megvédje a gyermekeket az őket beszervező és kizsákmányoló harcosoktól. Tették mindezt kulcsfontosságú nemzetközi egyezmények ratifikálásával és végrehajtásával, a gyermekek rendfokozatukból való felmentésével, valamint a biztonsági erőikben olyan intézkedések foganatosításával, mint az életkor-ellenőrzési rendszerek, a gyermekek védelmével kapcsolatos továbbképzések és más katonai utasítások. Ennek ellenére a folyamat túl lassan halad.
A Covid-19 járvány további nehézséget okozott a fegyveres konfliktusok sújtotta területen élő gyermekek védelme terén. A számukra legnagyobb védettséget nyújtó néhány hely, az iskolák és a gyermekbarát helyek bezárása a család bevételének elvesztésével egyidőben a harcoló feleket arra ösztönözte, hogy előnyt kovácsoljanak a gyermekek kiszolgáltatottabb helyzetéből. A gyermekek arra kényszerültek, hogy fegyveres csoportokhoz és fegyveres erőkhöz csatlakozzanak, vagy arra, hogy olyan más, őket kizsákmányoló tevékenységben vegyenek részt, amellyel növelhetik családjuk bevételét. A járvány és a kényszerű elszigeteltség még nehezebbé tette a gyermekek jogait védő szervezetek számára, hogy nyomon kövessék a toborzásukat vagy bevetésüket, valamint azt, hogy olyan oktatási és egészégügyi programokat működtessenek, amelyek megállítják és megakadályozzák ezt a gyakorlatot.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az ENSZ Gyermekalapjának nemrég megjelent, a globális gyermekmunkáról szóló 2020-as közös jelentése szerint az elmúlt két évtizedben először stagnált a gyermekmunka felszámolásának folyamata, és a számok újra emelkedni kezdtek. Jelenleg legalább 160 millió fiatalkorú végez gyermekmunkát, és ennél még többen vannak ezen veszélynek kitéve.
Meg kell erősíteni a nemzetközi elkötelezettséget amellett, hogy 2025-ig végérvényesen véget vetünk a gyermekek toborzásának és kihasználásának, valamint megakadályozzuk, hogy a Covid-19 járvány következtében még több gyermek kerüljön a fegyveres csoportok kötelékébe, ami a gyermekmunka legszörnyűbb típusa.
Frederique és más gyermekkatonák számára a kiszabadulás csak az első lépést jelenti a felépülés hosszú és nehéz útján. A nemzetközi jog elismeri, hogy az elengedett vagy kiszabadult gyermekek súlyos emberi jogi sérelmet szenvedtek el és hosszú távú támogatásra van szükségük. Ennek ellenére sokan közülük nem kapnak megfelelő segítséget, és fennáll náluk a kockázata annak, hogy újra beszervezik őket vagy más gyermekmunkában ragadnak, védtelenné válnak az emberkereskedelemmel szemben, vagy esetleg letartóztatják őket, amiért egy fegyveres csoporthoz tartoznak.
A Covid-19 járványt követő helyreállításnak magában kell foglalnia azt is, hogy a kormányok az újjáépítés központi elemeként vegyék figyelembe a lányok és a fiúk szükségleteit, valamint biztosítsanak a társadalomba való visszailleszkedést elősegítő szolgáltatásokat a gyermekkatonák számára, hogy visszakaphassák az életüket. A reintegrációt elősegítő programoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a gyermekek elmondhatatlan gyötrelmeket éltek át, valamint holisztikus támogatást kell nyújtaniuk számukra a fizikai felépülés, a pszichológiai ellátás, a családegyesítés, az oktatás, a szociális védőrendszer és a civil életbe való társadalmi, politikai és gazdasági visszailleszkedés egyidejű elősegítésével.
Ennek érdekében a nemzetközi közösségnek olyan hosszú távú és kiszámítható pénzügyi támogatást kell nyújtania, amellyel elismeri, hogy a gyermekek társadalomba való visszailleszkedését elősegítő programjai hozzájárulnak a fenntartható helyreállításhoz, a fejlődéshez, valamint a megbékéléshez, a megelőzéshez és a béketörekvésekhez. A pénzügyi támogatás jelentős részét a közösségek által irányított kezdeményezésekre kell fordítani, és olyan szervezetek rendelkezésére bocsátani, amelyek helyben dolgoznak és ezáltal valóban képesek megítélni, hogy a gyermekeknek és a közösségeknek mire van szükségük és mire törekszenek.
A reintegrációt elősegítő programok csak úgy lehetnek sikeresek, ha a közösségeket abban támogatjuk, hogy maguk találják meg és dolgozzák ki a saját megoldásaikat. Ez azt kívánja tőlünk, a nemzetközi közösségtől, hogy a visszailleszkedés támogatása helyett sokkal inkább a gyermekek és közösségeik szükségleteit támogassuk, miközben a meglévő erőforrásaikra és képességeikre építünk.
Az idei év egyedülálló lehetőséget biztosít a nemzetközi közösség számára, hogy vállalásainkat cselekvéssé alakítsuk és felgyorsítsuk az erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy teljesen véget vessünk a gyermekek fegyveres konfliktusokba való toborzásának és bevetésének, illetve megelőzzük ezt. A kormányok, a civil társadalom, a munkaügyi szervezetek és a magánszektor véget tud vetni ennek a szörnyűségnek, amellyel egyúttal lefektethetik a békés társadalmak alapjait is.