Lapindító értekezleten kisebb vita alakult ki közöttünk arról, kell-e nekünk foglalkozni publicisztikai szinten a Fidesz kongresszusával. Tényleg csak kisebb vita volt, mert abban nem volt semmiféle nézetkülönbség, hogy az lesz majd a Novák Katalin helyett az új alelnök, akit a párt elnöke kijelöl erre a feladatra, és pontosan akkora súlya lesz, mint amilyen az elődjeinek, vagy éppen a komplett elnökségnek korábban volt. Azaz semmi. A küldöttek szépen, egyöntetűen megszavazzák majd az Elnököt, aki nem lehet más, mint Orbán Viktor, és kihívója sem lesz, nem lehet, ha csak nem akad a Fideszben egy politikai öngyilkos-jelölt, de ilyen úgy sem akad; ilyesmi, ha jól emlékszem, egyszer fordult elő, de az a bátor ember, Wachsler Tamás, hosszú ideig a partvonalra szorult, vagy ahogy a HVG írta, megfagyott körülötte a levegő.
Most már bizonyosan nem fordulhat ilyen elő; ez a párt, vezetőjével az élén, nem híve semmiféle belső és külső versengésnek. Szóval, hangzott el az érv, minek elmélkedjünk egy olyan kongresszusról, ahol csak az lehet az izgalom, hogy ki tud erőteljesebb hűségesküt tenni Orbán Viktor mellett, ki tud új szavakat előhúzni a nyelvi eszköztárából, amelyekkel az ellenzéket pocskondiázza. Minek írni egy olyan kongresszusról, amely az MSZMP hasonló, hetvenes-évekbeli rendezvényeit idézi, legfeljebb Orbán Viktor beszéde rejtegethet némi újdonságot; miként haladja meg a kádári mondatot, miszerint a krumplileves legyen krumplileves (egyébként nem így mondta Kádár 1980-ban, az MSZMP XII. kongresszusán). Persze az újdonság is legfeljebb annyi lehet, hogy a régi-új-örökös pártelnök óva int: a krumplileves kondérja körül ott ólálkodik Gyurcsány Ferenc és valamennyi kuktája (Karácsony, Dobrev, Márki-Zay – a nem kívánt személy törlendő), és Soros György ördögi receptjéből, migránsokkal körülvéve, mérgező anyagokat szór a forrásban lévő levesbe. És ezt hallva a többezer hívő lélek, boldog arccal tapsol a Vezérnek, és csókolja meg a mellette állót.
Szigorúan maszk nélkül.